Tökéletes feltalálás

Tökéletes feltalálás

Mindig érdekesnek tűntek a régmúltban történtek, pedig, ha jól meggondoljuk minden kor a legmodernebb kornak számított a maga idejében. A fejlődés, kutatás akkor is megvolt, de sokkal lassabb, mint manapság. Mi lett volna, ha már egyből feltalálták volna a távirányításos TV készüléket, vagy a hűtőládát, számítógép helyett a laptopot, vagy az okos telefont. A falra szerelhető Tv sok helyet felszabadított volna, a fagyasztószekrény meglétével pedig elkerülhető lett volna az egészségtelen füstöléssel való tartósítás. s nem kellett volna kerülgetni a sok zsinórt a számítógépek fejlesztést követően, mert lett volna egyből lap-top, okos telefon és még ki tudja mi minden, aminek, lehet akkor még csodájára jártak volna. Lehetne sorolni sok egyéb dolgot, pl. a gépkocsi fejlesztés terén is csodának nevezhették volna az elektromos árammal működő féleségeket, stb… és milyen szájtátva hallgattuk az osztályfőnököt amikor távlatokban összefoglalta, mi várható az ezredfordulóban, pedig nem jártunk akkor még csak ötvenhatban.
-Eljön az idő, amikor a vízért is fizetni kell – mondta.
Lesz majd olyan drágaság a növénytermesztésben, hogy a vitaminokat tablettákban juttatjuk a szervezetünkbe, előszeretettel lesz majd gyártva az élelmiszer kocka. Az állatok élelmezése is meg lesz oldva, nekik külön tápok lesznek gyártva. A szénnel való tüzelés tiltását követően be lesznek zárva a bányák is- mondta. Lesz majd olaj gáz is helyette, ami a fűtésnél a szenet és a fát is ki fogja váltani- mondta mosolyogva. Mindenben valóság lett. Kár, hogy Ő már nem lehet részese a megvalósulásnak.
Ha élne, szívesen megkérdezném tőle, mit gondol előre mutatóan 2022 évet követően távlatokban gondolkodva. Lesz idő a jelen újítóknak olyat feltalálni, hogy belevigyék a túlmutató évek fejlesztését is, hogy a következő nemzedékeknek ne okozzon bosszúságot a tökéletesítés hiánya? Ne kelljen nekik megfogalmazni, miért nem tudták már egyszerre feltalálni tökéletesen? Ne kelljen hosszú éveket várni amíg kialakul a végső kép az újításoknál. De jó lenne!!! Nem szaporodnának fel a háztartásokban az idejét múlt készülékek. Kevesebb lenne a ma gondokat okozó hulladék elhelyezése. Sokan megelégednénk a technika terén a mai állapotokkal, időt és teret hagyva a ma feltalálóinak a régi és új termékek tökéletesítéséhez. Természetesen tudjuk a kereskedelemben nincs m e g á l l á s, mert profit nélkül nincs vállalkozás.

 

“Tökéletes feltalálás” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    És nem tesznek a gyártók és a forgalmazók? Semmit. Miért engedik meg nekik ezt a nagyfokú környezetszennyezést? Ugyanúgy megy minden, semmi se változott, kivéve azt, hogy mi vagyunk a bűnösök. Egyébként én szeletíven gyűjtöm, de hogy aztán mi történik vele, azt nem tudom.

    Szeretettel: Rita🍁

  2. Drága Ritám , igazad van és egyetértek veled. Hiába könnyebb lett az emberek élete, mégsem gondolkodtak előre. Amikor meg már nagy volt a baj, mutogattak egymásra, ha a folyók vízfelszínét ellepte, km hosszan úszott a tengerekben a hulladék. Tenni kellene ellene valamit és halgatniuk az öregebbekre. Szeretettel, Zsófi.

  3. Kedves Zsófi!

    Nem is az a baj, hogy nem kell kannában vinni a tejet, hogy flakonba töltik a colát, vizet, üdítőt, stb., hanem az, hogy nem tudnak mit kezdeni a hegyekbe gyűlt, soha le nem bomló anyagokkal. Elszennyezik a földet, a folyót, a tengert, az erdőt, a mezőt, mindent. Az én gyerekkoromban nem volt szemét, kukánk se volt, azt se tudtam, hogy az mi. Működött a tápláléklánc. Amit nem evett meg az ember, az jó volt az állatnak. A kinőtt, vagy kifeslett ruhákat a padláson gyűjtöttük és egy évben egyszer jött a “rongyos”, aki elvitte, de ez volt a helyzet a vassal is, sőt még mi is gyűjtöttük és vittük az iskolába, ahogy a papírt és a gesztenyét is. A dió héja elégett a kályhában. A megmaradt, kiszáradt kenyérből vagy bundás kenyér lett, esetleg pirítós, vagy ledarálva panírmorzsa. Nem volt külön kutya-macska étel, azt ették, ami megmaradt, meg hát a macska egerészett is.

    Szeretettel: Rita🍁

  4. Kedves Rita !
    Tetszik ahogy szembeállítod az érveléseidet. Eszembe juttattad a tanulóéveimet az élelmiszer kereskedelemben. Akkor még négyzetalakúra gyűrették velünk a barna fűszerzacskőkat. Abba csomagoltuk a z alapvető élelmiszereket, lisztet, búzadarát , cukrot, porcukrot, kockacukrot, rizst, sót és az édesipari lisztesárut is, kekszet, nápolyikat stb… Kétszerhasználatos volt, mert ha kiürült, vásárlók odahaza még megtöltötték a saját terméseikkel. Mondanom sem kell hogy a technika fejlődésével a gyárak átálltak az előre nyomott tatsakokra, mely meggyorsította a szalagszerű termelést. De amikor a tejet sem nekünk kellett már huszonötliteres kannákból kimérnünk, mert bevezették a zacskós tejet, fellélegeztünk. Az ügyesebbek lábtörlőket horgoltak a felaprózott zacskókból s aztán, ha lúd legyen kövér, mégjobban fejlődtünk, a műa, palackba gyárilag mérték még a tejtermékeket is. Így szaporodtak fel az eldobható műa. termékek. Kényelmes , gyors, és profitnövelő volt. A többi véleményedből kiolvasható, hogy eljött a bagatellizálás korszaka. Felcserélődtek a gondok. Az igazi , a jelentős eltűnt, alulra került ,és lekörözte, az a jövőkép ami még csak ott leng a levegőben, de megoldást talált a jelenben. No ha ez is újítás, akkor félmunkát végeztem, mert én nem erre gondoltam, Zsófi.

  5. Kedves Zsófi!

    Érdekes az írásod. Amolyan gondolatébresztő. Bizony van, amiben sokat fejlődtünk, de olyan is, ami hátrányunkra vált. Aztán megindul egy idő után a visszafejlődés. Most ismét előtérbe került a fa és a szén. A környezetszennyezést leginkább azok mantrázzák, akiknek köszönhető. Nem engedtem volna addig piacra a soha le nem bomló műanyagokat, amíg nem oldják meg a begyűjtés és az újrahasznosítás/megsemmisítés módját. Persze, most is gyártják, de a felelősséget ránk – vásárlókra terhelik – ők azok, akik magán repülőgéppel mennek a klímatárgyalásra. A minőségi étel helyett kifogásolható minőségűt etetnek meg velünk, sőt, már odáig jutottak a nagy “fejlődéssel”, hogy a bogarak fogyasztását népszerűsítik. Aztán ott vannak a pszichés betegek, és rajtuk kívül még sok-sok, akit nem tudnak meggyógyítani, de az nagyon “fontos”, hogy nemet lehet váltani. Megtanultunk viselkedni, választékosan beszélni, most meg nem győzünk szörnyülködni azon, hogy milyen stílusban, hangnemben kommunikálnak emberek, miket írnak transzparensekre, melyek alatt büszkén vonulnak, a helyett, hogy szégyellnék magukat. Aztán itt a háború kérdése, amit nem tudnak/akarnak megoldani, ugyanakkor nagyon fontosak az LMBTQ jogok. A valódi emberi értékek – szeretet, család, haza, stb. – devalválódtak, és a nagy “demokráciában” illik követni az újabb trendeket, melyek épp úgy elmúlnak, mint minden más.

    Szeretettel: Rita🍁

  6. Kedves Mária !
    Örülök, hogy elmondtad a véleményed. Sokan így gondoljuk, de kevesen csináljuk. Lassan ellepi a kerteket a gaz, nem termelnek csak a nagyok, állattenyésztéssel is kevés ember foglalkozik, mintha kicserélődött volna a falu népe. Pedig igazad van élvezhetőbb az íze minden saját termelésnek, de ahhoz nagyon sok pénzt és időt rá kell fordítani, hogy a sajátunk jobb legyen. Aztán meg behozzzák az olcsóbb importot és azzal megkímélik a pénztárcánkat. A másik véleményedet a művészet értékeléséről osztom, igazságot írtál, már csak azért is, mert sok költő, szobrász, festő érthetetlen műveit tolmácsolni kell ahhoz, hogy megértsük. Nem hagynak bennünket beleképzelni, hanem elmagyarázzák , hogy kell érteni. Vannak jó szemű galériások, akik felvásárolják az eladható modern képeket és a konzervatívabbak esetleg a magángyűjtőknél várnak a felfedezésre, Zsófi.👨‍🎨

  7. Kedves Zsófia! Érdeklődéssel olvastam írásodat, és a magyarázatot is.
    Mindig föltalálnak valamit, ami előfordul, hogy rosszabb a réginél.
    Élelmiszerekre vetítve pedig én magam még mindig arra esküdnék,
    a kistermelők, vagy magunk által termelt zöldség, haszonállat
    egészségesebb a mai “technológiával” előállítottaknál. Lehet, Te
    magad másra gondoltál írásodban, de nekem ezek is eszembe jutottak.
    Maga a művészeti alkotások megítélése pedig néha úgy érzem,
    akiket agyondícsérnek, mégha nem is kíváló alkotás, előbb-utóbb
    az emberek is azt fogadják el kiemelkedőnek.
    Mária

  8. Próbát tettem magammal , nem szándékosan, hanem szándék nélkül. Kedvenc foglalkozásom, hobbim a horgolás. Internet böngészés közben találtam egy jó horgolós oldalra. Már ott átújítottam a látottakat, saját elképzelésemet vittem bele. Oké, minden ment renben, szépen, horgolgattam, tetszett is, de amikor fanyalogva ránézett a fiam, megújítottam. Rájöttem, hogy bár több időbe telik a tökéletes munka, de sokkal praktikusabb kisebb és szebb lett . Tanulság, sokszor a kevés is több, a kisebb is negyobb a nagynál. Ha csak a művészetre gondolok, már akkor is igaz. Nem biztos, hogy az a jó vers ami nagyterjedelmű, nem biztos az a jó szobrászmű amihez sok anyagot használnak fel, de az sem igazán dícséri a festőt, ha azt gondolja magáról attól jó a műve, ha sok festéket vitt fel a palettára. A technicai feltalálásokra is először a nagyság a jellemző és az idők folyamán a tökéletesítés során kisebbednek meg. Igy lesznek tökéletesebbek. Az még érdekesebb, hogy ki viszi el a barért, ha az alaptól eltér és olyan terméket talál fel ami a nevéhez fűződik, holott már régen feltalálták. Erról még írhattam volna a cikkemben, de az újításra vonatkoztatva, a kivétel erősíti a szabályt.

Szólj hozzá!