A DEBRECENI SZÍNHÁZ ALAKULÁSA
Az 1800-as évek első felében egy 6 méter széles, deszkából készült Nagyhídon folyt a közlekedés a Piac utcán, amelyik először a Nagytemplomnál kezdődött, később a Fűvészkerttől indult a Fehérló szállóig.
Négy deszkából épült színház volt Debrecenben. Az első a Fehérló szálló udvarán, a másik a Piac és Kossuth utca sarkán, a harmadik a mai Batthyány utca 17 számú ház helyén. Ezt a Piac utcától a mai szent Anna utcának megfelelő Sánta közben lehetett megközelíteni. Pákh Albert humoros feljegyzései szerint azért nevezték így, mert mire odaért az ember a sárban, meg is sántult. Magát a színházat úgy mutatja be, hogy a színpad előrészén két gyertya küzdött a világossággal. A színpad előtti besüppedt helyen egy hosszú padon 7-8 cigány legény, akik művészi szellemüknél fogva sötétben is tudtak muzsikálni. Az ide helyezett zártszékekről pedig csak a színészek fejeit látta a néző, mint egy illuminált arcképgyűjteményt maga előtt mozogni.
Érthető, hogy a debreceniek igen várták egy új színház felépítését. A megnyitás 1865.október 7-én történt.
A CSOKONAI SZÍNHÁZRÓL
Kis gimnazista koromban évente többször is vittek bennünket színházba. Belépve megérintettek a különös illatok. A színpad fölött levő képekre nézve említették a kísérő tanáraink, hogy az egykori színészek képei ezek. Nem volt elég világos ahhoz, hogy jól láthattuk volna a képeket, de nem is tudtuk, kiket ábrázoltak? Akkoriban nem is foglalkoztunk azzal, hogy megismerkedjünk a nevükkel, történetükkel különösen nem. Talán nem is lett volna honnan utána olvasni.
Sok év után kezdtem foglalkozni Munkácsy Mihály életével, az itthoni ismerőseivel. Itt láttam, hogy régi jó ismeretségben volt Munkácsy Telepy Györgygyel, aki a debreceni Csokonai színház berendezését segítette, később pedig a debreceni születésű Telepy Károllyal, aki a későbbi években Munkácsy Mihály boldogulását támogatta.
A színház építéséhez Skalniczky tervét fogadták el. Romantikus stílusban épült, „arabbal vegyes bizanti modorban”.
A színpad beosztását Telepy György terve szerint készítették, gázzal világítottak. A megnyitás 1865. október 7-én történt.
„A színpadi függönyt Telepy György allegorikus festménye, a színpadnyílás homlokzatát pedig hét neves magyar színész ugyancsak az ő általa festett portréja díszítette”. Balogh István: Debrecen. (Bp. 1958) c. könyvében a 77. oldalon az szerepel, hogy Telepy György festette a hét neves magyar színész portréját, a Debrecen c. útikönyv szerint a régi színészek portréját Telepy Károly festő örökítette meg. Ez valószínűbb, mivel György elsősorban színész volt.
„A színház nézőterének díszítésére Telepy Károly festőművésszel díszes előfüggönyt készíttettek, a színpadnyílás fölé pedig megfestették a Debrecenben sikerrel szerepelt és már akkor elhunyt hét nagy magyar színész arcképét, melyek nemcsak mint díszítő elemek, hanem mint színháztörténeti emlékek is értékesek, mivel Telepy Károly személy szerint ismerte az ábrázolt színészeket, így azoknak az arckép hitelessége elfogadható.”
„A portrék balról jobbra Szerdahelyi Józsefet (1804-1851), Megyeri Károlyt (1798-1842), Fáncsi Lajost (1809-1854), Kántorné Engelhardt Annát (1791-1854), id. Lendvay Mártont (1807-1858), Szentpétery Zsigmondot (1798-1858) és Udvarhelyi Miklóst (1790-1864), a magyar nemzeti színjátszás úttörőit ábrázolják.”
A kép Horváth Katalin ajándéka.
A színház a Csokonai nevet 1915 óta viseli.
Az 1865-ös megnyitóra Laborfalvy Róza „Most férje kíséretében jött, s ő mondta el Jókai erre az alkalomra írott prológját is…” Egyes feljegyzések szerint.
Irodalom:
1. Balogh István: Debrecen
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
Budapest 1958
2. Kovács Gergelyné: Debrecen 1981 Panoráma
3. Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete
Debrecen 1972