Túl Európán. 1.

Túl Európán. 1.

Ugróegér a sivatagban.

Bagdadból Babilonba.

Öreg autó nem vén autó, egy 240-es Volvó jön majd elém a piacra, abban lehetek potyautas, estére nyolcszáz kilométerrel és egy babiloni emlékkel lehetek gazdagabb. Egyenlőre csak ácsorgok a hűvös korareggelben, kedves kopt cukrászom még nem nyitotta ki a bódéját, jobb híján egy teve eladását nézem, remélem, – munkás élet vár rá és nem húsállatnak szánják, – megsimítom az oldalát, figyelve hogy a legalább hatvanas patáival nehogy rám lépjen.

Amúgy nem az én állatfajtám, sosem értettem, mit lehet szeretni rajta, de még versek is szólnak a szépségéről, – hát, ízlés dolga. Talán ha gyakrabban mosna fogat, akkor esetleg…

Még tart az Iraq-Iráni háború, odaát Khomeini a főnök, itt Szaddam az, aki elnök, miniszterelnök, főparancsnok és főtitkár is egyben, katonailag pedig tábornagy. Atyai keze szerte érezhető az országban. Itt a fővárosban nem nagyon érezni a messzi harcokat, csak néha lehet egy nagyobb autót látni, tetején a baljós, zöld lobogóval letakart papírdobozzal,- a család viszi haza elesett fiát, mondják, hogy egy alacsonyan szálló rakéta leesett valahol a városban, de amúgy, békés a reggel.

Szaddam uralma még javában tart, a messze húsz év múlva jön az ország 2003-as amerikai lerohanása, de az majd egy több évtizeddel később kezdődő kuvaiti háború befejezése lesz, – hol van az még !

Egyenlőre a Főnök évente átlovagol a két hatalmas kardból formázott díszkapu alatt, kezében puska, amit el is süt, – egyéb, nem nyilvános fegyvereiről jórészt csak később szerezhetünk tudomást, de az már a huszonegyedik század lesz, a jövő homályában, – egyenlőre viszik a tevét, én pedig kiállok az út szélére, jön az autó.

Két napja érkeztünk, a szerény szállás elfoglalva, mecset, bazár megnézve, a legszebb szálloda is, belső udvarát hat emelet magasságában üvegkupola zárja, alatta hűvös vízpermetben az édenkert, a panorámás lift ügyesen átmegy a kupolán, és a tikkasztó forróban még megy húsz emeletet fölfelé, – csak ártatlan képpel bemegyünk széjjel nézni, egy szoba napi ára, odakinn egy havi fizetés. . Szaddam megy a tévében, iskolában, családban, minisztertanácson, gyárban, utcán és ima közben, tulajdonképpen mindenhol, – ahol nem ő van, ott a hasonmások, a férfiak mind az ő kötelező, egyen-bajuszát viselik…

Palotái vannak, jól védett díszkapukkal, szintén bajuszos katonákkal, és a sok civil, őrá vigyázó hosszúinges vagy farmeros, plusz, akiket nem látunk…

Jó, hogy illedelmes hátramozdítóként, beülhetek majd a kúlerrel /ez egy pálmalevél rostos, helyi klíma doboz,/ is ellátott öreg volvóba, és megyünk Basra alá, ahol az irataira vár egy kuwaiti szállítmány, azt visszük utána. Hajnalban kellett készülődni, vizet az útra, belenézni a cipőbe, mielőtt felveszem, – hátha már van benne valaki, még az amúgy udvarias svábbogarakat is elkerülöm a méreteik miatt, de a náluk sokkal kisebb skorpiónak előre köszönök, jobb a békesség, inkább kiráztam a cipőt.

– Megvagyunk mindhárman, átautózunk a Tigris hídján, most néptelenek a vízparti éttermek, bezzeg tegnap este, most, ramadan után pláne nagy az éjszakai vigadozás. Az út kb. 400 km. csak oda, plusz , a 8-as úton megyünk Hilla felé Babilon kedvéért, – ez kis kerülő, vissza már az 1-es úton, Basra-Bagdad, végig sivatagban, – itt mennek majd végig az amerikai páncélosok is, de ezt Szaddam még nem tudja.

Láttam a tévében, ahogy – szigorúan napszemüveges és bajuszos védelem mellett, – kezeket érint és mindenki atyjaként gyerekfejeket simít a rá váró, boldog tömegekben.

Ez napi program neki is, nekünk is, már mint, hogy ezt nézzük esténként….

Közben kiértünk a sivatagba, estére 800 kilométert megyünk, plusz az apró..:-)

A munka nem érdekes, a papírokat átveszik és kész. Közben láthatok egy kuwaiti urat, hófehér hálóingében /ez abaja, gizdasa,stb./ fején a kis fekete gyűrűvel lefogott kendővel, egy stílszerűen homokmetál szinű rollsból lép ki a porba, mezitlábán saru és kis, helyi kosz, sofőrje kiséri be a shopba. Mi is veszünk egy üveg whiskyt estére, bezzeg a sofőr egy orig.papírládányival jön ki, itt még szabadabb az alkohol, mint odaát.

A por pedig púder finomságú, a gyerekek nagy mutatványa, hogy egy kőlapot rádobnak a szél által összehordott porkupacra, hát, mintha egy bomba robbana, akkora porfelhő támad, – ha összezárod a szád, benne recseg a homok. Ezt, hazafelé egy porviharon áthaladva hosszabban is élvezhetjük.

Visszafelé a sötétben, még nagyobb élmény lesz, most, Hilla előtt balra lekanyar, 5-6 km. Babilon. Por, szomorú pálmák, és egy darab turista, aki én.

Parkolóban kis pálmaárnyék, irodaféle bejárat, egy pisztolyos és egy civil, messzire nyúló drótkerítés, erős vasvázra szerelt, lemezből készült, óriási Szaddam szobor, mókás, hogy kétdimenziós, de szemből nagyon férfias, az igaz. Babilon újraépítője Ő, ez sok helyen, írásba van foglalva, dísztéglákba égetve, a katalógus címoldalán is Ő, ki más..

Mostantól nem írom le, hogy por, és hogy negyven fok, ezt vegyétek állandónak. Sapka nélkül halálos, a volvo állva nem annyira hűt, ezért sürgetnek, max.félórám van Babilonra.

Ha meggondolom, Hammurapi kr.e.1700-ban építtette, az új Babilon fővárost pedig Nabukonodozor kr.e.600-ban lásd még Szemiramisz függőkertje, kb.300 évvel később III.Alexandrosz már le is bontatja a zikkuratot, /tudjuk, ez volt a sok lépcsős, 100 méter magas Marduk-templom, Bábel tornyaként népszerűbb/ – Ehhez képest van félórám, fog ez menni !!

Keresem az Eufrateszt, ami átfolyt Babilon közepén, és nincs meg. Illetve. megvan a folyó, csak elment, erősen kanyargós is, legkevesebb kilométerrel ment odébb, Hillán persze átfolyik, ha hihetek a térképnek, mert látni nem fogjuk, mi direkt Basra felé megyünk majd tovább, de előbb, most rohanok !!

Jegy helyett vehetek egy katalógus félét, szerencsére képeset, – ebből másolhatok majd képet, úgy mondták, nem mindig szerencsés dolog fényképezni…- és próbálok eligazodni a romok között. Van egy nagy, lapostetős, szuvenir bolt, igazi hamisítványokkal, mire kiérek belőle, megjön egy félig még mindig alvó arab eladó, – szomorú, hogy nem veszek semmit, alhatott volna nyugodtan… Lassan dél van, ilyenkor csak nagyon kevés ember nem alszik, szinte egyedül vagyok ébren Babilonban….

Árkok mélyén a paloták alapjai, a bábel torony alapja jól felismerhető, a függőkert és az Istar kapu romjai is, a rajta átvezető út magas, égetett dísztéglás falai, a belépővel szemben haladó oroszlános domborművekkel, részben állnak még, Babilon oroszlánja is, áldozata fölött magasodva, szegényt, az állandó homokviharok, nagyon kopottra csiszolták, – ja, és ha az Istar kapu a kék oroszánokkal, mélyebben érdekelne, – elég ha elmegyünk Berlinbe, a Pergamon múzeumba, ott a hűvösben, megnézhetjük restaurálva – és közelebb is van…

Azért, a romok méretei magukért beszélnek, kis fantáziával összeáll a babiloni birodalom fővárosának látványa és főleg méretei. Másnap már bánom, hogy nem időztem többet kellő áhítattal, de az ájulás határán voltam a melegtől, az ezer éves falak között botorkálva a hatalmas romvárosban, ha leülök, száraz lettem volna, mire rámtalálnak…

Aztán Basra, papírmunka, és gyorsan hazafelé, 400 kilométer a lapos forró sivatagban, beduinsátrak mellett megyünk el, sosem értettem, miért sötét szinűek, de hiába a sietség, porvihar érte utól a kocsit, hiába volt minden zárva, valahogy bejött a homok, az embernek csikorog a fogai között.

Az úton átugráló mini kenguruk, ezek egerek persze, hosszú hátsó lábaikon, tényleg ugyanúgy ugrálnak, mint az ausztrál igaziak, ahogy sötétedik, különleges élmény a reflektor fényében. Az út szélén mozdulatlanul ülnek a nagyfülü sakálok, zölden világító szemeiket messziről látjuk, reménykednek, talán elgázolunk nekik valamit.

Visszaérünk Bagdadba, át a Tigris folyón, már égnek a lámpák a folyóparti teraszokon, lassan a meleg is elviselhető lesz, tele vannak az éttermek kertjei, az ember ilyenkor él, és délben alszik..

Megállunk egy grill csirkére, jobb a pirosra sült sós bőr, mint az ajánlott sótabletta, sárgadinnye – jég turmix és megvan a vacsora. Az már tényleg luxus, hogy mekkora torokgyulladást lehet összeszedni a dinnyeízű jégkásától. Holnap megint munka van, aztán indulok haza, átgurulhatok Moszulon, ami Ninive volt valaha, majd út közben rendbe rakom fejemben a látottakat.

Mihala László

“Túl Európán. 1.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. üdv. kedves ms, rájöttem, hogy hogyan lehet válaszólni Nektek, ettől kezdve, fogok. 🙂 Kösz hogy olvasol.

  2. Nagyon élvezem a kalandjaid
    üdvözlettel
    ms

Szólj hozzá!