Mindig irigyeltem azokat, akik reggelente csak úgy, kilátnak a szemükkel a fejükből. Nekem ez csak lassan, nyaraláskor, több fokozatban fejlődik ki. Otthon, van ugye, hogy le kell szaladni friss kenyérért, ahhoz pedig nem elég a bermuda – papucs kombi, plusz köszönni kell a szomszédnak, na, itt, nem. Aztán, ha már lementem, akkor rögtön kell egy doboz fagylalt is, és sör is, estére. Ennyi dologhoz pedig nyitott sasszemek kellenek, szemben a hoteles nyaralással, ahol alva is ehetsz, én friss sárgadinnye szeletekkel nyitok és szinte a számba repülnek az olajban sült, forró fánkocskák, kis mézzel lecsurgatva. Van müzli is, – általában akkor kezdek látni amikor odaérek, – de az én vitaminjaimat egyéb ennivalók hordozzák. Szóval nyaralás van, ami ugyan viszi a tartalék pénzt, de hozza az örömöket doszt. Kár hogy nem ismerik az abált szalonnát, fokhagyma girizdekkel spékelve, van helyette garnélarák, polip karikák és olyan hal, amelyik visszanéz, de nem úgy, mint a ponty, hanem barátságtalanul. Az ételes tányért pedig fogjad, mert ha épp nem eszel, elviszik és kezdheted a szedést elölről. Végül aztán nyomtathatsz magadnak négy féle kávét szórásokkal, de a hazait, max.alulról közelítik. Ez idő alatt már megtelik az étterem a hajnalból visszatérőkkel, ők a győztesek, akiknek már megvan a tengerparti napozóágyuk, mindenfélével telerakva, hogy el ne vigyék. A csak strandtörivel védett ágyat szabályos ellopni, mert az játék, ilyent az ember visszalop, de ha más is volt rajta, akkor szenvedélytől függően megtorolható a dolog. Ennyi izgalom után maradna az élvezet, de a gyerek eltűnik a vízben, kihozni, megpofozni, homokba ültetni, plusz vigasztaló fagylalt, mert nem ülhet a banánhajóra, holnap is nap lesz, most szedjen kagylót a Nagyinak. – Már amit a hajnali bogarászók meghagytak az éjszaka partra vetett választékból. A kényelmesebbje most vánszorog le a vízhez, lepakolva a túléléshez szükséges holmikat, a tenger ott van ahol tegnap hagyták, csak mintha nagyobb lenne és hullámzik a teteje. Újra szét lehet ugrálni a szépre gereblyézett homokot, a Földközi megtelik emberekkel, kicsit kezd is kifolyni a medréből, felette ejtőernyős párost vontat egy motorcsónak. Az a lényeg, hogy nem történik semmi. Az anyák bekenik a gyerekeiket, a partra vezető lépcső alatt macska alszik. Odabenn közben ebédre terítenek. Ennyi egy délelőtt, nincs se cápa, se medúza, dögunalom lenne az egész, még jó, hogy ide tették ezt a tengert. A vízi banán szintén sárga mint az igazi, de akkora, hogy sűrű ültetésben nyolcan is elférnek a hátán, fogantyúkkal és kapaszkodó kötelekkel ellátva, motorcsónak száguldozik vele a vízen, a leghátsó ember néha dob egy hátast, ha ügyes, magával rántja az előtte ülőt is. Ilyenkor ketten mentésre szorulnak, de a többinek móka és kacagás. Lehet menni ebédelni.
