Középpontban a színészek (3.) Nádasi Veronika

Középpontban a színészek (3.)

Nádasi Veronika

(interjúval)

 Előzmény: https://holnapmagazin.hu/cikkek/79245/

A Függőség című cikket, bevezetésnek terveztem. Folytatásként, az évad kedvenc előadásaiban szereplő, szívemnek kedves színészekről írok személyes megközelítésben.

Nehéz megfogalmazni, hogy miért is ők a kedvencek. De azt gondolom, talán azért, mert amellett, hogy óriási tehetséggel megáldottak, és csodás élményeket nyújtottak már nekem, nem csak egyszerűen eljátsszák a szerepeket, hanem a szereplők bőrébe bújnak. A karakter lelkébe ásnak, és teljes valójukban keltik életre őket. Közben úgy énekelnek, hogy a hangjuk a szívemig jut el.

***

Budapesti Operettszínház – Jekyll és Hyde

Az ismert történet remek rendezésben történő bemutatása. Véleményem szerint, világszínvonalú előadás született. Minden tetszik, a díszlet, a jelmez, a koreográfia, a hangszerelés, ahogy a zenekar megszólaltatja a nagyszerű dalokat, és még a szereposztás is kitűnő.

*

Lucy szerepében Nádasi Veronika

 

2005-ben láttam először színpadon, azóta szeretem. Olyan nagyokat szokott énekelni, hogy futkos rajtam a libabőr. Hálás vagyok érte, hogy az egyik mesémet életre keltette egy felolvasás alkalmából.

Szinkronizál, rajzfilm dalok magyar szövegét írja, volt beszélgetős műsora is Kedvencek címmel https://holnapmagazin.hu/cikkek/kultura/972/ , minden területen jó élményeket kaptam tőle.

Régóta kívánok neki egy jelentős, kiemelkedő főszerepet, ez most végre olyan. Szerencsés voltam, már a főpróbán láthattam Lucyként. Az előadás megható jelenetei után, nekem a tapsrendnél is könnyes lett a szemem, átjárt az elmúlt évek nosztalgiája és büszke voltam, hogy a kedvenceim (Homonnay Zsolttal) álltak ott egymás mellett a megérdemelt vastapsviharban.

Nádasi Veronika az éjszakai pillangó, Lucy szerepét szépséggel és finomsággal mutatja meg. Az elején elképesztően dögös, majd gyönyörűen érzékeny. Meghatóan mutatja meg Lucy Jekyll iránti szinte áhítatos szerelemét, és Hyde iránt „ördögi”, félelemmel vegyes szenvedélyét. Miközben olyan nagyokat énekel, hogy szinte beleremegnek a falak. Sok finom apró mozzanat van Nádasi Veronika játékában, amely miatt, az előadás után is továbbgondolom Lucy személyiségét, sok minden jár a fejemben vele kapcsolatban. (Szerintem ez a színházi varázslat egyik legszebb hozománya, hogy gondolatokat és érzéseket ébreszt, amelyek a színházi este után is hatnak.)

Az én kedvenc Lucy-Verocska dalom a Túl szép.

„Érzem, mennék veled, ha jönnél velem,
A szívemben sosem pihent még szerelem.
Most más lett minden, talán álom a kép,
Ez túl jó nekem, túl szép.”

Remélem, még sokszor mehetek Verocskával, ilyen túl szép alakítások útján.

Korábbi szerepei közül a kedvencem: Mary (Volt egyszer egy csapat – Madách Színház)

Legemlékezetesebbek között: Egy majdnem komplett sztár (önálló est), Broadway a Balatonon (Balatonlelle – az első találkozás)

Amikor megszületett bennem az ötlet a cikksorozatról, egy olyan koncepció köré akartam építeni, amelyben a kedvenc színészeimnek küldött kérdésekre kapott válaszokat mutatom meg. Az évad vége sajnos, ebből a szempontból, nem bizonyult jó időzítésnek.

De Nádasi Veronika számos teendői között, időt tudott szakítani az interjúra, így hálás és büszke szívvel mutatom meg a gondolatait.

Úgy sejtem, aki végig olvassa a cikket, kicsit jobban megérti, miért Verocska az egyik legnagyobb kedvencem. (Nagyon örültem, hogy válaszolt nekem (aki csak egy színház kedvelő vagyok, és nem egy újságíró). Azért is, amiért ennyire részletesen, őszintén mesélt, és azért is, amiket megosztott velem, még jobban szeretem őt, mint embert, és mint művészt.)

 

  • Miért fontos (lényeges) számodra, hogy eljátszhatod Lucy Harrist?   

Egyrészt azért, mert a musical irodalom egyik legcsodálatosabb női szerepe.

Másrészt azért, mert tulajdonképpen, ezzel a szereppel számomra egy álom vált valóra. Saját magamnak is olyan dolgokat bizonyítottam be, saját magam is olyan dolgokra csodálkozhattam rá, amiket már nem is annyira vártam. Számomra ez egy hihetetlen lehetőség, emellett egy nagyon nagy találkozás.

  • Mit szeretsz a szerepben a legjobban?

Nagyon szeretem az összetettségét, azt hogy rengeteg színt meg lehet benne mutatni, és azt, hogy erre a dalokon keresztül is lehetőség van. Itt most tényleg ki lehet használni a zenés műfaj összes előnyét, az összes eszközét, és ez egy csodálatos dolog. Prózában, testben és énekben is lehet beszélni ebben a szerepben, és nagyon komoly ívet lehet benne eljátszani. Lucy Harrisben talán azt szeretem a leginkább, hogy ízig-vérig nő, közben pedig végtelenül érzékeny. Ettől, azt hiszem, a nőiességnek nagyon fontos oldalait tudja megmutatni.

  • Melyik a kedvenc mondatod/dalszöveg-részleted az előadásban?

A vicces válaszom az lenne, hogy a prózai jelenet, amelyben azt mondom, hogy „mindig próbálok”. Ami tulajdonképpen, a próbák számára lehetne igaz, hogy az ember mindig próbál, meg próbálkozik. De ez csak egy belső poén, ezt mi a próbákon néha kicsit kijátszottuk, poénra játszottuk, hogy mindig próbálunk. Közben mélységében nagyon szép ez a mondat, amikor Jekyll azt mondja neki, vigyázzon magára. Erre a maga őszinteségével, azzal a kis ajtóval, amit egyszer a Jekyll megnyitott számára, azt válaszolja, hogy „mindig próbálok”.  (Megjegyzés: ez akkor történik a darabban, amikor Jekyll bekötözi Lucy sérüléseit, amelyeket Hyde okozott.) Ez szerintem egyértelműen mutatja, az ő változási képességét. Lucy egy olyan ember, aki valóban csak egy kis jelre várt, valamiféle impulzusra. Ez kellett neki ahhoz, hogy elinduljon egy egész másfajta úton, ami az ő tragédiájához is vezet majd egyszer csak. De közben, ez egy nagyon szép személyiségfejlődési történet.

Van egy másik számomra nagyon fontos mondat, ami már azelőtt is fontos mondat volt, hogy én ezt a szerepet eljátszottam volna:

„Sosem használt szárnyamon most kell szállnom” – azért, mert ebben benne van minden, amit én erről a figuráról gondolok. Szerintem, ebben nagyon szépen meg van fogalmazva Lucy legnagyobb kérdése, kétsége, az egész személyisége. Egyszer csak ott áll egy változás küszöbén. Megtudja-e lépni, higgyen-e ebben. Elhiheti-e, hogy erre ő alkalmas, ezt megérdemli. Azt érzi, most talán vele is megtörténhet az, amiről azt gondolta, hogy már nem történhet meg.

Pontosan ezek miatt az indokok miatt, nekem személyesen is nagyon fontos ez a mondat, mert számomra ez a szerep is egy kicsit ilyen. A mai napig szinte magam sem hiszem el, hogy én ezt eljátszhatom, megkaptam ezt a lehetőséget, és belebújhatok ennek a figurának a bőrébe.

 Ha nem Lucy szerepét játszanád, akkor kit alakítanál szívesen a darabban?

Egyértelmű, hogy Jekyllt. Tulajdonképpen, a musical irodalom nem túl kedves a nőkkel, mert általában elsősorban férfiaknak írt, ilyen kirívóan szélsőséges, nagyon színes szerepeket. Azt gondolom, kevesebb a női szerepből az ilyen típusú. Maga a Jekyll és Hyde figurája szerintem, amúgy is kiemelkedik a musical irodalomban. Ettől az egyik legnehezebb, de közben a leghálásabb szerep. Ezzel a szereppel én is nagyon szívesen megküzdenék, ha ennek lenne egy női variációja.

*

(Kedves Szerzők! Verocska most adott egy nagyszerű ötletet. Vagy kihívást? És még a főszereplő színésznőn sem kell gondolkodni. J )

*

  • Korábban – amikor még nem lehetett tudni, hogy újra bemutatják – szerepelt a vágyott szerepek között Lucy?

Ez nagyon érdekes, mert tulajdonképpen nem. Nem ez az álomszerep, ami elsőre eszembe jutott volna, hogy mindenképpen el akartam volna játszani. Attól függetlenül, hogy ezeket a dalokat nagyon szeretem, és az világ életemben nagy vágyam volt, hogy egyszer az Új lét-et elénekelhessem valahol.

*

(Előadáson kívül is gyönyörűszép:

https://fc09a8e65e.clvaw-cdnwnd.com/1384c287965f347ccd0c9d474c990ef7/200000018-1f43f203fb/ujelet.mp3?ph=fc09a8e65e)

*

De ebben valahogyan az is közrejátszott, hogy azt hiszem, én magam sem gondoltam, hogy ez ennyire közel áll, vagy ennyire passzolhat hozzám. Az egy hihetetlen csoda, ami történt, miközben én ezekkel a kétségekkel vágtam bele ebbe a próbafolyamatba. Bevallom őszintén, elképesztő volt. Elkezdtünk próbálni, és egyszer csak azt éreztem, hogy én megtaláltam az utat ehhez a figurához, mi nagyon passzolunk, és ez a dolog nagyon működik. Valami olyan fajta hidat találtam magamban Lucy Harrishez, ami tulajdonképpen, engem is meglepett, és nagyon boldoggá tett. Attól függetlenül, hogy valójában, egyébként nem gondoltam soha. Tényleg ez nem tartozott úgymond az álomszerepeim közé, amiről azt gondoltam, engem valahogy meg kellene, hogy találjon. Most pedig azt érzem, a legnagyobb csoda, és borzasztóan hálás vagyok azért, hogy mégis megtalált.

  • Van olyan musical szerep, amelyet szívesen eljátszanál? (Ma már a smink, jelmezek, megfogalmazás, vagyis a színházi varázs segítségével sok minden megvalósítható. Bármelyik szerep szóba jöhet!)

Egyrészt, a musical irodalom majdnem összes férfi főszerepe, mert azok nagyon izgalmasak, színesek, és sokkal több férfi főszerep van, mint női, ezt gondolom továbbra is.

Mostanában, a Jekyll és Hyde miatt, azt gondolom, hogy nem érdemes szerepre várni, vagyis nincs bennem az, hogy ezt vagy azt szeretném megcsinálni, mert pont a Jekyll és Hyde példája volt az, hogy valami olyan jött szembe, amelyről magam sem gondoltam volna, de egy nagyon jó közösséget találtam meg vele. Talán ez olyan dolog, hogy az ember annak örül, amit meg kell csinálni. Vagyis, szembe kell jönnie az életben annak, amit meg kell csinálnod.

De ettől függetlenül, ha mondhatok egy olyan vágyat, ami sose fog megvalósulni, mert nem is engednék a jogtulajdonosok, az mindenképpen a Dreamgirls musical. Én nagyon szeretem azt a zenei világot. Azokat a szerepeket csak afroamerikaiknak engedik elénekelni, csak ők játszhatják a darabot. Effie White szerepe (karaktere) az, amit szeretnék, hogy azt a hihetetlen érzelmi láva-tömeget, amit az a szerep tartalmaz, azt úgy kiadhassam magamból. Biztos, csodálatos lenne. Az ott szerepel a listámon. Főleg zeneileg, egy nagyon nagy kihívás.

*

(Ízelítő, milyen csodás lenne:

https://www.facebook.com/nadasiverocska/videos/csod%C3%A1s-lehet%C5%91s%C3%A9get-kaptam-mert-a-labour-sound-studio-ban-kipr%C3%B3b%C3%A1lhattam-milyen-t/162337659068302/ )

*

De amúgy tényleg úgy vagyok mostanában, hogy nem is álmodozom, vágyakozom. Hanem remélem, és egyszerűen csak azt kívánom, hogy megtaláljanak azok a szerepek, amelyek nekem valók, amelyek még kihívást tudnak jelenteni, amelyek tovább tudnak engem is fejleszteni és színesíteni.

  • Kivel játszanál szívesen együtt egy darabban (színháztól és előadástól függetlenül)?

Nem szívesen mondanék egy nevet, valahogy az illetlenség lenne, mert az embernek nyilván rengeteg olyan kollégája van, akit tisztel, és szeret, akár távolról is, és nagyon örülne, ha együtt játszhatna vele.

Nekem inkább az jutott eszembe, hogy mindig nagy hódolattal néztem azokat a munkafolyamatokat, amikor például Sondheim betanította egy-egy darabját (az interneten elérhetőek ilyen videók), ahogyan dolgozott a színészekkel. Vagy, ahogy Bernstein betanította a West Side Storyt az énekeseknek.

Tehát, ha lehetne egy kívánságom, akkor azt kívánnám, hogy Sondheim térjen vissza még egy néhány évre, és tartson pár mesterkurzust. Részt vehessek egy ilyen munkában. Lássam, hogyan dolgozik odakint egy ilyen csapat, egy ilyen zenei zseni, és az mi mindent tud még hozzátenni egy színpadi szerephez.

  • Számos interjút készítettek már Veled. Van olyan kérdés, amelyre szerettél volna válaszolni, de még nem tették fel? Ha igen, mi a kérdés, és mi a válasz?

Olyan nagyon sok mélyinterjúban még nem volt részem.

*

(Kedves Újságírók! Szerintem, kár lenne elszalasztani egy ilyen csodás interjúalanyt. 😉 )

*

Végtelen hosszúságban tudok magamról, és főleg a szakmámról, a színházról beszélni. Tulajdonképpen, minden kérdésnek örülök.

Talán az a kérdés még nem hangzott el, arról szívesen beszélnék, hogy mire vagyok büszke, vagy mi az, ami számomra nagyon fontos szakmailag. Az pedig egyértelműen, a sokszínűség.

Számomra nagyon fontos, és tudatosan is dolgozom azon, hogy sok lábon álljak, hogy a színháznak, a nyelvnek, egyáltalán az emberi léleknek, sok területével tudjak foglalkozni. Számomra fontos, hogy vokálozok, dalszöveget fordítok, színházban játszom, tanítok, szinkronizálok. Tehát, ennek a műfajnak sok fajta ágát próbálom minél jobban elsajátítani. Nagyon szeretem ezt a fajta sokszínűséget.

Kimondhatom, hogy büszke vagyok rá, hogy ennyi fajta dolgot csinálok, attól függetlenül, hogy ennek sajnos néha a családom, és a férjem látja a legnagyobb kárát. Nem sok mindent kapnak belőlem. Ha az ember ennyi dolgot csinál, nagyon sokszor bele kell merülnie, és nyilván rengeteg időt elvesz.

De közben azt is gondolom, hogy ezektől az ember személyisége is egyre színesebb, és mélyebb lesz. Úgyhogy cserébe azt érzem, hogy magánemberként ennyivel többet tudok visszaadni a szeretteimnek. De ettől függetlenül, most már nagyon érzem, amit ilyen idősebb korukban mondanak az emberek, és amit fiatal fejjel még nem értettem, hogy tényleg az idő, ami a legfontosabb, és ami igazából megfizethetetlen. Nagyon nehéz az idővel jól bánni. De számomra tényleg fontos, hogy sokfajta dolgot csináljak, hogy azt érezzem, van valamilyen kihívás előttem, és mindig megyek valamilyen irányba.

Nádasi Veronika, nagyon köszönöm!

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1dasi_Veronika

 

  1. július 13. Szalay Hajnalka

 

A sorozatban megjelent cikkek:

Homonnay Zsolt – https://holnapmagazin.hu/cikkek/79380/

Sándor Péter – https://holnapmagazin.hu/cikkek/79481/

Nádasi Veronika Sándor Péter oldalán is csodás Lucy.

 

Homonnay Zsolt és Sándor Péter után, Verocskával a középpontban, a Jekyll és Hyde előadásról meséltem el az élményeim egy részét. Következő alkalommal, egy másik előadás kapcsán kerül majd középpontba egyik másik kedvenc színészem.

Szólj hozzá!