CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYRÓL

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYRÓL

Az 1802-es debreceni tűzvészben elpusztult a Csokonai számára kedves ház, amelyben a Darabos utcán lakott. Ha csak lehetett, falun töltötte napjait egyik vagy másik barátjánál – írta róla Domby Márton. Ilyen barátja volt Erőss János kabai lelkész is, akivel még a kollégiumi évek alatt ismerték meg egymást.

A 4 fiatornyos, fazsindelyes templom parókiájának kertjében pihent Csokonai Vitéz Mihály, itt készített róla egy rajzot vendéglátó barátja, Erőss János lelkész 1804-ben. (1.) Ez szolgált alapul a későbbi egyetlen hiteles arcképnek, amelyet régi ismerősükkel, Czetterrel akartak megörökíttetni, de ezt csak később sikerült elkészíteni Fridrich Johnnak az 1816-ban kiadott Csokonai-kötethez. Ez volt a minta a daliásra sikeredett szoborhoz is, amely Debrecen kedves terén, a Kálvin téren vándorol évtizedeken át egyik helyről a másikra.
Erről a vendégségről emlékezik meg Fazekas Mihály Édes druszám című versében:

Úgyis Kabán kiszáradt
A porhanyó garádján
Tán a köhécselőd is,
Vagy a kotús vizektől
Nád nőtte bé az órod.

Erre a vendégeskedésre emlékeztet az a tábla, amely a kabai templom falát díszítette a templom felújításáig. Remélem, rövidesen visszakerül a helyére.

Nekünk, régi dóczistáknak a költő megzenésített versei jutottak ajándékul a májusi éjjelizenékben:

Ej, haj, gyöngyvirág,
Teljes szekfű, szarkaláb,
Bimbós majoránna.

A Bárándon összejött baráti társaságból küldött egy kis ajándékcsomagot a beteg költőnek Erőss János egy levél kíséretében. És hogy ne legyen félreértés a csomag eredetére vonatkozóan, ráírta Csokonai a levélre, hogy Kaba. Tudomásunk szerint ez volt az utolsó szó, amit leírt életében.

MTA K3 / 36 jelzet

Irodalom

1. Gonda Ferenc: Csokonai arcképfestője. Reformátusok Lapja 1963. április 7.