KÖNYVAJÁNLÓ: Késely Zsolt: Emberek vagyunk

KÖNYVAJÁNLÓ

Most egy könyvet mutatnék be néktek. Egy olyan könyvet, amelyet a könyvvé születésétől ismerhetek, és amely már akkor is nagy hatással volt rám.
Késely Zsolt: Emberek vagyunk címmel megírt könyvét ajánlom itt.
Zsolt barátom, akivel az írás okán ismerkedtünk meg, azt írta a Facebook oldalára fő jellemzésül: „Amikor írok, teremtek és teremtődök.”

Mit is érdemes tudni Késely Zsoltról, az emberről, az íróról, a harcostársról?.
Hogy rendőrjárőr volt és jó és még több, nem jó emberrel találkozott… Hogy összetalálkozott egy nagyon rossz valamivel, ami rosszabb volt a legrosszabb embernél is, a szklerózis multiplex betegséggel…
Hogy harcba szállt még a nagyhatalmú végrehajtóval is, amikor már a számlájára nem jött a fizetése és csak a számlák gyűltek a polcon… Megismerte azt a létérzést, amikor már nincs lakása, nincs fizetése, nincs annyi jövedelme, amiből fenn tudja tartani magát, amikor az egyre romló egészségügyi helyzetében gond még a gyógyszerek kiváltása is…
És mégis…
És mégis meglátta azt a nagyon keskeny rést az elé húzott és áttörhetetlennek hitt falon, ahonnan ki tudott, tovább tudott lépni.
Oda, ahol az élet várta, a szerelem, az emberi élet megannyi reménye…

Késely Zsolt könyve az emberi akaratról szól, hogy aki akar, az igenis fel tud állni, még akkor is, ha csak mankóval a hóna alatt tudja már megtartani magát…
AMELY LÉLEK SZÁRNYALNI AKAR, AZ SZÁRNYALNI IS FOG!

Mindenképpen olvasd el ezt a lebilincselő könyvet, amelyet Késely Zsolt írt, és amelynek már a címével is meghatóan üzen az író: EMBEREK VAGYUNK.
Ha érdekel az új könyv keresd privátban, vagy a keselybook@gmail.com e-mail címen, Késely Zsolt írót!

Erről a nagyszerű könyvről ajánlását megírta:
Jártó Róza, Cserhát Nívó-díjas író, költő

“KÖNYVAJÁNLÓ: Késely Zsolt: Emberek vagyunk” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Késely Zsolttal a sors hozott össze. Épp a nagy életterhét rakta a vállamra a sors azzal, hogy beteg lett a fiam, mikor a fb-on megjelent Zsolt és olyan emberi magatartást tanúsítót, amiből mi, a sorstársai erőt meríthettünk a magunk terhének a hordásához.
    Az Emberek vagyunk könyvében azt írta Zsolt: “…Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes…” /Albert Schweitzer/ Aztán a könyv bevezetőjében így folytatja:
    Mi is az ember definíciója? Három olyan szemléletet találtam erre, amit a tudomány is elismer.

    Az első a keresztényi, ami azt mondja, hogy Isten képére lettünk alkotva. Ő a teremtő és a legfőbb lény. tőle függ minden és mindenki.
    Talán ezért hisszük, hogy felsőbbrendűek vagyunk?

    A második, a filozófiai álláspont szerint minket olyan speciális képességek határoznak meg, amelyek amelyek más élőlényekre nem jellemzőek, mint például a tudatosság és a szabad akarat.

    A harmadik a biológiai szemlélet, amely a DNS-t veszi csak figyelembe. Ennek a felfogadása egyesek természettudósok szerint könnyen eredményezheti azt, hogy úgy tekintünk bizonyos emberekre, mint rangban alacsonyabbakra és elmaradottabbakra, mint az állatokra.
    Ezért sokszor úgy is bánunk velük. Emiatt sokak szerint elfogadható, hogy akár kereskedjenek a szerveinkkel is, mert az ő életükért nem kár. Azt hiszem, hogy mindenki tudja, hogy a történelem során az ilyen fajta gondolkodás, aminek példái a náci fajelmélete vagy a XIX.és XX. századi eugenikai mozgalmak, hova vezettek.

    A múltban élt jó pár híres tudós, akik foglalkoztak az ember definiálásával. Közülük az egyik legismertebb Charles Darwin. Sokáig ugy tudtam, illetve tanultam az iskolában, hogy szerinte a majomtól származunk.
    Ez így pontatlan, mert ő ettől sokkal keményebben fogalmazott.
    Azt állította, hogy szimplán egy majomfaj vagyunk.

    Ez egy kicsit durva, de ha jól belegondolunk, egyesekre akár igaz is lehet. Biztosan van mindenkinek legalább egy olyan ismerőse akire ez ráillik.
    John H. Evans elismert amerikai szociológus szerint lényegtelen tudnunk, hogy mi a helyes meghatározás. Az emberek ugyanis nem aszerint cselekednek, hogy mi az igaz, hanem aszerint, hogy ők mit vélnek igaznak.

    Ez már betalált szerintem, mert magában rejti az érzelmeket. Leginkább azok alapján cselekszünk, azoktól leszünk igazából emberek. Hogy jók, vagy rosszak? Vagy-vagy. Úgy gondolom, csak ez a kétfajta ember él a földön.

    Hogy kinek-kinek mi a jó és a rossz, egyéni nézőpont kérdése. Attól függ, melyik oldalról nézzük.
    A novelláimban megmutatom,, mindenféle szemszögből, hogy kinek melyik, milyen.
    A történetek nagy része igaz, egy része kitalált, de a megtörtént események felhasználásával születtek meg azok is.
    / a szerző/

Szólj hozzá!