A Mindenség gondolatai

A Mindenség gondolatai

A Világegyetem egy tökéletesen tervezett, zseniálisan precíz rendszerű valóság, amely valójában a létező legtökéletesebb műalkotás. Nincs a lényegénél nagyobb és fenségesebb csoda, mert összességében a „Van” a legfantasztikusabb értelmű isteni gondolat, és benne a lét a mindent kitöltő eszencia.
A Mindenség nem létezhetne tudatosan gondolkodó elme nélkül, amely értelmezi azt, és fennmaradón emlékszik valóságára. Ha nem lenne egy, vagy több olyan gondolati adattároló, amit intelligens létforma generál emlékeiben, akkor a világ sem létezhetne, mert nem volna, aki felfogja teljességét és nem lenne, aki azt megőrizné rendszerében. A világ nem más, mint elemző gondolatok rendszere egy tudatos elme mélyén. Ebből következően az élet örök kell, hogy legyen. A halál nem vethet véget útjának, mert különben fennmaradó emlékeink nélkül a Mindenség nem is létezhetne. Szüksége van ránk, az értelmes teremtményekre, hogy valóvá tegyük lényegét, teljességében felfogjuk végtelenségét, és apró elemeit is külön-külön rendszerezzük. Mi tudatos lények vagyunk a hardver, és a rajta futó szoftver nem más, mint a Valóság.
A csodálatos rend és a kíméletlen káosz végtelen harca a kétpólusú univerzumunkban teremt, szervez, felbomlik és elpusztul. Ezek olyan precíz törvények, amelyek mindent értelemszerűen, és logikus eseményláncolatban megszerveznek, és amelyeknek rendszere maguktól, egy teremtő értelmű erő nélkül a nagy számok törvénye ellenére sem jöhetnének létre. Ami létrehozta világunkat, az a legcsodásabb erő, amely az összes dolgot nemcsak megalkotta, de értelmet adott valóságainak, amelyeket az ellenpólusok mérlegén hasonlíthatnak össze a megfigyelők. A jó és rossz, negatív és pozitív, fent és lent egyaránt a szélsőségek világává teszi a Mindent. Az egyik nem létezhet a másik nélkül: például a mindennél szentebb és csodálatosan értékes szeretet, értelmetlen lenne az ellenpólusa hiányában, a rettentő gyűlölet forrása nélkül. Ha nem lenne ez a két véglet, akkor csupán a semlegesség értelmetlensége maradna, amely nem alkalmas a tudat kovácsolására, sőt a létezésre sem. Nem véletlenül vagyunk itt a Földön, mert a tökéletesnek a tökéletlen alkotása vagyunk azért, hogy értelmet adjunk önmagunk létezésének és a teremtő erő valóságának. Tükrei vagyunk a végtelennek, amelyben a Mindenség szemeinken keresztül önmagát figyeli, értékeli, szereti és gyűlöli. A fény a való, amely nyomot hagy maga után, és a sötétség a hiba, amely az információ hamisságát kódolja.
Az univerzumunk csupán egy apró szelete a végtelen variációknak, és benne az általunk felfogott információ csupán a tökéletességnek egy piciny tökéletlen szelete, amelyet önmagunkban birtoklunk, fejlődésünk által fejlesztünk, és a Mindenség számára megőrizzük. Minden eseményláncolat dominósorszerűen információváltozást okoz a logikusan következő eseménydarabka és a mögötte lévő végtelen, és elágazóan, de párhuzamosan futó történetszálak számára. Ebből az következik, hogy nem csak egy úton fut valóságunk meséje, hanem az összes lehetőség létezik párhuzamosan megszerkesztve, amelyek alig különbözve, vagy teljesen másképp áramolnak, mint a mi valóságunk eseményei. Ez azt jelenti, hogy minden előre, végtelen forgatókönyv-változatok szerint meg van szerkesztve. Tehát nem létezik az idő. Csupán a végtelenbe fagyott jelenek vannak felépítve, az összes változatukban megvalósítva, amelyet a tudatok töltenek meg a folyamatszerűség illúziójával. Ebből következik az, hogy valóságunk egy képregényszerűen megszerkesztett mese. Minden időpillanat csak azt hiszi, hogy folyamatában telik élete az időben. Pedig az igazság az, hogy emlékeink egy részének birtoklása teszi folyamatossá ezt az illúziót, amely előre eldöntött és megszervezett mese az összes változatába elágazva. Ezért Multiverzumnak kell neveznünk világunkat, amelyből csupán a nézőpontunkból érzékelt, apró szelet az általunk ismert univerzum. Ám az is csupán egy-egy perspektívából észlelt állapot. A tudat is tervezett entitás, amely megadott kódok szerint reagál a külvilágból érzékelt és értelmezett információkra, hogy létezést generáljon a valóság elemzése révén. Cselekedeteivel, amelyeket végtelen-fajta döntéseivel alkot, új és új valóságláncolat elágazását hozza létre, és ez által a szerveződés lényeges egységévé válik. A megírt írók vagyunk, és a mese szereplőiként gondolatgeneráló gépezetként működünk, amelyet valahol valami erő felhasznál és változatosságát örökkön csodálja. Van olyan Univerzum, amely csupán egy dongó szárnyának rezdülésével másabb, mint a miénk, és van ahol teljesen másképp alakul a lét története, egészen a galaxisoktól a kvantumok szintjéig.
A mindenséget alkotó kvantumrészecskék, csak akkor vesznek fel biztos pozíciót, ha érzékeljük, vagy mérjük őket, mert igazából mindenhol vannak és mindenhogy valósulnak meg. Reagálnak a tudatra, amely teremtő erejével a végtelen skála egy szeletét rögzíti. Elképzelhető, hogy csupán egyetlen alkotóelem végtelen variációjává válása hozhatta létre a Mindenség szerveződését. Tükröződés, fúzió és másolatok létrehozása volt alkotó módszere, mert ezek csupán egy-egy állapotai ennek az érzékelt entitásnak, amely használja a teremtése során létrehozott végtelenbe fagyott élőlények tudatát, önmaga megvalósulásainak értelmezésére. Ez tulajdonképpen nem egy univerzum ősrobbanása, hanem az egy alkotóegység variálódásának Multiverzummá szerveződése. És mivel mindent ez az egy egység alkot, ezért minden létezés és nézőpont ugyanabból a forrásból fakad, tehát mind egyek vagyunk, a szuperintelligens alkotórészecske megnyilvánulásaiként. Aki olvassa ezt az írást az ugyanaz, mint én, és mindannyian ugyanaz a lényegi entitás vagyunk, mint bárki a végtelenben, mert minden az örök egyből fakad.

Koroknay Péter

“A Mindenség gondolatai” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen szavaidat! Hamarosan lesznek még más cikkeim is, amiket majd elküldök Józsefnek, és ha neki is tetszenek azok, akkor olvashatjátok további munkáimat is a jövőben.

  2. Kedves Péter!

    Gratulálok ehhez a komoly gondolkodást igénylő íráshoz. A laikus elme számára nehezen érthető, ezért többször is elolvastam. Stephen Hawkingtól a kedvenc könyvem Az idő rövid története, ez a zseniálisan, minden tudományos magyarázatot mellőző, közérthetően, fogyasztható formában megírt mű, ami valóságos bestseller lett a kiadása után. Szeretem az ilyen írásokat, a Tiédet is várom a továbbiakban.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Köszönöm elismerő szavaid, és nagyon megtisztelő, hogy a nagyszerű Hawkinghoz hasonlítod gondolataim, akinek bár nem olvastam még írásait, de mindig is felnéztem rá, a tudomány mitikus alakjakén elismerve alakjának szimbólumát. Ezért is írtam a tiszteletére az: “Így öltem Steve Hopkinst” ,egy itt megjelenő novellámat, hogy emléket állítsak zseniális alakjának. Elsősorban filozófus vagyok, és csak másodsorban író és költő, de a Valóságról alkotott képeim rendszerében, ez az írás csak a jéghegy csúcsa, amelyet próbáltam populárisan megfogalmazni mindenki számára. Sajnos kevesen értik elgondolásaimat a környezetemben, és az is nem más, mint elképesztő elméjű feleségem, és azt hiszem ennyi:) Örülök, hogy valaki értelmezi és tanulmányozza gondolataimat, és köszönöm, hogy pozitív hozzáállású kritikusom vagy. Írok még majd sok hasonló cikket ide, hogy valami fentmaradjon különös elgondolásaimból. Egy furcsa szemszögből látom a világot és egész nap a mindenség titkain elmélkedek. Hála neked ez újabb ösztönző erőt adott, hogy azokat meg is osszam embertársaim számára. Köszönöm!

  4. Kedves Péter! 🙂

    Logikus érvelésnek, tudományos cikknek tűnik az írásod. Egy időben csakis és kizárólag Stephen William Hawking műveit olvastam. Sok gondolatod találkozik az övével. Érdekes a Multiverzum gondolatod, s ez egy olyan írás, amit nem elegendő egyszer elolvasni, habár számomra van benne egy logikai bukfenc, de lényegét tekintve, nem számít, mert, aki egy ilyen írással jelentkezik, az már nem csupán szórakozásból ír. Gratulálok!

    Szeretettel:

    La Vie

Szólj hozzá!