BAJA MIHÁLY

BAJA MIHÁLY

Mindig örülök, ha valahol Baja Mihályról olvashatok pár sort. Idézni szoktak tőle egy-egy, főleg debreceni témával kapcsolatban. Nekünk a Dóczi gimnáziumban lelkészünk volt, akire mindig úgy lehet visszaemlékezni, hogy mosolygós, kedves ember volt, sose riasztott bennünket a halál utáni élet poklával, sose kereste bennünk a rossz tulajdonságainkat.

Baja Mihály (Végvár, 1879. dec. 11. – Debrecen, 1957. febr. 5.): ref. lelkész, író. A teológiát Debrecenben és Bp.-en végezte. Lelkész volt 1914-ig Amerikában, hazatérte után Túrkevén és 1921-től Debrecenben. Egyházi dolgozatain kívül több verseskötete jelent meg. 1931-től a Petőfi Társ. tagja. Versei jelentek meg a Bokréta c. gyűjteményben. – M. Babiloni vizek mellett (Debrecen, 1918); Óh, szép ifjúságom (Békéscsaba, 1926); Szól a harang (Bp., 1930); Debreceni öreg kollégium (Debrecen, 1940).
Forrás: mandadb.hu

A Debrecen Kossuth utcai református templom alapításának, építésének és az egyházközség több mint 100 éves fennállásának története:

A Debrecen Kossuth utcai Református Egyházközség templomának építése 1886. június 26-án vette kezdetét ünnepélyes alapkő-letétellel. A templom építését egy budapesti építővállalkozó végezte és egy év múlva 1887 júliusában már teljesen kész állapotban, a kulcsokat is átadva az Egyház elöljáróságának. A templomavató istentisztelet 1888. június 10-én volt.
A templom története azonban már sokkal korábban elkezdődött, visszanyúlik 1810. július 21-ig, amikor is Szombathy István, Debrecen város volt főbírójának özvegye, Szombathyné Vörösmarthy Zsuzsanna, férjének 1810. június 16-án bekövetkezett halála után – férje óhajának és akaratának is eleget téve – úgy rendelkezett, hogy a “Felséges Úr Isten különös jóvoltából és kegyelmességéből a szükségükön túl megszaporított javaik a keresztyén szent tudomány előmozdítására és közjó javára legyenek fordítva.” Ennek okáért több más nagy jelentőségű és kegyes rendelkezés között, egy debreceni belső templom építésére 20 ezer Rh. Forintot hagyott kamatozásra, amíg az egy templom építésére elegendő lesz.
Az építendő templom helyének kijelölésére már 1827-ben sor került, amikor is a városi magisztrátus a Cegléd utcai – ma Kossuth utca – őrzőház mögötti 448 négyszögöl területet jelölte meg.
„Baja Mihály a Kossuth utcai gyülekezet 1923-1953-ig volt lelkipásztora az 50. éves jubileumi ünnepségen tartott megemlékezésen megemlíti, hogy a debreceni hívek csak 64 esztendő elmúltával látták elérkezettnek az időt a templom felépítésére, amikor a Szombathy – Vörösmarthy alap már 54 ezer forintra növekedett. Ekkor került sor a hely újra kijelölésére és telekkönyvi átadására a városi közgyűlés által. A tervezéssel Petz Sámuel műegyetemi tanárt bízták meg, a “templom építtető küldöttség” vezetője pedig Kiss Albert lelkipásztor, országgyűlési képviselő volt, aki Petz és az “építtető küldöttség” között az összeköttetést fenntartotta.”
Történet forrása:
verestemplom.hu

Fotó: Magyar Zoltán

Ha kedvenc helyemre, a Nagyerdőre gondolok, Baja Mihály verse is eszembe jut mindig.

Én szép Nagyerdőm, de szeretlek!
Alig várom a kikeletnek
Legelső csókját, óh, alig,
S mikorra kivirulsz tavasszal,
Újult dalom téged magasztal
S mint csalogány az éjszakában,
Szívemnek oszló bánatában
Dalolni tudnék hajnalig.

(Kizöldült újra a Nagyerdő. Részlet)

Jogtulajdonos a Déri múzeum, hozzáférés ingyenes
Csoportkép – Baja Mihály, Oláh Gábor, Maday Gyula, Gyökössy Endre.

Mindig aktívan részt vett a város életében. Ez a kis történet maradt meg a Kollégium előtti ünnepségről:

„A debreceni öreg Kollégium falába, a nyugati kapu mellett, a Zwingli és Kálvin képe mellé, most három magyarnak a domborművű arcát illesztettük, mi, a Csokonai Kör vezetői. Mind a három diákja volt a Kollégiumnak és dicsősége a magyarságnak: Csokonai, Kölcsey, Arany.
Ahogy a munkások illesztgetik a roppant, küklopszi falba ezeket a bronz plaketteket, ott bámuljuk mi is többek közt Baja Miskával, a pappal. Mondom neki:
– Maholnap telerakjuk az egész Kollégium homlokzatát arcképekkel
Baja tovább viszi a gondolatomat:
– Úgy, hogy nekünk már nem is nagyon jut hely.
Körültünk összebújnak, összesúgnak a tányérsapkás egyetemi hallgatók, papok és tanárok.
Én megmutatom az első emeleti ablaksor felett azt a teret, ahova még föl lehet szegezni a ‘Bokrétát’. – Közbevetve, mi ketten Baja Miskával különösen méltók vagyunk a falba-szegezésre, hiszen Mihályt itt, a Kollégiumban vágták el kétízben is a görög-érettségin; engem pedig, tudja mindenki, kitettek a könyvtárból szűröstől együtt. Van mit expiálni sorsunkban a boldog maradéknak.
Úgy látszik, Baltazár Dezső püspök, aki a leleplezéskor beszédet mondott az emléktáblák előtt, valakitől meg hallotta dicsőségre ácsingózásunkat; mert a többek között azt mondta: Ezzel a három emlékkel még nincs ám vége a Kollégiumunk nagy diákjai megörökítésének; ez a magyar kálvinista szellem egész csillagrajokat bocsát ki; sokan jönnek még Csokonai, Kölcsey, Arany után.”

(Csobán Endre: mek.oszk.hu)

(Ónody Magdolna: Majdnem elfeledve)

Ilyen szép sorokban emlékezik meg Karácsony ünnepéről:

Karácsony

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.

Betlehemi éjjel

Dicsőség a mennynek,
Békesség a földnek
Nyújtsanak ma jobbot
Kik egymásra törnek.

Harc, háború szűnjék,
Vérpatak megálljon,
Nemzetek szívébe
Jóakarat szálljon:

Szeretet szent lángja
Egekig lobogjon…
Az az áldott kisded
Óh hadd mosolyogjon.

Az epa.oszk.hu oldalon a következők olvashatók a domborműről:
„Utrecht” egyeteme 1936-ban volt háromszáz éves, és erre az alkalomra a régi partnerek ajándékot küldtek. Magyarország egy domborművet adott. A magyar diákok ajándékaként elhelyezett alkotás magassága kb. 100 cm, szélessége kb. 60 cm. A kép bal oldalán Utrecht jelképe, az 1674-ben, egy viharban összedőlt gótikus székesegyház épen maradt, karcsú, 112 méter magas harangtornya. (Ez egyúttal Hollandia legmagasabb templomtornya.) Jobb oldalon a magyar reformáció egyik központjának, Debrecen városának jelképe és egyben legjelentősebb építészeti emléke, a XIX. századi klasszicista református Nagytemplom zömökebb alakja. A két épület között egy Debrecenből, a három országrész határán fekvő városból az akkor virágkorát érő Utrechtbe tartó, kezében vándorbotot és könyvet vivő, útiköpenyt viselő diák nagyméretű alakja látható.1 Legfelül két évszám: MDCXXXVI és MCMXXXVI. A dombormű alsó részén latin nyelvű felirat:

«SANGVINE CHRISTI
CONGLVTINATI SVMVS»
ALMAE MATRI TRAIECTI AD RHENVM

Utrecht ölén nőtt szárnya tolla
Nem egy merész röptű sasunknak:
Vegyétek hála-koszorúját
Ős Debreczennek, városunknak.
Felétek tárja lobogóját
Bástyánk, a vén Kollégium:
Hollandiának hír, dicsőség,
Tisztesség és diadalom
részlet, Baja Mihály verséből


Utrechti dombormű – Nagy Sándor János alkotása

„Debreczen Keletmagyarországi Napló harangozza be az 1929 március 10.-én tartandó Ispotály ünnepséget.
Felemelő ünnepségek keretében ünnepelték az Ispotály 400 éves jubileumát. Utána Baja Mihály lelkész gyönyörű, költői szárnyalású, szívhez szóló szép imát mondott, melynek végén megáldotta az Ispotályt.”

Ezt az Ispotály templomot 1944 június másodikán bombatalálat érte.

Az alábbi vers az: Óh szép ifjúságom című kötetből való:

Uram, maradj velem

I

Maradj velem, midőn leszáll az este,
Ha arcom a bús könnyharmat megeste
S ki letörölje, senki sincs velem,
Uram, maradj velem.

Maradj velem, ha rám borul az éjjel
S viaskodom a bűnnel, szenvedéllyel,
Játékát űzi a Sátán velem,
Uram, maradj velem.

Maradj velem, ha rám derül a hajnal,
Hadd üdvözöljem büszke diadallal,
Acélt kovácsolj búsult lelkemen,
Uram maradj velem.

II

Maradj velem, nincs már sok idehátra,
Ifjúkorom virágos tavaszába,
Hogy ne számoljak másként a szívemmel,
Csak szűzi-tiszta, lányos érzelemmel.

Maradj velem a férfikor nyarába,
Megért, nagy eszmék szentelt igazába,
Ha ér dicsőség: el ne bizakodjam,
Ha megköveznek: meg ne tántorodjam.

Maradj velem az élet alkonyultán,
A vágyak álmok sóhajos kimúltán,
Borulj rám, hogy a haláltól se féljek,
Ölelj magadhoz, hogy majd ott is éljek.

A debreceni Köztemetőben levő sírjára az ő sorai vannak vésve:

Tavasz legyen, ha meghalok,
Zengjenek a madárdalok.
Úgyis mindig télben jártam,
Mindig csak a tavaszt vártam.

 

Emléktábla, Debrecen

“E parókhián lakott a Kossuth utcai templomban 32 éven át /1921-1953/ szolgált hűséges lelkipásztor BAJA MIHÁLY Született 1879 dec. 11-én, meghalt 1957 febr. 5-én. Vallásos és hazafias költészete révén a Petőfi-társaság tagja. A Kollégium felsegélyezésén a volt tanitvány buzgóságával sokat munkált. A Kossuth utcai templom korszerűsitése, belsejének művészi freskókkal diszitése az ő buzgolkodásának eredménye. E táblát elhelyezték barátai és tisztelői.”

Ónody Magdolna

“BAJA MIHÁLY” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Köszönöm. Szeretném eljuttatni ezt a kis írást a debreceni lelkészi hivatalba is, órákat töltök a címek keresésével, de a debreceni, interneten található címekre írt levelekből mind visszajön, hogy kézebesíthetetlen. Nem tudom, miért így működnek a címek, de azt hiszik, én nem mondok igazat. M.

Szólj hozzá!