Rövid séták szép városokban. 9. rész: Négy király Madridban.

Rövid séták szép városokban. 9.
Négy király Madridban.

A Manzanares folyó Madrid közepe táján elkanyarodva egy magaslatot vág ketté, jobb partján egy szelíd dombon áll a város meghatározó látványa, az Almudena és a Királyi palota, közöttük dísz tér, a Plaza de Armas.
A katedrális spanyol neve; Catedral de Santa Maria la Real de La Almudena, egyszerűbben az Almudénai Boldogasszony temploma. Vele szemben a Palacio Real de Madrid, a királyi palota.
A két fenséges hófehér épület a közéjük zárt dísztérrel, Európa egyik legszebb látványossága.
A királyi családhoz nem lesz szerencsénk, az uralkodó, VI. Fülöp (Felipe Juan Pablo Alfonso de Todos los Santos de Borbóny Grecia) I. János Károly és Zsófia egyetlen fia, 2014-től Spanyolország királya, de mégsem itt lakik, hanem a Palacio de la Zaruelaban.
A Palacio Realt csak reprezentációra használjak, plusz az évi egymillió látogató örömére, ide mennénk, már csak el kell jutni hozzá valahogy.
Egyrészt van a tegnapi kis gyaloglás, a Calle de Atochán egyenesen a palota felé haladva, boltok nélkül félóra, plusz beléphetünk egy friss, pattogós, vörös héjú sült kolbászra a Plaza Mayor üveg piacára, ha már ott megyünk el mellette. Ezt jól tennénk, mert ebéd nem lesz a palotában, csak kulturális gyönyörűségek várnak, átölel majd a történelem.
De ha sietünk, ott vannak a metrók, az Opera-megállótól több is, 2. és 5. például, ráadásul ott van a Teatro Real, egy csodálatos belső terű operaház, II. Izabella királynő avatta fel 1850-ben, jó tudni, hogy a megnyitón Donizetti Kedvencét adták.
Innen öt perc gyalog a palota előtere a Plaza de Armas. Előttünk a domb alján a Manzanares folyó, balról az Almudena. Itt kötött házasságot Letizia Ortizzal a már megismert VI. Fülöp, még koronaherceg korában.
Jobbra Európa legszebb, és legnagyobb Királyi Palotája, egy korábbi mór vár helyére építették 1760-ban, mint tudjuk, a királyi család nem itt, hanem a Madrid külterületén lévő Zarzuela palotában él. A palotának 3500 szobája van, ezek egy része csak fontos eseményekre nyílik meg, de a többség és a közös terek látogathatók.
Idáig a tér fehér márványán álltunk sorban, csak mi voltunk ott mondjuk hatszázan és a nap, a gumitalpak halk sercegéssel sültek rá a kőlapokra, sajnos nem szerda volt, amikor az Uniós tagoknak ingyenes a belépés, de a pénztárak előtt hűvös árnyék volt, húsz euróból épp, hogy visszaadtak, – ezért ma, álló büfében ebédelünk.
Odabenn csodálatos lépcsőházak, a falakon Caravaggio, Velázquez, Tiepolo, képek és freskók, és Goya természetesen. Ő 1799-ben királyi festő címet kap, IV.Károly és VII.Ferdinánd, aztán a népes királyi család tagjai láthatók tőle, főleg óriási képeken. – Aki a freskóit is látni szeretné, legjobb, ha a San Antonio templomot nézi meg, azt teljes egészében Goya festette ki, még a kupoláját is.
Az első emeleten van III.Károly „beszélgető szobája” a mennyezeten is freskó, a terem négy sarkában életnagyságú uraságok képe lóg, hatalom árad belőlük, aranytól csillogó ruhákban, rendjelekkel, be is vannak keretezve. Egyikük alighanem, maga a Király, de túl sokan vannak a teremben, így nem tudom elolvasni, melyikhez van szerencsénk. Talán, a másik három is király, nem lehet tudni. A festő, Goya. Hogy beszélgetett e valamelyik uraság Goyával a kép csöndes készítése során, az nem biztos, mert a művész úr azidőben már szinte teljesen megsüketült valamelyik mérgező festék anyagától.
Annyira biztos volt a dolgában, hogy a prüdéria ellenére megfestette a Meztelen Mayát, majd az inkvizíció tiltakozására inkább nem semmisítette meg, hanem festett egy másikat, a Felöltözött Mayát, – azért bátorság is kellett hozzá…. – A hölgy pedig, mai szemmel is igen szexi, meg lehet nézni a Pradóban.
A termekben fényképezni nem lehet, mindenhol őrök figyeltek, hiába ügyeskedtem, max. az előtérben volt szabad, nem úgy, mint a Pradoban, ahol tegnap még a majdnem nyolc méter széles Guernicát is sikerült. Ő Picasso, – csak a rend kedvéért.
Itt, távozás előtt van még a szuvenír shop, könyvek, lapok, naptárak és ezerféle királyi mütyür, vettem egy majdnem ezüst gyógyszertartó szelencét, fedelén a királyi címerrel, mégiscsak más, ha az ember ilyenből veszi majd be az aszpirinjét. Odakinn közben izgalom támad, fényképezhető őrségváltás kezdődik!
– Két pompás lovas ül aranyos takarós lovakon az őrbódék mellett, ők vigyáznak a két őrre. Pergő dobszóra kijön egy szakasz abszolút egyforma katona, szuronyos puskával, csákóban, a csákón piros tollak, nem tudni milyen madárból valók, az egyiknek dobja is van, mint faluhelyen amikor „közhírré tétetik” alapon a kisdobos végig gyalogolta a falut, felolvasva a bíró üzenetét, – ez a dobos itt, csak szó nélkül dobol.
Amikor a pergés elhallgat megállnak, az egyik frissen kijött cifra katona helyet cserél azzal, aki eddig a bódéra vigyázott. Többszáz lökdösődő turista filmezi, amikor szögletes mozdulatokkal egymás lábnyomába lépnek. Olyan egyformán tudnak mozogni, mint valami gyártósoron, az automaták, hát, ide jutottunk, mi is tudunk úgy viselkedni, mint a gépek, amiket ugye, mi találtunk ki. A nap változatlan erővel süt a bámész turistákra, marad még a két fényképezni való ló, ennyi jutott mára a királyokból.

Folyt. köv.

Szólj hozzá!