5.,Mindenki megkapja, ami jár neki
Az, hogy a halott énhozzám jött, az világos volt és jószándékkal, különben nem a kapu elé állt volna, amikor valaki hátulról elintézte. Levél féle nem volt nála, csak az útlevele és egy repülőjegy vissza, másnapra.
Innentől egy gyerek is megfejti, hogy őt hívtam ide Barcelonából.
Személyes vendégem lett volna, ezért feleltem érte, elveszítem az arcomat, ha annyiban hagyom, így elkezdtem intézkedni, beautóztam a városba.
Gironában lehet a legszebb színes vattacukrot kapni, teletűzdeltem a kocsi hátulját a nagy, rózsaszín pamacsokkal, hogy lássák, jó apa vagyok, és mellékesen telefonáltam egyet a postai fülkéből.
A kapitány, nem mozdult ki a hajójáról, – azután, hogy beszéltem vele, pedig pláne nem, – mert ez csak Raul sunyi húzása lehetett. Nagyon illett hozzá ez a módszer, ügyes volt mert az utolsó percben lépett, de tudhatta volna, megbánja, ha belepiszkít a nyugodt életembe.
A küldöncnek már mindegy volt, egy hónapig várta a saját ügyintézését, el lett intézve a hamvasztása is, így saját nevén, de csomagban mehetett haza. Az érintett családja ilyenkor valahogy hírt kap, hogy munkahelyi haláleset történt és illő bánatpénz fog majd érkezni.
A sunyi meg, végül saját magával szúrt ki, nemcsak azért, mert kezdték felemlegetni, hogy túl sok embere tűnik el útközben, hanem mert segített eldönteni a dolgot, velem és a kapitánnyal.
Leírta magát végleg, pláne amikor kiderült, hogyan szervezte meg, hogy tegyék el a kapitány küldöncét, mielőtt hozzám érne.
Úgy nézett ki, hogy el fogja veszíteni a tankert, a cégük zászlós hajóját és vele a nagyobbik üzletrészt, és még így is jobban teszi, ha beletörődik a dologba. Egy évbe sem került neki, hogy a Gonzáles nevet tönkre vágja, de úgy látszott, hogy elfogadja, lenyugodott egy időre.
Én pedig azt tettem, amit apám tett volna a helyemben, megvártam, amíg elmúlnak az indulatok és utána elindultak az erre való katonák, csöndben eltakarítottam az érintetteket.
Az éjszakai késelőt, aki a kapumat, és a személyes renomémat is megpiszkolta, két nap alatt sikerült megtalálni. Nem mertek helyi embert keresni erre a munkára, így a repülőjegyek nyomán gyerekjáték volt visszakeresni, az öreg Gonzáleznek nem jelentett gondot.
Annyira személyes ügyének érezte miattam, hogy végignézte, ahogy berakják a csónakba. Még egy kis tyúkvért se kellett étvágygerjesztőnek beönteni a kajmánok közé, mert rendesen vérzett magától is.
Hogy ez megvolt, elindultam a sunyi haver nyomában.
Ami üzletet elcsalt az apjától, mind visszakerült az öreghez, a cégek pontosan tudták, mi zajlik a hátérben, hogy itt nemcsak pénzről van szó, hanem tisztességről és a bizalomról, leültek az ügyvédek, szép meghatalmazásokkal és elintéztek mindent egymás között.
Raul persze, elő sem került, csak megküldte a hiteles aláírásait és megbújt valahol, a tanker az új cégemé lett, a kapitány pedig a feles társam.
Megérdemelte.
Amikor kiderült, hogy Kuba lett a Raul gyerek búvóhelye, már nem is volt kérdés, hogy mi történjen. Az öreg hátrahúzódott, mégiscsak az édes egyfiáról volt szó. Addigra már tíznél több ember vére tapadt a kezeihez, és még mennyi, amiről nem tudtunk, gondoltam, visszamegyek Venezuelába támasznak, de hát, hogyan támasszam az öreget, a sajátjával szemben, – így inkább, maradtam.
A sunyit, aki férfiágon egyetlen örökös lehetett volna, a saját emberei tették el az útból, először nem találtuk, mert kivert vad lett, aztán, amikor meglett, csak a véres ruháit küldték haza, ahogy illett.
Ami kibillent, visszabillent.
Fejben már befejeztem Amerikát, azt hittem, nem megyek többé a tengeren túlra, hiába hívott az öreg, hogy szerez nekem való menyasszonyt is, amíg egyszer, fényképet nem küldött. Egy olyan lányról, aki óvodás korú volt, amikor utoljára láttam.- Hát, csak kimentem, és nemcsak a Gonzálezék miatt.
Visszafelé már ketten jöttünk.
Most pedig, harmincéves fejjel, nem szégyellek négykézláb járkálni, hátamon a két sikongató lányommal. Orrszarvúsat játszunk. Ha már nem bírja a derekam, Amélie leszedi a csajokat rólam és hóna alá csapja mindkettőt, hogy bevigye őket az anyjukhoz. Az én szép feleségem fiatal és erős, de a nyolcadik hónapban nem cipelhet egyszerre egynél több gyereket.
. Vigyázok rá, mert ez a harmadik gyerek, azt mondják, fiú lesz.
Ha megszületik, bélyeget fogok gyüjteni, és amikor már járni tud, elkezdem neki átadni az üzletet.
Persze, csak apránként.
