32 év, 15 éves munkásság, 15 kérdés.


32 év, 15 éves munkásság, 15 kérdés.

Horváth Szabolcs fiatal tatabányai költő, aki a tavalyi évben fejezte be kilencedik kötetének írását, majd máris a legújabbon dolgozik. Ez mellett létrehozott egy amatőr irodalmi kört városában, amelyben minden “helyi” szerzőt szívesen lát és fogad. Munkája és irodalma mellett, fontos szerepet tölt be életében, és napjaiban a tanulás és a sport. A tavalyi évben a II. osztályú nemzeti darts csapatbajnokságban bajnoki címet szerzett.

Először is kezdeném azzal, hogy nemsokára születésnapod lesz. Isten éltessen!

Köszönöm szépen.

1. Nagyon sokrétű ember vagy, nagyon sok mindennel foglalkozol, ahogy már a felvezetőben is írtam. Hogy fér bele az idődbe ennyi minden?

Hát meg kell mondanom, hogy nagyon nehezen. Épp a napokban néztem azt, hogy körülbelül napi 5,5 – 6 órákat alszok hétköznap. Igyekszem mindenre kellő időt fordítani, bár ez nagyon nehéz.

2. Részletesen kitérünk majd mindenre. A tavalyi évben mondhatni nagyon csendben lett irodalmi munkásságod, léted 15 éves. Hogy-hogy ilyen lett?

Tavaly tavasszal újra iskolapadba ültem, elkezdtem a másoddiplomámat, erre rájött még az, hogy a darts “csapatom”, csapatunk is remek rajtot vett az év elején így biztos voltam abba, hogy az energiám jelentős részét e két tevékenység fogja elvinni. Fantáziáltam arról, hogy legyen új kiadott könyvem, de aztán a grafikusommal, Kiss Katival abba maradtunk, hogy most ne. Természetesen így az irodalmi dolgaimat mondhatni szüneteltettem. Egy-két ember talált meg azzal, hogy “leszálló ág”? Fel sem merült. Lassan “újraindítom” magamat irodalmilag is. Azért a 15 évről voltak, akikkel tudtam erről beszélgetni egy jót.

3. Említetted, hogy másoddiplomát szereztél. Mesélnél erről egy kicsit?

2019 végén hagytam el az addigi munkahelyemet a tatabányai könyvtárat, próbáltam e területen maradni, de sajnos nem sikerült. Hiába volt közel három éves szakmai tapasztalatom, rendezvényszervezői tudásom nem tudtam e pályán maradni. Mindenhol jött szembe jött a kérdés, hogy: “Papírom van róla?” Még amikor aktív “könyvtáros” voltam az egyik kollegám úgy odavetette nekem, hogy én még az OKJ elvégzésére is képtelen lennék. Úgy tűnik mégsem. A képzésben talán az tetszett a legjobban, hogy újra szakdolgozhattam. Szerettem írni.

4. Milyen terveid vannak még ezen téren?

Egyszer majd ha olyan lesz a könyvtári pálya és a helyzete, akkor szeretnék visszatérni. Hogy finoman fogalmazzak hazánkban a pedagógus, tanár pálya nem áll túlságosan messze a könyvtárosokétól.

5. Evezzünk egy kicsit hasonló vizekre. Beszéltél már a könyvtárról, a pályáról, de még nem beszéltünk a rendezvényekről. Majd három évig szervezted a tatabányai Slam poetry-t és közel két évig az olvasóklubot. Mi a helyzet most a Slam poetry-val?

Tőlem elvették 2020. januárjában, nekem akkor azt mondták, hogy átadják másnak. Innentől X. Y. viszi tovább. Sok sikert kívántam a folytatáshoz. Sajnos az illető tudomásom szerint nem csinált vele semmit. Aztán tavaly ősszel megpróbálták mással életre kelteni, akkor és a múlt havi rendezvény is elmaradt. Tudomásom szerint Esztergomban is próbálják beindítani. Remélem egyszer eljuthatok még slam versenyre, hiszen az életem egyik kis része volt.

6. Úgy tudom kicsit közelebb áll hozzád az olvasóklub. Hogy áll most tudomásod szerint a kör?

Honnan tudod? A viccet félre téve picit igen, egy kicsit közelebb áll. Előbb voltam klubtag, mint könyvtári dolgozó. Elmondhatom, hogy erről, ebből szakdolgoztam. Pontosabban a történetéből. Amely a 2020-as évben megjelent volna a könyvtári évkönyvben. Konzulensem annyit mondott, hogy az a formátum, amelyet írtam, az évkönyvbe kiváló, csak át kell dolgozni kicsit. Úgy tudom a kör még működik egykori, első vezetőjével.

7. Tervezed, hogy ellátogatsz valamikor?

E téren úgy gondolom és érzem, hogy nem nekem kellene megtennem az első lépést. Amikor én vezettem, én őt hívtam, többször is. Ez fordítva még nem történt meg, és szerintem már sajnos nem is fog. Egyébként nem csak én vagyok ezen a véleményen. Ha ez a történet, program lezárult számomra, akkor elfogadom. Méltóképpen búcsúzhattam el tőle, hiszen írhattam róla egy szép és hosszú anyagot. Egyszer sajnos minden jó és rossz véget ér.

8. Beszélgessünk egy kicsit a másik, mostani programodról, a Tollkoptatókról. Hogy áll most az irodalmi kör?

Nagyon apró léptékkel haladunk. Igyekeztem minél több helyi és környékbeli szerzőt belevonni. Sajnos van akinek az állandó időpont nem jó, más sajnos az első közös virtuális beszélgetésnél kilépett a kezdeményezésből. Ezzel azt gondolom nem csak nekem, hanem az egész kezdeményezésnek hátat fordított. Nagyon köszönöm a Tatabányai Múzeumnak, hogy havonta egyszer helyet ad nekünk. Bízom benne, hogy idővel még tovább bővülünk, hiszen remek alkalom ez arra, hogy megismerjük egymást, egymás írásait, és akár barátságok köttessenek.

9. Visszatérünk majd az irodalomra, de beszélgessünk egy kicsit a másik nagy “szerelmedről” a sportról, azon belül is a dartsról. Ahogy írtam a tavalyi évben a II. osztályú Nemzeti Darts Csapatbajnokságban bajnoki címet szereztél. Először is gratulálok. Mesélj nekünk erről egy kicsit.

Köszönöm, bár játszottam én is, de nem sokat, szinte semmit. Az igazság az, hogy jól indult a csapatnak a bajnokság. Olyannyira, hogy az első fordulót veretlenül lezártuk, később a másik hármat is, majd a negyeddöntőt, elődöntőt, és a döntőt is. Ha jól emlékszem a közel harminc mérkőzésből egy döntetlent játszottunk, és azon a döntetlenen játszottam, és én hoztam döntetlenre a találkozót. Én elkezdtem az egyetemet februárban, és úgy voltam vele, ha már ilyen jól megy a fiúknak, akkor majd egyszer játszok, amikor már nem számít az eredmény és biztos a csoportban az első hely. Megjegyzem a csapat nem tudott arról, hogy iskolapadba ültem. Tavaly én is kevesebb időt fordítottam a dartsra, főleg ősztől, pedig nekem szükségem van, lenne a napi szintű készülésre. Ha jól emlékszem 15-20 éve nyert a csapat utoljára másodosztályban bajnokságot. Akkor még nem voltam tagja a csapatnak, de a 2010-2011-es bajnokságban már igen, amikor másodikak lettünk.

10. Mennyi időt foglalkozol a sporttal?

Szerintem nem eleget, ismerőseim azt mondják túl sokat, a társaim meg azt mondják még többet kéne. A viccet félretéve, hogy a kérdésedre is válaszoljak naponta közel két órát foglalkozom gyakorlással, hetente olyan 10-15 órát.

11. Mik az idei és a jövőbeli terveid a darts sporttal?

Jelenleg a csapat már az első osztályban küzd. Itt igyekszem a csapattagoknak segíteni. A saját játékom nagyon visszaesett ezen próbálok javítani, de nem könnyű. A 2021-es második féle mondhatni teljesen kiesett nekem az iskola miatt. Idén érkezett néhány új klubtagunk, aki szeretne minél jobbá válni, neki a gyakorlásban, a fejlődésben próbálok segíteni. Házon belül ott segítek ahol és akinek tudok. A jövőre nézve úgy néz ki, hogy én leszek vagy lehetek ennek az egyesületnek az első vagy második embere. Ami picit még több feladatot, munkát von maga után. Elképzelhető az is, hogy iskolásokkal fogom megismertetni, “tanítani” a darts sportot. De ez még a jövő titka.

12. Térjünk akkor vissza az irodalomra, azon belül is a saját irodalmadra, hiszen eddig csak a 15 évről beszélgettünk. Bár még csak márciusban vagyunk, de máris két oklevéllel gazdagodott a polcod. Mesélnél nekünk erről egy kicsit?

Január végén jött ki a Szárnypróbálgatók 2022, amiben bronz kategóriás lettem, és a 2021-es évben a Napút Cédrus pályázatán bekerültem a legjobb 15 szerzőbe. Itt ha jól tudom, közel 500-600 ember pályázott, a legjobb 100-nak tették fel írásait, de csak 15 kapott oklevelet. A Szárnypróbálgatóknál zsinórban negyedszerre kerültem be. A 2023-as évben ebben nagyon szeretnék még benne lenni. E nagy országos, és talán nemzetközi antológiában, hiszen határon túli magyar szerzők is pályázhatnak eddig négyszer kerültem be. Volt hogy egyedül voltam Komárom-Esztergom megyei szerző. Mint irodalmi köröst ez rosszul érintett.

13. Hogy áll most a kilencedik és a tízedik köteted, és mikor várható könyvmegjelenés?

A kilencedik kötetemről már csak a borítók hiányoznak, a tízedik kötetem pedig nemrégen lépte át a képzeletemben az 50%-ot. A két könyv talán csak hangulatában lesz hasonló, azonban igyekeztünk csavarni a tízediken egy nagyobbat. Ha jól emlékszem a fent említett két pályázatra is ebből küldtem be. A Cédrusra biztosan. A kiadás terén ha minden sikerül, és úgy ahogyan azt én szeretném, akkor 2023-as év elején lesz kötetbemutató. Ezzel kapcsolatban is lesz nem kevés munka, mert ahogy az előzőeket is én szeretném elkészíteni a műsortervet, a hozzáillő zenét megválogatni. Helyszín és a műsorvezetőt már “képzeletben” megtaláltam, bizakodom, hogy minden úgy alakul ahogy elterveztem.

14. Ahogy látom egy nagyon “félreeső” szerző vagy a környezetedben. Mit gondolsz erről?

Had idézzek az Ülj le mellém csend című versemből:
“Minden jóval kínálnálak,
De máshová nyílottak az égnek kapui;
Most máshol van minden jóság,
S nem itt kell kutatni.”

Sajnos tényleg másoknak, máshová nyíltak az égnek kapui és nem nálam. Nem nyitottak nekem “sort”, pedig lehetett volna nem egy alkalommal. Valakinek vagy valakiknek nem voltam kellően szimpatikus, támogatható, hogy finoman fogalmazzak. Nem baj, mert akadt azért jó támogatóm, támogatóim is. A nemrég elhunyt Dr. Géczy Gábor mondta azt egyszer egy előadása végén, hogy ő kívánja, hogy mindenki találja meg a társait a hosszú útján. Én szerintem megtaláltam az irodalomban és a sportban is a társaim. Azt az egyet, azt a bizonyost meg csak hiszem, hogy igen. De visszatérve az irodalmi élet tatabányán két részre esik, lehet én nyitottam meg most a második “frontot”, de úgy gondolom az itteni alkotóknak, legyen az bármilyen, jár havonta minimum egy óra, hogy a “társaival” legyen. Talán egyszer majd, sok-sok évtized múlva ide, vagy felém, FELÉNK is nyílik az irodalmi ég “kapuja”, és egyszerre léphetünk be rajta.

15. Mik a további terveid a jövőt illetően saját irodalmadban?

Jelenleg is zajlik nálam ez a “két lépcső” kilencedik kötet kiadása, megvalósítása és a tízedik halad szépen. Szeretnék még két-három antológiában szerepelni. Jelenleg most csak a közelebbi tervek megvalósítására fókuszálok. Hogy a távolabbi jövő mit hoz? Nem tudom. Vannak még célok, tervek, könyvötletek felírva, de nem tudom mi lesz belőle.

Köszönöm az interjút

Én is köszönöm!

Varga Erzsébet
202.03.23.

Szólj hozzá!