„Jószerencse-Isten” kontra „Szeretet-Apó”

„Jószerencse-Isten” kontra „Szeretet-Apó”

A homo sapiens egy rendkívüli, csoportos intelligenciával megáldott társas lény, és eme faj a hihetetlen eredményeit az egyének közös munkájával és az együttes, kollektívan összedolgozó tudatával alkotta meg. Külön-külön kevesek vagyunk mi emberek, de összefogva olyan hihetetlen eredményeket tudunk elérni, mint például őseink piramisépítési tevékenységei. A családok, nemzetek, és a Föld bolygó összes lakosa szoros lelki és genetikai kapcsolatban áll egymással. Egy nehezen meghatározható szellemi-lelki entitásnak kell összekötnie közös sorsukat, amely mindennek értéket ad, és ami előre viszi a spirituális fejlődés útján az Emberiséget. Ez pedig nem más, mint az önzetlen szeretet, amelyet az egymás tisztelése, megbecsülése és a másik fél önzetlen segítése kell, hogy jellemezzen. Ezen ősi erő nélkül, az ember csupán magányos farkas, aki nem juthat el a magasabb szintű lét csodájába, ám tiszta szívvel és szellemmel a szeretet kolosszális magasságokba juttathatja az egész társadalmat. Aki rászorul a segítő kézre, vagy el van maradva szellemi fejlődésében, annak támaszt kell nyújtani, bármiféle ellenszolgáltatás elvárása nélkül. Egy szuper-társadalom alappillére a következő gondolat lehet: Szeress másokat, mint önmagadat és támogasd fejlődésében, mert mindannyian összetartozunk, és egymás nélkül apró részletecskék vagyunk, amelyek a tökéletes egésznek csupán hiányos darabkái.
Ezen felfogás jelképeként két mitikus alak formálódott az emberi emlékezetben. Az egyik a távol-keleten, míg a másik a nyugati társadalomban vívott ki egy csodálatos szimbolikus helyet az emberek szívében, és az önzetlen szeretet misztikus példaképeivé váltak.

Az ázsiai mitológia jeles és igen tisztelt alakja a „Nevető Buddha”, avagy a csodálatos Pu-taj.(Budajként is hívják, nagyjából így kiejtve) Fantasztikus eszméje feltűnik mind a buddhizmusban, a taoizmusban és a sintoizmusban is. Sokan a nyugati civilizáció tagjai közül összekeverik Buddhával. Egy mosolygós kövér szerzetest ábrázolnak szobrokon és festményeken, és a világon rengeteg ember polcán megjelenik eme szeretetteljes vidám alak ábrázolása. A félreértés oka, hogy őt Buddhának gondolják, az a becenevéből ered(Nevető-Buddha), de óriásit nem tévedünk azért róla, mert az ázsiai kultúra Maitreja-Buddha reinkarnációjának tartja. Úgy gondolják, hogy megtestesült eme bölcs szent egy kedves nincstelen vándorszerzetes alakjában, és vidámságra, szeretetre és egymás megbecsülésére tanította az embereket. Mindenét odaadta a szegény gyermekeknek és a rászoruló koldusoknak, mert amit adományként kapott bölcs tanításaiért cserébe, azt annak adta, akinek nagyobb szüksége volt rá. Nagylelkűsége és barátságos mosolya világhírűvé tette ezt az ősi szerzetest, tettei példaként szolgálnak az utókor számára. Később szerencse-istennek tartották őt, aki elhozza a bőséget és az egymás iránti kedvességet az utókor lakóinak, tetteivel igaz példát mutatva tisztelőinek az idők végezetéig.
A világ egyik leghíresebb mesés alakja a nyugati kultúrából származik, akinek neve is örömet okoz minden szeretetteljes szívnek és, akit a gyerekek nagyon imádnak. Mikulás a neve ama csodálatos alaknak, aki december hatodikán ajándékot visz csemetéinknek, és arra tanít minket, hogy mindig legyünk jók. Szent Miklós püspök személye köré szövődött egy nagyszerű legenda. Eme ősi jótevő megajándékozta a szegény ember leányait tömött arany erszénnyel, hogy kiházasíthassa őket sanyarú sorsú apjuk. Amikor tehette adományozott a szegényeknek, jó tettei öregbítették hírnevét. Később megillette a Télapó elnevezés is, mivel a téli napforduló jelképe is lett egyben az ünnepi szertartása az egymás megajándékozásának, amely a skandináv népektől ered, igen ősi időkből. Alakja köré mítoszok szövődtek, és az amerikai kultúra is felkarolta személyét, csatolva a rénszarvasszánt és a piros köpönyeget, na meg a kisérő krampuszsereget.
Az emberi társadalom eme két nagyszerű szimbóluma arra tanít minket, hogy osszuk meg azt, amink van a másikkal, hogy boldogságot, felhőtlen örömet okozzunk, és kialakuljon a hála, ami élteti és összetartja a közösségeket és széppé teszi létünket. A legfontosabb dolog a világon a szeretet, amelynek minden szívet ki kell töltenie, hogy értéket adjon közös életünknek itt a szeretett otthonunkon, a Föld bolygón.

Koroknay Péter

Szólj hozzá!