Szendrey Júliáról

Szendrey Júliáról

Menhely vagy öngyilkosság?
Mikor igyekeztem megismerni azokat a helyeket, ahol Szendrey Júlia járt, még nem tudtam, hogy ennyire megrendítő élettel fogok találkozni. Úgy éreztem, nem volt jogom beletekinteni és azon gondolkoztam, nem történhetett volna minden másképp?
Tudjuk, hogy Keszthelyen született, 9-10 éves korában Mezőberényben lakott és ott járt az akkori Wenckheim kastélyban levő iskolába. Majd az Erdődi várba költöztek, ahova később visszatért a pesti tanintézetből.
Petőfi Sándor innen vitte Koltóra esküvőjük után, ahol boldog napjaikat élték. Itt írta Petőfi a Szeptember végén című verset egy malomkövön a somfa alatt, ami nemrég pusztult ki. Én még lefényképezhettem a helyszínt.
Az 1848-as események Pesten találták őket. A csatákból megtérő férjét később a szülői háznál várta Júlia, de mivel Erdőd nem volt biztonságos hely a szabadságharc alatt, Debrecenbe menekült a Szendrey és Petőfi család. Petőfi Zoltán itt született a mai Batthyány utca 16. számú házban 1848. december 15-én.
Eddig sem volt jó a viszony após és vő között, de ahogy Petőfi írta, ezidőben majdnem pofozásra került a dolog, sőt még ennél is többre. Ennek ellenére Szendrey Ignác két házat vásárolt Debrecenben. Az egyiket a maga számára a Nagytemplom közelében, a másikat saját nevére, de a Petőfi családnak szánva a mai Béke útja 7. szám alatt egy Szepes pusztai tanyával együtt. Már ez is menhely lehetett volna Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán számára, de a házakat csak l850-ben írták át Szendrey Ignác nevére.
Júlia és Zoltán a Csapó utca 16. szám alatti házba költözött Vörösmartyékhoz, a hideg tél miatt nem indulhatott hosszabb útra a csecsemővel.
Később Arany János adott otthont átmenetileg a kis Zoltánnak Nagyszalontán, míg szülei a Petrovics nagymama és nagyapa temetéséről gondoskodtak.
1849 júliusában együtt volt a kis család Mezőberényben, ahová Júliát és Sándort is sok gyerekkori emlék kötötte. Itt az Orlay rokonság kínálta fel otthonát, amely újabb menedékhely lehetett volna számukra. De Júlia nem akart többé elmaradni férjétől. Mikor Petőfi Sándor útra kelt tábora felé, követte őt 7 hónapos fiával Tordáig. Az ottani paplak volt az a fészek, ahol utoljára együtt voltak. A segesvári események után a vendéglátó Miklós család rokonaihoz menekült Júlia Kolozsvárra, ott a ma is álló Szatmáry Papp-féle házban laktak, majd az Óvárban a Horváth házban.
Itt már az öngyilkosság gondolata kerítette hatalmába Júliát.
Férjét hiába kereste a csatatéren és környékén, semmi biztosat nem tudott meg róla. Kérésére apja Erdődre vitette őt és Zoltánt, de az Erdődi vár egyre kevesebb reményt kínált arra, hogy igazi menhely legyen Júlia számára. Apja, Szendrey hűtlenséggel gyanúsította az eltűnt költőt, aki anyagi támasz nélkül hagyta itt családját.
Szendrey Ignác felesége meghalt még 1849-ben és egyetlen fia, Gyula is meghalt 1850 márciusában. Ekkor kérte áthelyezését Erdődről a Károlyi család mágocsi birtokára.
Unokáját is magával vitte, és Mágocs talán igazi menhely lehetett volna Júlia számára is, ha nem szenvedett volna a férjét ért vádaktól. Azt remélte, hogy Pesten kap leghamarabb hírt férjéről vagy ott elintézheti az útlevelet, amivel kutathat utána akár Törökországban is. És itt döbbent rá, hogy erdélyi útlevele lejárt. Kapott ajánlatot a meghosszabbításra, pusztán a Lichtenstein herceg közeledését kellett volna eltűrnie érte Bécsben, vagy a kitoloncolást, börtönt választhatta volna.
1850 július közepén elutazott Mezőberénybe Orlayékhoz, hogy minden kis emléktárgyat magával hozzon, ami ott maradt Petőfi Sándortól. Nem találhatott volna ott ismét menedékre?
Július 20-án egy csomagot adott át Júlia Pesten Horváth Árpád tanárnak azzal a kéréssel, ha ő két hét múlva nem térne vissza Pestre, égesse el a csomagot a benne levő iratokkal együtt.
“Menhely vagy öngyilkosság között kellett választanom” – mondta később Júlia Vachotnénak. És menhelyként a Horváth Árpád által felajánlott házasság kínálkozott.
Nem volt ereje a börtönt választani, nem akarta Petőfi Sándor fiát apa és anya nélkül hagyni.
Horváth Árpádtól 1855-ben született második fia érkezése után háziorvosa komolyan aggódott Júlia egészsége miatt. 1857-ben született Viola nevű leánya, aki rövid ideig élt. 1859-ben Ilona. A balatonfüredi fürdőkúráktól remélték nőgyógyászati panaszainak csökkenését. Ide kétszer is elkísérte édesapja, de kórházba nem engedte befeküdni. Külön lakást bérelt neki Pesten a Zerge utcában, ahol Júlia nem szenvedett többé férjének különös, megváltozott magatartásától, csak az őt körülvevő személyzet részvétlenségétől. Hosszas szenvedés után méhrákban halt meg az anyakönyvi bejegyzés szerint 1868. szeptember 6-án. Vajon mi volt az igazi betegsége? Méhrákban szült volna három gyermeket?
Halála előtt nagy erőfeszítések árán írta meg utolsó levelét atyjához, mint kezdte, Isten nevében.
“Hogyha csak fogalma volna kedves jó Atyámnak mindarról, amit én kezdettől fogva Árpád mellett szenvedtem, bizonyára méltányolná azt, hogy oly sokáig bírtam azt elviselni.”
“Reszketve várja válaszát boldogtalan s a sors által annyit zaklatott leánya, Júlia” – fejezte be a levelet, amely sohasem jutott apja kezébe, mert Júlia levelesládája csak 1925-ben került elő hűséges segítőjének, Tóth Józsefnek a hagyatékából.
Júlia kívánsága szerint a Szendrey név szerepelt a sírkövén.
1903-ban temették közös sírba a Petőfi család tagjait a Kerepesi úti temetőben.
Szeptemberben volt halálának 120. éve.

(Elhangzott az Orvosírók körében 1988.)

Kötetnyi vers maradt utána, és ő fordította le Andersen meséit is a német nyelv közvetítésével. A dánok ezt úgy köszönték meg, hogy Koppenhágában kedves megjelenésű szobor emlékezik rá.

Ónody Magdolna

“Szendrey Júliáról” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gyönygi! Néha rád gondolok, mikor az ilyen kis írásokat küldöm Józsefnek, most is van egy téma nála, ami talán téged is érdekelne, de József egyelőre nem volt hajlandó kötélnek állni. Várom Zalát. Magdolna

  2. Sok mindent tudtam meg ebből az írásodból is. Tanultam róla, de nem ilyen részletesen. Köszönöm neked.🌼 Fgy

Szólj hozzá!