Vizkeleti Erzsébet Párizs, ahogy én látom: 4. rész

Vizkeleti Erzsébet

Párizs, ahogy én látom:

4. rész

Párizs folyója tehát a Szajna, vagy ahogy mondják Párizs legszebb sugárútja. Franciául La Seine, a város közepén kanyarog, két kis szigetet képezve. A nagyobbról volt már szó az első részben, az Île de la Cité, ahol a Notre-Dame található. A másik, a kisebbik, a Saint-Louis sziget. Nevét IX. Lajos királyról kapta, aki szeretett itt a sziget csöndes magányában üldögélni a fák alatt. Amikor a Szajnát először megláttam, meglepett, hogy milyen keskeny folyó, koránt sem olyan széles, mint a mi Dunánk és a rajta átívelő hidak sokasága is meglepő volt. A Szajna part 1991 óta a világörökség része. Miután a nyomtatás feltalálása felvirágoztatta a könyvpiacot, a 16. században jelentek meg az első árusok a Szajna partján és azóta is ott vannak. Ma kb. 3 km hosszan árusítanak és bár nem csak régi könyveket árulnak, a nevük „bouquinistes”. Nevüket a „bouquin” szóból kapták, ami régi könyvet jelent. Nem csak könyveket árulnak, minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolog fellelhető náluk. Naphosszat lehetne nézegetni, keresgélni az áruik között egy jó kis „souvenir” (emléktárgy) után.

A Szajna párizsi szakaszán hihetetlenül sok híd vezet keresztül, összesen 37. Most csupán egy párat említek meg közülük, de mindegyiknek megvan a maga története és sajátossága. A Pont de Bercy hídra hivatkozik a jól ismert „Sous le ciel de Paris” (Párizsi ég alatt) című dal, amelyet Yves Montand és Edith Piaf is énekeltek. A Pont de Charles de Gaulle egy acél vasbeton gerendahíd, amely a 13. kerületből a 12. kerületig vezeti a közúti forgalmat. Egy másik híd, a Pont d’Austerlitz az ellenkező irányú forgalmat bonyolítja le. A Pont Saint-Louis egy gyalogos híd, amely összeköti az Île de la Cité-t az Île Saint Louis-val. A Pont Neuf (Új híd), a nevével ellentétben a Szajna legrégibb hídja lehetett, a gall-római korból származik, amikor Párizs neve Lutetia volt. A Pont Change szerepel Victor Hugo Nyomorultak című regényében. A Pont des Arts a szerelmesek hídja, mert sok helyi és turista turbékoló pár jön ide elhelyezni lakatjait. A sok lakat terhe alatt megsérült híd miatt tüntetést is szerveztek. A hidat helyrehozták és megerősítették. A Pont Alexandre III hidat a város legdíszesebb extravagáns hídjaként tartják számon. Ma már a műemlékek közé sorolják. A Pont d’Iena a legközelebbi híd az Eiffel toronyhoz. A Pont Mirabeau-t Appollinaire verse tette híressé. (Jön napra nap, új év válik tavalyra, Nincs ami a szerelmet visszacsalja, A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna). A Pont d’Alma nevű hídtól indulnak a híres hajókirándulások a Szajnán, amivel érdemes kezdeni az ismerkedést Párizzsal, mert jó az idegenvezetés és csodálatos a folyóról látni a közeli és távoli nevezetességeket. A Szajnához kapcsolódva megemlítem, hogy a párizsi Szabadság-szobor az eredeti New York-i Szabadság-szobor kis méretű másolata. A 11,5 méter magas szobor a Szajna Allée des Cygnes (Hattyúk sétánya) nevű mesterséges rakpart-szigetén, a sétány végén van felállítva, nem messze az Eiffel-toronytól. Úgy lett tájolva, hogy arca a New York-i „nagyobb testvér” felé tekintsen.

Párizs a paloták városa is, amelyek közül megemlítek néhányat:

  1. Palais de Louvre – egykori királyi palota, ma múzeum
  2. Grand Palais – 1900-ban épült a Párizsi Világkiállításra a hatalmas, kupolás épület, amely jelentős kiállítások rendezésére alkalmas
  3. Petit Palais – régiségeket és festményeket mutat be, állandó kiállítás keretében a kezdetektől a 20. századig
  4. Palais de Chaillot – múzeum és mozi, az Eiffel toronnyal szemben látható szép épülete
  5. Palais d’Élysée – 1873 óta a mindenkori köztársasági elnök állandó rezidenciája
  6. Palais de Louxembourg – Medici Mária építtette, jelenleg múzeum, amelynek híres könyvtárát Delacroix freskói díszítik

Párizs a híres kertek, parkok, erdők városa is.

  1. Bois de Boulogne – régen francia királyok vadászterülete, később festők kedvelt helye, lóversenypályák, tavak, csónakázótavak, rétek, vízesések, szökőkutak, tekepálya, minigolf pálya található itt
  2. Bois de Vincennes – lóversenypálya, Párizs legjobb állatkertje, afrikai és óceániai művészeti múzeum, egy kastély, csónakázó tó és éttermek találhatóak itt
  3. Jardin des Plantes – botanikus kert, több, mint 1000 osztályozott növénnyel és kis állatkerttel
  4. Jardin de Luxembourg – vasárnapi sétákra alkalmas hely Marie de Medici, IV. Henrik özvegye számára épült palota mögötti kert; Jean Valjean itt sétált Cosette-tel, aki itt látja meg és lesz szerelmes Marius-ba
  5. Jardin des Tuilleries – pálmaház, egzotikus növényekkel, 24 hektár
  6. Parc de Bagatelle – 24 hektáros rózsakert, tulipán kiállítással

Párizst a divat fellegvárának szokták emlegetni. A hétköznapi turista nem sokat lát a párizsi divatból az utcákat járva. Azt mondhatom, hogy a sok náció keveredése folytán már mindenféle öltözetű emberrel lehet találkozni Párizs utcáin. De ki ne ismerné, ha csak hallomásból is a nagy márkaneveket, mint a Christian Dior, Chanel, Yves Saint-Laurent? Ha valaki szeretne többet megtudni, arról, hogyan folyik a munka például egy híres szabászatban, olvassa el Náray Tamás Utolsó reggel Párizsban és a Volt egyszer egy varrodám című regényeit. Ráadásul még izgalmas, eredeti, valóságos történeteknek is részese lesz. Vagy nézze meg a Coco Chanelről készített filmet.

Ugyanezt tudom elmondani a világhírűvé vált francia konyháról is. Az étkezést nagyban befolyásolták a bevándorlók szokásai. A franciák alapvetően nem fogyasztanak leveseket, ha mégis, akkor inkább délen szokás, és inkább vacsorára. Szeretik a hagymalevest és a gomba levest. Egy igazi ebéd mindig előétellel kezdődik, ami lehet például tenger gyümölcsei, salátafélék, többféle felvágott zöldséggel tálalva, pástétom, csiga, békacomb. A békacomb fogyasztása miatt viccesen békazabálóknak is említik a franciákat. A főfogás valamilyen hús vagy halétel körettel. A főzéshez nem használnak piros őrölt paprikát és pörköltet sem főznek. Szeretik a halat, a marhahúst, borjúhúst, bárányhúst, a szárnyas húsokat. Régebben nem ették a sertéshúst, ma már azt is fogyasztják A következő „fogás” egy darabka sajt elfogyasztása a többféle sajtot is tartalmazó sajttálról (a sajt annál finomabb minél penészesebb és büdösebb). A franciák szerint a sajtot árusító kisebb üzleteket szag után lehet megtalálni! Nekem kedvencem a Camembert. A főétel után jöhet a desszert, például gyümölcstorta szelet, csokoládéhab, gyümölcs. A vacsora hasonló az ebédhez. Az evésnek megadják a módját, finom borokat iszogatnak közben. Legfinomabbak a minőségi száraz vörös borok. Ebéd után szokás egy kis cognac-ot inni, az emésztés elősegítésére.

A Párizsban is beszélt francia nyelvet tanítják nálunk a különböző iskolákban. A francia nyelv az újlatin nyelvek családjába tartozik, sok rokonságot mutat az olasszal, spanyollal, katalánnal, románnal, portugállal. Az újlatin nyelvek a vulgáris latinból, azaz az egykor beszélt latin nyelvből alakultak ki, amelyekben az írásmód és a kiejtés nagyban különbözik egymástól. Különösen nehéz nyelvnek tartom a franciát, egyrészt, mert ebben a nyelvben követi az írásmód a leglassabban a beszédet, másrészt mert ebben a nyelvben vannak orrhangok és a raccsoló „r” hang, amelyeknek kiejtése nehézséget okoz.

Az ismerőseim közül többen, akik mostanában látogattak el Párizsba, azt mondják, hogy Párizs mintha kezdené elveszíteni régi fényét. Akárhogy is van, számomra mindig úgy lesz, ahogyan Maurice Chevalier énekli híres dalában: „Paris sera toujours Paris”, vagyis „Párizs mindig Párizs lesz”. Mindegy mi történik, Párizs mindig ott lesz a mindenkori embereknek és az én emlékeimben.

A Párizsról szóló négy részes írásomban saját feljegyzéseimen kívül felhasználtam Szabó Magda-Ablonczy László „Az Állj fel torony árnyékában” című regényének ide vonatkozó részeit, valamint alkalmanként a Google kereső Wikipédiáját.

Szólj hozzá!