MEGJELENT: Guti Csaba: Évgyűrűk c. családregénye!
Oldalszám: 176 oldal
A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
https://holnapmagazin.hu/profile/Csaba
A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél!
„Amikor készen lettek mindennel, az apa a házat látta, a füstölgő kéményt, hintát a diófa ágon, unokát rajta, aki nevet, kacag. Mosolygós asszonyka neveli őt, pöröl, ha magasra száll a hinta, de nem lehet mérges túlságosan, mert nagy a hasa. Nagy a hasa, ismét. Amott kecske legel, disznó röfög, tyúk tojik fészekbe. Az apa dolgozik, de mosolyog.
Az apa, az ő fia. Talán az a legédesebb az egészben.
Mellette a fiú szeme is megelevenedett. Ugyanezt látta, színtiszta másában. Csak ő messzebbre látott. Meglátta azt is, amit az apja nem. A hinta mögött két öreg állt karban összekulcsolt kézzel. Nem szóltak semmit, csak a szemük dicsérte a látottakat. Büszkék voltak, nagyon is azok. Szemük azt mesélte; ha akkor meghalnának, sem éltek volna hiába. Magukkal vinnék azt, amit a szívükbe betettek egy élet alatt. Betennék azt is, ahogy a hinta suhan a sivalkodó unokával, az asszonykát a nagy hassal, s a fiút, aki a háttérben megbújik, de ugrik, ha kell…”
Részlet a regényből
Guti Csaba
Sokak számára szokatlan lehet ez a regény? Hogy miért? Több okból is. Nem egy modern, mai történet, amit sok olvasó „megszokott.” Nincsenek benne hatalmas fordulatok, váratlan események, harc, vér, intrika. Akkor mégis mi az, amiért érdemes belekezdeni? A szokatlanul emberközeli hangulata miatt, a tiszta érzelmek, pontos jellemábrázolások és egy olyan régi világ megismerése miatt, ami elszaladt mellettünk.
Igen, elszaladt, mint a fontos emberi kapcsolatok lényege is. Sebesen pörgünk a XXI. századi mókuskerékben, kergetjük a pénzt, boldogságot, vásárolunk mindenfélét magunknak, pedig az igazi értékek nem ezekben vannak! Az igazán fontos emberi érzések bennünk vannak és a boldogság is! Nem pótcselekvéseken keresztül kellene bizonygatnunk, hogy milyen „szuper” életünk van, vagy a közösségi oldalakon szédületes sebességgel keresgélni, és begyűjteni minden „fontos” hírt, hogy képben legyünk saját világunkról.
Ez a tükör egy torz világ.
A valóság, egymás szemébe nézve bújik elő, ha igazán figyelünk rá. Leülünk egymással szemben, megfogjuk a másik kezét, a szemébe nézünk, vagy éppen megöleljük. Talán meg sem kell szólalnunk, beszélnek helyettünk az érzések, a pillantások.
A történet szereplői egyszerű emberek, akik a szomszéd falunál messzebb talán soha sem jutottak el életükben, nem ettek nagykanállal, nem jártak finom ruhákban, kezük munkától volt kérges, arcuk gondoktól barázdált, mégis boldogabbak voltak, mint a ma embereinek nagy része, mert tudták, hogy amilyük van, azért megdolgoztak és elégedetten, boldogan nézhettek tükörbe, mert úgy élték le az életüket, hogy szerettek… igazán, őszintén, emberként…
Bakos József