Maldiv télen.1.
Dubai vagy semmi !
Csak leszálltunk négy óra csodálkozásra, innen majd az Emirates gépe repül Male-ra. Idáig a Flydubai-val jöttünk, egy pár szót ez is megér. Nem Emirates színvonal, de a Turkish gépeinél fiatalabb, ez jó, viszont nem fér el benne a láb és alkoholmentes, ami nem annyira.
A háttámla egy ponban fix, így kell aludni majd’ hat órát, ha sikerül, először a stewardess eltáncolja, hogy mit hová kössünk, mentőmellény fújás és menekülés, mindezt szigorúan ülve nézzük, utána kézikocsi gurul, mozgó italospult, talán az életben utoljára, forintot is elfogadnak. Később már nem. Hiszékeny személy ilyenkor rendel amit tud, majd tíz perc múlva újabb étel és italos kocsik érkeznek, méghozzá a jegy árában, a tapasztalt utas csak mosolyog. Ez a rutin.
Ha mondjuk fapadossal mennénk, akkor ingyen semmi, viszont illatszerárus is jönne, vásárlás esetén tombola, ahol további illatszert lehet nyerni, étel ital a legközelebbi reptéren lesz kapható.
Itt van vacsora, kis dobozka víz, később kávé is, az ember beleszokik a székébe, monitoron látható, hol repülünk éppen, szép fényes, igazi fém kés villa kanalat kaptunk, ennek fényében nem érthető, hogy a belépésnél a körömpiszkálót is elveszik, – igaz, a kés garantáltan nem vág, a fejpárna kemény de állítható, zacsiban alvós pokróc, már aki tud aludni… Szép tiszta mosdó, tükrös, illatszeres, meleg ruhák a kézitáskába kerülnek, odakinn februárban is nyár lesz.
– Nagyjából ennyi a Fly, a nagy hármasban nálam holtversenyben áll a Turkish-el a második helyen. A fapadosokat nem említeném. – Később a padló alól halk dübörgés, kieresztik a futóművet, kinn most kel föl a nap, leszállunk. Egy csoportban vagy tíz nagyon magas és a partszegélyen sok „kisebb” épületcsoda a sivatag és a tenger között, két pálmafa formájú sziget is, de csak épp hogy látjuk, és már lenn is vagyunk, hiába tapadok rá az ablakra, hogy az első pálmaszigetre vivő híres egysínű vasutat láthassam.
– A két ikonikus torony azért megvolt a levegőből, a Burj Kalifa 828 méterével a világ legmagasabbja, a Burj Al Arab hotel a vízen áll, mint egy óriás vitorláshajó, csak 321 méter magas, van viszont egy helikopter terasza a magasban, – itt volt az Agassi- Féderer párosverseny, igaz csak 300 méteren. A reptér a világ tíz legjobbja között van, az épületeken látszik, hogy nem takarékoskodtak a pénzzel.
Ebből mérhetetlenül sok van, szót sem érdemel, egyszerűen csak van, jön a földből. Valahol csak ki kell neki jönnie, 1966 tól szó szerint ömlik a kutakból, az emirátus lakóinak nagy örömére. A fejlődés üteme elképesztő. A többszintes üveg csarnokokban mozgójárdák, automata liftek, vezető nélküli kisvonatba szállunk, minden érintésre vagy fotocellára működik, belül klímatizált, kint 31 fok van, az üzletsorokban világmárkák, és pénz, mindenhol.
A poggyászt persze nem látjuk, az magától átszáll a másik gépre.
Népes, szép ruhás, nagyon rutinos személyzet van, próbálom megkülönböztetni, ki milyen rangú, a viselkedésükből derül ki, kicsi vagy nagy főnökök. A kétkezi dolgokat vendégmunkások végzik, gyanítom, hogy a középszintű vezetők sem helyi lakosok, de már ők is megtanulták, hogyan kell felülről lefelé nézve utasítani, nincs szükség hangos szóra, alázatos szálem alejkum, messziről előre.
Sok pakisztáni és indiai munkás dolgozik itt, ők tolják például a nehezen gyalogoló utasok kerekesszékeit, hiába a sok lift és járda, a távolságok nagyok, a szolgáltatás pedig benne van a jegy árában. Igazi emírátusbéli urat, mindössze hármat láttam. Talpig fehérben, a fejkendőn homlokpánt, lassan sétáltak az üzletsor közepén, inkább csak lebegtek a márványpadló felett. Meg sem látták, amikor személyzet ért a közelükbe és meghajlással, halkan köszönt, kezet finoman a mellhez emelve, – ez megilleti őket, alanyi jogon.
– Aztán utolérte őket egy halkan surranó kisautó, benne a néhány utassal, elől egy fényes fekete sofőrrel, előzni nem tudott, így lassan hajtott a három sétáló mögött. Így haladtak percekig, amíg az egyik fehér méltóság meg nem sokallta a kéretlen kíséretet, és oldalra lépve, egy fáradt kézmozdulattal, elengedte őket. Láttam a pillantását. Lehet, jó dolog a reptéren dolgozni, biztos fizetés, ezért megéri még a kilincsnek is előre köszönni, de el kell fogadni, hogy mindig van aki egyformább az egyformára teremtettek között…
A kézipoggyászomat egy banglades-i ember vitte, a családja Csittagongban él a Bengáli öböl partján, mondom neki, nagyon szép helyen lakhatnak, mosolyogva bólint, aztán kiderül, hogy alig van otthon, az öregeken kívül, még öt gyerekét is az itteni fizetéséből tartja el.
Néhány kilométerrel odébb, Katarban, állítólag több mint hatezer vendégmunkás halt meg a stadionépítések során. Nem tudom, mennyi volt ebből betervezve, vagy elnevezik e néhányukról a jövő századi színvonalon épített csoda létesítmények némelyikét. – Tudom, az egy másik ország, de itt van a szomszédban, hát megállok egy percre az építkezésekbe belehaltak emlékére, ennyire futja…
Mellettem két idős, indiai nő, homlokukon színes festékpötty, kezükben egy köteg ruhaféle, őket nem illett megszólítani, inkább csak a férfiakat. Az utazók között mezítláb-szandálos, gyöngyös hajú vándor népség, csíkos, bankár öltönyös férfi, mintha a londoni banknegyedből érkezett volna, plusz, nyaralók a világ minden tájáról, cápás, tigrises vagy pálmafás ingekben, ízlés szerint.. Ők hozzák a további pénzeket.
Sokféle üzleti célból lehet itt lenni… hazafelé a jégre hűtött reptéri buszon, három, divatmárkás tasakos, nagyon szép lány vacogott mellettünk, hosszú haj, rövid ruha, hát, ilyen is van….
– Velünk pedig az Emirates gépe megy tovább Maléra, az Indiai óceánból épp hogy kiálló kábé ezerkétszáz sziget egyikére. Ezúton is hozzák a szokásos magas színvonalat, akár ki is lehet próbálni, amit a levegőben kérni lehet, az itt van.
Reggeli fényben láthatjuk fentről a csodavárost, aztán, magasabbról csak a hatalmas sárga sivatag és a még nagyobb Indiai óceán kékje, csak kis gyufaszálak lesznek a partszegélyen álló toronyházak. Jó öt órát fogunk zümmögni a Nagy Kékség felett, választható filmek és többféle étel ital, ja és elfér a láb.
Ha pedig átsétálunk az első osztályra, ott egyszemélyes szeparékban van a fektethető karosszék, csak legyen rá fedezet…
Folyt. köv…