Kétéves a tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör

Kétéves a tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör

A tatabányai költő Horváth Szabolcsot azért kerestük fel, mert az általa megálmodott és létrehozott Tollkoptatók Irodalmi Kör a napokban kétéves lesz. Ahogy ő véli, a Komárom-Esztergom megyei szerzők összefogása maga volt a csoda, a mag, amelyből kinőtt egy virág. Erről a “virágról” faggatjuk őt a most következő beszélgetésben.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és egyúttal szeretnék gratulálni neked a körhöz.

Köszönöm, de a gratuláció, úgy gondolom, nemcsak az enyém, hanem a tagoké is. Ez egy közös “siker”.

Beszéljünk kicsit az indulásról. Hogyan indult el a kör, mi volt az alapötlet?

Azt tudni kell, hogy az alapvető ötlet, hogy legyen havonta irodalmi kör a városban, nem tőlem ered, hanem Szaliannától. Valamikor 2020 tavaszán kérdeztem meg tőle, hogy mi lenne, ha ezt megpróbálnám megcsinálni. Természetesen korábban, évekkel ezelőtt mi már beszélgettünk arról, hogy indítani, vagy hát újraindítani kellene egy kört a városban.

Mit szóltak a kezdeményezéshez?

A szerzőket, akiket felkerestem régóta ismerjük egymást. Nagyjából talán egymás írásait is. Mondhatni, hogy tudtam, milyen stílusú, gondolatú írásokat alkotnak, és az emberi oldalukat is ismertem. A kapocs közöttük vagy Julianna volt, vagy én. Igazából mi ismertünk mindenkit, akiket meghívtunk, csak ők nem ismerték egymást. Az “első hullámban”, akiket megkerestem, mindenki rettentően pozitívnak bizonyult. Volt aki azt írta, hogy: “Na végre!” vagy “Mi tartott eddig?”

Mi volt a következő lépés, hiszen a kör tagjai akkor csatlakoztak hozzád, mikor még “tombolt” a Covid?

A következő lépcső a várakozás volt. Elmúljon a pandémia és ez idő alatt helyet találni a körnek. A szerzők meg és felkeresése egy kisebb felmérés is volt, hogy ott, akkor ki nyitott arra, hogy legyen egy kör. Megpróbáltam, úgy éreztem meg kell próbáljam ezt a “küldetést”, ami eddig úgy tűnik, sikerült, hiszen működünk. A második lépés a helykeresés volt. Szerencsére volt egy jó ismeretségem, és természetesen ma is nagyon hálás, és boldog vagyok, hogy működünk.

Honnan jött a név, hogy Tollkoptatók?

A nevet Julianna választotta egy általam kreált “lehetséges nevek” listáról. Én a Turulfiókák nevet akartam adni, de a fejemben az is megfordult, hogy Tatabánya híres bányászköltőjéről, Sebestyén Lajosról nevezem el a kört. Sajnos Lajos bácsi neve és írásai kezdenek a homályba tűnni, pedig én úgy gondolom, a város költészetének múltja, jelene és jövője. Visszatérve a listára, körülbelül 10-15 nevet tartalmazott, ez tetszett neki.

Mi számodra a legnagyobb öröm, a csoda ezzel a körrel kapcsolatban?

Az, hogy nagyon sok év után a helyi irodalomművelők, alkotók össze tudtak fogni. Hogy nyitottak egymásra emberileg és írásilag is. A korábbi tapasztalataim sajnos az ellenkezőjét mutatták. Mindenki egyfajta magányos farkas volt, és ahogyan én érzékeltem, mindenkinek volt egy listája, hogy “ki van felette és alatta”. Egyfajta gyermekes viselkedés. A Tollkoptatókon belül ez megszűnt. Egymásra próbálunk figyelni, egymástól tanulni. Kicsit talán mondhatom is, hogy kiállunk a másik emberért.

Szerinted mi a különleges ebben a közösségben?

Az egyik az, hogy Komárom-Esztergom megyében, úgy tudom, ez az egyetlen irodalmi kör. Irodalmi estek, rendezvények vannak, de olyan, ahol sok szerző beszéli meg írásait, adja elő, olvassa fel, olyan nincs. A másik különlegessége, úgy vélem, hogy a hangulat nagyon családias. Tavasztól már bevontuk a hallgatóságot is, tehát olyan emberek is jöhetnek a klubnapjainkra, akik csak nyitottak az irodalomra, a helyiek megismerésére.

Hogy álltok most véleményed szerint?

Véleményem szerint jól. Természetesen mindig lehetne jobb, de úgy vagyok vele, hogy lassú víz partot mos. Ebben a szellemben vezettem eddig is a kört, és amíg én vezetem, ameddig szeretnék a tagok, hogy én csináljam, addig ez marad. Az utóbbi egy évben bevontuk a hallgatóságot, most egy újfajta irodalmi fejtörő, gondolkodó játékot indítottunk el hónapról-hónapra. A tagjaink és pártoló tagjaink száma közel 15 fős.

Mik a további terved, terveitek?

A kör fenntartása és bővítése. Ez az alap. A bővítés alatt azt értem, hogy szerzőkkel és hallgatókkal is. A mai modern világban mindenkinek sok ismerőse van, és a hírek is gyorsan terjednek. A második, amely egy nagyobb álmom, egy antológia. Úgy gondolom, hogy ettől az álomtól sem vagyunk már nagyon messze. Meglátjuk, mit hoz a jövő év.

Köszönöm a beszélgetést!

eSZé
2022.11.01.

“Kétéves a tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Szabolcs! Több hasonló kezdeményezésre lenne szükség,
    a Tiédhez gratulálok. Több olvasóra egy-egy irodalmi oldalra.
    Tatabányáról ismerek egy igen tehetséges alkotót, Jósa Miklóst.
    A Poet oldalon jelenteti meg írásait, de ez nem a reklám helye,
    egy másik, még gyerekcipőben járó oldalon elbeszéléseit,
    festményeit. Megkeresésre ajánlom, a Irodalmi Körbe.

    Üdvözlettel: Mária

Szólj hozzá!