Rövid séták szép városokban. 8.
Flamenco bár Madridban
Corral de la Morería, flamenco en Madrid, – El tablao flamenco más famoso del mundo.
Dos estrellas Michelin y doble Soles Repsol.
– Ez áll a belépőjegyhez csatolt ismertetőn, a továbbiakban magyarul:
Az 1956-ban alapított bár-étterem-színpad, Madrid egyik legrégebbi tablaója. Az évek során olyan legendás színészek látogatták meg, mint Gary Cooper, Rita Hayworth, Charlton Heston, Natalie Portman és Richard Gere, és Banderas, hogy mást ne mondjak, elnökök, mint Bush, Nixon, J.F. Kennedy és kisebb elnökök is, valamint olyan művészek, mint példá-ul Pablo Picasso, plusz Salvador Dali, és mostantól mi is, plusz még vagy hatvanan, akik remélhetőleg beférünk a terembe.
A színpad mindössze egy dobogó lesz, rajta széksor, ott ül pár zenész, pengetővel az ölében, mögöttük aranykeretes festmény, láttuk a belépőn, ahol olvasható, hogy a világ legjobb fla-menco énekesei, táncosai és gitárosai léptek fel itt, köztük Isabel Pantoja, La Chunga, Anto-nio Gades, Blanca del Rey és Pastora Imperio.
Állítólag ez a hely Madrid flamenco – mekkája, meghívott hírességekkel, bár a Corral jelen-leg is saját táncosokból és gitáros-dobos énekesekből álló társulattal rendelkezik.
Már csak el kellett jutni idáig.
Otthon kineteztük magunknak, majd látva, hogy hely fél évvel előre foglalható, óvatos leve-lezésbe kezdtünk velük… A Morería autentikus flamenco hely, nagy számú helyi közönség-gel és kevés turistával, a városban tucatszámra vannak „könnyen élvezhető” színes, nemzet-közi műsoros helyek, de mi egy különleges estére vadásztunk, valami nagyon igazira, magas színvonalú flamenco táncosokkal, jó konyhával, jó borral és értő közönséggel.
Google fordítós levél ment, mellette angol a biztonság kedvéért, kaptunk is kedves, bíztató választ, melynek a lényege annyi volt, hogy jöjjünk csak, aztán majdcsak lesz valahogy.
Nyilván mások is bepróbálkoztak már, a Correira pedig biztosra megy, a táncosok sem akar-nak üres székeknek táncolni, a vacsoráról nem is beszélve.
Így az érkezésünk után, a hotelportás kézbe kapta a levelezésünket és kis ösztönzésért cseré-ben lefoglalt nekünk egy külön asztalt, ami vacsorával kicsivel kevesebbe került mint a rep-jegy.
Mondtuk sebaj, egyszer élünk.
A hírneves hely a Calle de Bailéről jobbra nyíló park mellett lévő kis utca első házában van, diszkrét, majdnem pincelejárat, az ablakokon kinézve, a járdán sétálók lábait lehet nézni.
Sonka-ebédek ügyében már jártunk a Mercado de San Miquel piacon, sőt a mellette lévő Pinocchio szaküzletben is, onnan két saroknyi az út, a Calle Mayoron a SantaMaria és Al-mudena nagy templomokig, de most balra fordulunk a Calle de Bailén, és a park után rögtön jobbra, ott a cégtábla a fejed felett, rajta, hogy csak 18 órakor nyit és kedden zárva!
Mindenki mondja, hogy a Moreria teljesen rendben van, a híre szerint nagyon jó vacsit ad-nak, nem turistáknak valót, orig.spanyol konyha, tekintettel a két Michelin csillagra, megéri inkább spórolni rá egy kicsit. Végszükségben, idő és pénzhiány esetén, be lehet ülni egy kancsó bor mellé is, ha van szabad hely, – csak nincs.
A helység maga nem túl nagy, az utcán, a cégtábla mellett piros mellényes szépember áll. az előtérben jegyes asztal, nagy bajuszos, pocakos főnökkel mögötte, ő nézi, hogy tényleg fenn vagy e az asztal térképen, vagy csak kamuztál. Ha nincs meg a helyed, ihatsz valamit a pult-nál, vágyakozva, hogy bepillanthatsz a szentélybe. Amúgy, rendes minibár van kinn, ké-nyelmetlen ülőkékkel, ahol a jogos vendégek váratlan elmaradásában bízó madarak üldögél-nek, hátha csoda történik alapon.
Persze van ültető pincér, négy, sőt, nyolc személyes asztalok, a furcsa, V alakú nézőtér he-gyes végében színpad, egy dobogó, fali dekor, székek a zenészeknek, előtte van a tánc, egy szobányi területen. A zenészek kis hokedliken a fal mellett ülnek, a pengetős, mandolinféle szerszám meg az ölükben ül, ezt recegtetik, és erősen énekelnek is hozzá. Ha egy országgal odébb tévedtek majd, -amit szívből kívánok, a lisszaboni kocsmákban találkozhattok a Fado-val.
A Fado egy éles hangú, szenvedélyes, és szenvedős ének mutatvány, gondolom, ősi és nem-zeti, kicsit azért néha a mi siratóénekeinkhez hasonlít, persze igen művészi, de nekem túl szomorú volt.
Ez viszont Spanyolország és ez a Flamenco, nincs semmi szomorú, csak tüzes szenvedélyek vannak.
A YouTube-on lévő videók többé-kevésbé visszaadják a látványt, de a hangulatot igazából csak helyben lehet, van sistergő szenvedély, süt az indulat a táncosokból, tényleg teljes szív-ből megy minden, többé enélkül sosem megyünk Madridba, az biztos.
A flamenco-énekes régen hangszerkíséret nélkül énekelt, ma gitárral kíséri önmagát, a tánc nincs előre meghatározva, mindenkinek van egy saját motívumkészletből, abból improvizál a táncos az adott pillanat hangulatának megfelelően, ritmusát a színpadon álló, hivatásos tapsolók és a saját lábdobogása adja.
Előszőr magányos férfi táncol, majd kihívója támad, hisz a táncuk vetélkedős, nőért kakas-kodó, páros legényes, ezt személyesen látni, hallani kell, én kevés vagyok a leírásához, – jó, hogy itt van a net. Csak be kell írni a Flamencot és csodálhatjátok!
A vacsora külön mutatvány, a műsor rövid szüneteiben zajlik, nagy tányéron pici előételek, elegáns tartással felszolgálva, több fogás, aggódó szemmel figyelnek, tudsz-e nyelni példá-ul, sok piros zöldség is, aztán sárgák és tényleg zöldek, kis tálkákban az előételek, a gyanús tengeri tálak külön érkeznek, ugyanúgy a makkon élő, szabad életű disznóból készült sültek.
Könyv méretű képes, sok nyelvű étlapon lehet a fő ételeket választani, nincs olyan, ami ne lenne. Az italt is szép képeskönyvből választottuk, van négyféle deszert, parfék, apró sütik és kávé persze, abból is többféle.
Ha eljuttok oda, a helyetekben Cavát innék, ez könnyű, csiklandós száraz bor, és az egész vacsorához iható, vagy ha nagyon nyár van sangriát, az kicsit turistás, de bármikor hozzák, deszertbornak a csúcs a Pacharán, feketeribizli likőr, vagy egy Amontillado, az sem rossz. -)
Főételnek nagy kaland a Paella, ami túlméretes tálon jön, kétféle kagyló, piros és fehér gar-nélácskák, a lényeg a sárgás, paprikás rizs, benne olyan mindent bele csirke, csiga, plusz minden, ami tengeri, kis grillezett kalmár, egy fűszeres citromkarika, – rengeteg fajtája léte-zik, ettem már zöldborsósat is :-))
Aki félős-gyomrú, annak ott a spanyol csirke, eszméletlenül finom!
Vagy inkább egy bundában sütött friss tengeri hal? Egy idő múlva úgyis mindenki-mindenki barátja lesz, át-átnézünk a szomszéd előtt lévő választékba, lehet idegenekkel koccintani, a műsor csak úgy, az asztal mellől, videózható is.
Restellem, hogy nem tudok szakszerű leírást összehozni, esetleg, megint a net segíthet, mi csak néztünk és ettünk, és kétszer hozták a bort is…
Hát, ennyi. A műsor egy szünettel kb 1,5 órás, de a zenés éneklés kitart éjfélig, hazafelé nem érdemes a recepciótól taxit hívatni, mert pár lépésre a Bailén félpénzért sűrűn leinthetők, és még sosem csaptak be. A flamencora pedig ne sajnáljátok az időt, keressetek rá a videókra, nagy látvány, megéri!
Remélem, holnap bejutunk a királyi palotába.
Folyt. köv.
Mihala László
