Szobor az egyetem előtt

„Ne csak tanítsátok, szeressétek is a magyar gyermeket!”

100 éve lépett hivatalba Klebelsberg Kuno,
mint vallás- és közoktatásügyi miniszter

Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno Magyarpécskán (az egykori Arad vármegyében, ma Románia területén) született 1875. november 13-án. Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban fejezte be. Ezután jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett.
Főként kultúrpolitikai tevékenységéről ismert. Művelődéspolitikus, rövid ideig (1921–1922) belügy-, majd közel 10 évig (1922–1931) vallás- és közoktatásügyi miniszter. A fenti mondatot, mint legfőbb követelményt állította „a kis óvónőtől fel az egyetemi tanárig” minden magyar oktató elé. Embersége, sokoldalú egyénisége, érdeklődése rendkívüli elméleti tudással és kiváló gyakorlati érzékkel párosult. Ezt rengeteg intézkedése bizonyítja, melyeket miniszterként, államférfiként javasolt és sokat meg is valósított. Legfőbb törekvése volt a műveltség általánossá tétele az országban, minden szinten: a legalacsonyabbtól a legmagasabbig. Ezért nagy súlyt helyezett a pedagógusképzés minőségére.
Közoktatáspolitikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése és a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése (1924), a középfokú lányoktatás reformja (1926), a tanárképzés reformja (1924) jellemezte.
Gondja volt a vidéken dolgozó oktatók életkörülményeire is. Három év alatt 5000 tanyai tanterem épült Magyarországon. A modern épületek fala már nem vályogból készült, hanem téglából, padlózatuk vörösfenyőből készült, hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük. Háromszobás tanítói lakás is tartozott hozzájuk, az udvaron téglából épült WC-vel. Ezek az új tanyasi iskolák lettek a tanyavilág kultúrközpontjai, ahol könyvtár is volt, valamint gramofonnal és filmvetítő gépekkel voltak felszerelve. Gazda-, iparos- és olvasókörök tarthatták itt összejöveteleiket. Klebelsberg még arra is figyelt, hogy az új tanítói lakásokba úgy kerüljenek a fiatal tanítónők és tanítók, hogy ezzel növelhesse az összeházasodás és letelepedés lehetőségét.
A felsőoktatást és a tudománypolitikát, a tudományos kutatómunkát szintén igen fontosnak tartotta, valamint a történelmi múlttal való foglalkozást is. 1917-től haláláig, 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Javaslatára három vidéki városban – Debrecen, Szeged, Pécs – kezdődtek egyetemi építkezések. A klinikákkal kezdődtek mindenhol, azon belül is hangsúlyt kaptak a szülészeti és gyermekklinikák. Célja volt ezzel a magas gyermekhalandóság csökkentése. Sem a klinikákat, sem az egyetemek más területeit nem tudta elképzelni magas színvonalú kutatómunka nélkül.
Klebelsberg Szegedhez különösképpen kötődött, országgyűlési képviselője volt 1926-tól haláláig. Az egyetemen kívül Szegeden több kultúrintézmény alapítása is fűződik nevéhez. A város szoborral tiszteleg emléke előtt. Halála után a budapesti Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, utána Szegedre kísérték, és a Fogadalmi templomban helyezték örök nyugalomra.
Debrecen 2018-ban szintén szobrot állított az egyetem alapítójának, a nagyhatású egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek. A szobor – alkotója Juha Richárd – az egyetem fő épülete előtt áll.


2018. május 15-én avatták fel a szobrot

Érdemes megfontolni a gondolatot, mely Klebelsberg tevékenységét is vezette: „…nem az eredményesen teljesítő gazdaság által megtermelt pénzeket költi el a kultúra, hanem a minőségi kultúra és az erre épülő erős egyéni és nemzeti identitásunk a gazdaság sikerének a záloga.” (L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.)

Ónody Magdolna

“Szobor az egyetem előtt” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Ezt a kis írást Tóth Mária öntötte rövid formába, befejezve a szegedi vonatkozásokkal, én főleg a debreceniekre emlékszem szívesen és büszkén, hogy mi mindent tett Debrecenért és a tanyákért. Magdolna

Szólj hozzá!