TÓTH ÁRPÁD A NAGYERDŐN

TÓTH ÁRPÁD A NAGYERDŐN

Élmény a Nagyerdő mellett lakni. Az erdő fái az út másik oldaláról beintegetnek az ablakokba. Különleges illatuk összetéveszthetetlen más tájak illatával, de ide érezni a Simonyi út fáinak bódító hárs illatát is.
Nyári estéken hallottuk a közeli Nyári színpad előadásainak dallamait is. Tóth Árpád is gyönyörködött a fákban, ezt örökítette meg számunkra az Erdő című versben.

Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.

Az emlékművet öt évvel azelőtt állították fel, mikor én Debrecenbe kerültem, 1934-ben. Kardos Pál leírása szerint: „Az emlékmű egy szép erdei út mentén áll, amely a Simonyi-út és Vilmos császár-út sarkától a Központi Egyetem felé vezet. Az út e helyüt kerek térré szélesedik, s a teret környező ősi tölgyek egyike védőn hajlik lombjaival a nemesen egyszerű emlékmű felé.” Az emlékmű, melyet Popper Ferenc tervezett, egy piros klinkertégla építménybe ágyazott gránit tábla, „melyen a bronzból készült domborműves Tóth Árpád portré látható.” Az eredeti portrét Medgyessy Ferenc készítette, mely az 1980–90-es években eltűnt. 2004-ben E. Lakatos Aranka szobrászművész alkotta újra az emlékművet. A bronz portrédombormű 40 x 30 cm nagyságú. A most látható mű tehát rekonstrukció. Az emlékmű tetején volt egy karcsú, két füllel ellátott fém amfora, az is eltűnt az évek folyamán. Ez volt arra szánva, hogy jelképezze a költő „könnyed, graciózus, magasra törő szellemét” Az emlékmű felavatásánál Az Est nevében Szabó Lőrinc költő koszorúzott és méltatta emlékbeszédében Tóth Árpád költészetét.
Ha pihenni akartam kicsit tanulás közben egyetemi éveimben, leültem a közeli Tóth Árpád-emlékmű melletti padra. A gránittáblába az Erdő című vers sorai vannak bevésve:

Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat.

Az eredeti emlékművet fényképezte: dr. Ónody Magdolna

“TÓTH ÁRPÁD A NAGYERDŐN” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi és La Vie! 1950-ben és 52-ben kánikula volt. Egy ilyen estén írta egy évfolyamtársunk:”Kint forró nyári éj van, s csak halk zenefoszlányokat lehet hallani a nagy csendben és a villamos egyhangú muzsikáját. Most egy motor zúgott végig a körúton. Szép minden. Nagyon jó élni, úgy-e?” Élt 29 évet. Magdi

  2. Kedves Magdika! 🙂

    Nagyon-nagyon tetszett az írásod! Nem tudtam, hogy volt Debrecenben Vilmos császár út, noha tősgyökeres cívis vagyok. Ráadásul évekig volt helytörténeti szakköröm is.

    Szeretettel:

    La Vie

  3. Kedves Magdolna!
    Nagyon tetszett nekem ez a kis visszaemlékezés, megemlékezés ezektől olyan szép az életünk!
    Szeretettel kívánok szép napokat: gyöngyi

Szólj hozzá!