Aki igazán szeret az örökké vár…

Aki igazán szeret az örökké vár…

…az út végtelen.
Az élet körforgás. Tágas a légtér, határtalan a határ.
Ott vagyunk, itt vagyunk s újra ott leszünk.
Létezünk időn és síkon át. Közben pedig itt vagyunk. S a szeretet olyan, mint mi vagyunk.
Az igaz mindenhová elkísér, mert örökké él!
Ritka az, hogy valaki olyan szeretetre talál, ami zsigerből érezhető, hogy olyan mélyről fakad, amit semmi sem olt ki két ember között. Mert valahol már sokkal régebb óta elkezdődött.
Számtalan dolog választhat el egy párt, akik lehet, hogy itt a földön sosem voltak egy pár csak érzik, tudják, megélik, hogy valami erős kötelék összefonja őket, hiszen újra meg újra visszatalálnak egymáshoz.
De rosszabb esetben egyikük itt hagyja a másikat és odaát vár társára…
Hogy ott végre egy párt alkothassanak, mert egyszer úgyis beteljesedik. Hiszen ez itt egy körforgás.
S a szeretet, amely oly régóta vár, egyszer megérkezik.
Az igaz szeretetben nincs olyan, hogy már elmúlt, hogy nem szeret már. Mert a szív erre képtelen.
Hiszen aki szeret, annak minden porcikájába bele van írva az ő szerelmének lénye. Kitörölhetetlen!
S mindenhol felismeri őt. Ha nem is azonnal, de rövid időn belül. Felismeri, hogy egymásra találtak, még ha nem is tudatosul benne, csak annyit érez, hogy valamiért nagyon ragaszkodik a másikhoz s kitörölhetetlen lénye belőle. Mert mindig visszatalál hozzá. Mindenen át.
S ha egyikük elköltözik a túlra át, az aki elment folyton visszajár. Megtalálja a módját, hogy az itthagyott társával legyen.
Csodálatosan rejtelmes nekünk ez az állapot.
Mert aki maradt s majd egyszer távozik, biztosan megéli itt, hogy társa azóta is és örökké csak őrá vár..
Ez egy szüntelen megélés tudása, legbelül él, kitörölhetetlen ugyan úgy, ahogy az is amikor itt a földön egy sors választja el egymástól az igaz szerelmeseket…
…mert mindkettő örökké vár!

Filó Margó