Kapcsolódás

Kapcsolódás

Kapcsolataink a környező világgal sokfélék lehetnek: érzelmiek, fizikaiak, logikaiak.
Ezek a primordiális kölcsönhatások szüntelenül végbemennek újra és újra. Vagyis a létező dolgoknak valós esélyük van, hogy kapcsolatba kerüljenek egymással, és ez a legszebb az egészben –, mert ami megtörténhet, az egyszer meg is történik.
Nekem mindig az első perc a legszebb. A felismerés és a ráébredés boldogsága, az a mágikus perc, amikor a dolgok hirtelen elkezdenek hatni egymásra. Azok a megismételhetetlen első pillanatok, amiket gondosan elraktározok emlékeim tárházában. Köztük sok az apróság, lim-lom, kacat és banalitás.
Álmos és sötét hajnalokon érzem a kőpadló hidegét a talpam alatt, a frissen főtt kávé kesernyés ízét a számban, és a még alvó Édes halk légzésének ritmusát. Hallom fenn a madarak rikácsolását a szürke házak fölött. Magamba szívom a változó évszakok, a frissen kisült pékáru és az esőáztatta föld illatát.
Vannak kellemetlen dolgok is. A sár a lyukas cipőmben, vagy az elbitangolt vágyak üres és nyomasztó késztetése.
Jó lenne talán valami lassú, ódivatú tangó ritmusára élni az életet. Csak élvezni, ami jó, ameddig lehet, és sztoikus nyugalommal viselni el minden rosszat.
Megőrizni a szívekben a szeretet lángját, lojálisnak lenni, odafigyelni egymásra, hiszen mindannyian testvérek vagyunk.
Az összes pillanatot szeretem. Az enyémek. A jelen bölcsője még szorosan őrzi a múltat.
Tudom, egyszer ezek a fantasztikus pillanatok végleg eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben… de hogy mégse így legyen, időről időre lejegyzem őket.

Révész Márton

“Kapcsolódás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. “Megőrizni a szívekben a szeretet lángját, lojálisnak lenni, odafigyelni egymásra, hiszen mindannyian testvérek vagyunk.”

    Ezt írtad, amivel nem tudok egészen egyetérteni.
    Miért kellene szeretnem az ellenségem, aki mondjuk nem is engem, de a gyerekemet akarja bántani, vagy bántja is? Aki tönkre akar tenni? Aki lő rám, kést ránt, aki kidob az utcára?

    Ebben az esetben gond van a szeretettel. Nagyon. Ha a gyerekemet szeretem, és őt bántja az a bizonyos valaki, akkor én nem szerethetem az illetőt. Sőt! Bántanom kell, hogy tűnjön el, mert különben lesz mondjuk egy roncs gyerekem. Vagy szerelmem. Akárkim.

    Ezért, és teljesen úgy gondolom, a szeretettel vigyázni kell. Jézus se szerette a kufárokat a templomban, kiverte őket. Pedig az a templom nem is volt keresztény, hanem a régi római vallás színhelye. Ezért, gondolom, ne szeressünk mindenkit, csak azt, aki azért nem tesz tönkre bennünket.
    Ez is elég.

    Mert a szeretet, a valódi és tevékeny, rettenetes munkával és kínnal jár. Nem leszel tőle boldog. Az gyakra tönkretesz téged. Konkrétan belegebedsz. De csinálod, mert szeretsz. És hiába robbansz le, hiába van véged, mégis mosolyogsz, és nagyot szusszansz, mert sikerült. Az a valaki, aki a szeretted, boldog lett.

    Szép dolog a szeretet, de akár hiszi valaki, akár nem, ott ólálkodik mögötte a gyűlölet.

  2. “elbitangolt vágyak üres és nyomasztó késztetése” …. Kívánom, hogy legyen belőlük első pillanat is , amit annyira szeretsz, és amelyeket gondosan elraktározol az emlékeid tárházában. Szépen megfogalmazott sorok.
    Fgy

Szólj hozzá!