Pikárdia csodálatos helyei
5. rész
Amiens-től 5-6 kilométerre található egy Longueau nevű kisközség, amit Amiens-től csupán egy, már használaton kívüli vasútvonalak fölötti átjáró választ el. Az Amiens-hez, mint egyetlen nagyvároshoz közeli községek (összesen 27) egy agglomerációba tömörültek és Longueau is ennek az agglomerációnak az egyik tagja. A pikárdiai föld szívében kialakulva, a régi Longa Aqua (Hosszú Víz) a születése óta aktív központja fontos kapcsolatoknak. A mai Longueau főutcáján az Henry Barbusse-ön vezetett át az egykori római, Hadrianus császár hadai számára szalagként húzódó út Anglia felé. Átkelőhely volt mindig ez a kellemes és hasznos helyen fekvő városka. A századok folyamán a folyók és az utak tanúi voltak a vasút megjelenésének és így a sínek sokasága is bekapcsolódott a kisváros életébe. 1948-tól kezdődően a vasút meghatározó eleme lett a városnak, és szinte mindenkinek munkát adott. A négylovas kocsitól a villanymozdonyig, a római úttól a TGV-ig (nagy sebességű vonat) ma is, mint a múltban, és a jövőben még inkább Longueau találkozási és beszélgetési helye lesz az embereknek továbbra is.
A község 342 hektáron terül el, kb. 5000 főnyi lakosa van. Épületei és házai szinte mind újak, hiszen a második világháború után újjá kellett építeni az egész községet. Van bölcsődéje, két óvodája, három általános iskolája, amelyek közül az egyik Anna Frankról kapta nevét. Működik a kisvárosban egy collège, ami nálunk az általános iskola felső tagozatának felel meg nagyjából és ami Frédéric-Joliot Curie-ről kapta nevét. Két középiskola is van mindössze három kilométerre a várostól, ahol többféle irányban folytathatják a tanulmányaikat Longueau és a környék kisebb községeinek tanulói. Feltétlenül meg kell még említeni a Maison de l’Enfance (Gyermekek Háza) építményét, ahová az óvodás- és iskolás gyerekeket kísérik étkezni és délutáni programokat szerveznek számukra. Az idősebbeket, nyugdíjasokat a számukra felépített ház várja programjaival. A városka Művelődési háza szinte ontja a jobbnál jobb programokat. A nemrégen felújított könyvtára, amely Jacques Prévert nevét viseli, szintén jelentős helyet képvisel a város életében, és előtte növekszik az a tiszafa, ami Karcagról származik, és amit testvérvárosi kapcsolatunk első éves évfordulóján ültettünk el a lengyelek fája mellé. Longueau ugyanis Karcag testvérvárosa, az első nyugati testvérvárosunk, 2004. június 6-a óta. Ezen a napon írta alá a két város polgármestere a hivatalos testvérvárosi szerződést, változatos ünnepségsorozattal téve ezt a napot történelmivé.
Ez a kapcsolat nem jöhetett volna létre az akkori polgármester, Joël Brunet, aktív képviselők, mint például Francis Valard és az Európai Testvérvárosok Bizottsága nélkül, aminek az elnöke Raymond Filipiak. A Bizottság rendszeresen ülésezik, európai projekteket szervez, lengyel- és magyar tanfolyamot indított. Nem telik el úgy a május elseje, vagy az augusztusi Nagykunsági Kulturális programsorozat, hogy Longueau kisváros ne lenne jelen képviselői által. Ez a jelenlegi kapcsolat nem előzmények nélkül való természetesen. Karcag város kézművesei és népművészei már több alkalommal vettek részt a Longueau-i Nemzetközi Kézműves Kiállítás- és Vásáron. A vásár minden év szeptemberében kerül megrendezésre és mindig gazdag színfoltja a község életének és a karcagi küldöttségnek. A vásár területe a Városháza épülete melletti és mögötti nagy téren terül el (Louis Prot tér), ahol részt vesznek lengyel, angol, francia és magyar kézművesek és népművészek és az adott városok képviselői közül néhányan. A magyar sátornak még minden alkalommal nagy sikere volt. A magyarok nem csak árulják portékájukat, hanem bemutatót is tartanak, gyerekek és felnőttek is kipróbálhatják a mézeskalács festését, a fafaragást, rafiából papucs készítését, kukoricacsuhéból alátét fonását, a csipkeverést, a kun hímzés mintáit, a fazekasok korongozni tanítják az érdeklődőket. Néha megható találkozások adódnak, elszármazott, kivándorolt magyarok keresik fel a sátrunkat, rengeteg kérdést tesznek fel az országról, magyar városokról, a jelenlegi életünkről. Jóleső érzés látni, ahogyan a francia és magyar csipkeverők, fazekasok, hímzők a nyelv ismerete nélkül is megértik egymást, és komoly barátságok szövődnek. Én tolmácsként vettem részt ezeken az ünnepeken a testvérvárosi kapcsolat kialakítása során öt évig. Nagyon érdekes és megtisztelő feladat volt számomra. A tolmácsi munka, mások gondolatainak közvetítése sokszor váratlan nehézségekkel lep meg bennünket és olyan helyzetek sokaságával, amit könnyedén, észrevétlenül kell megoldani. A testvérkapcsolat alkalmával történő tolmácsolás nagy öröm volt számomra, mert azonosulni tudtam az események céljaival. Ezeken a vásárokon, túl a népművészet és kézművesség határain, a sátrunkat felkeresők megismerkedhetnek a magyar kultúrával, a Nagykunság és városunk nevezetességeivel, igyekszünk megmutatni mindent, ami jellemzi városunkat. A sátorban magyar zene szól, és vendégeinket a híres „eau de vie”-vel (az élet vizével), azaz szilva- vagy barackpálinkával várjuk. A vásár ideje alatt természetesen mi is végigjárjuk a többi kiállító standjait, megcsodáljuk portékáikat, megismerkedhetünk a helyi különlegességekkel, mint például az illatosított szappanokkal, lekvárcsemegékkel, a híres pikardiai marcipán- és nugát bonbonokkal. Megismerjük a francia konyha csemegéit, a számtalanféle sajtot, borokat, a habzó almabort (cidre), a pikárdiai mézbort (hydromel picard).
A Pikárdiát bemutató írásom végéhez értem. Remélem, hogy neked is tetszett, kedves Olvasó és legközelebb is velem utazol majd. Ismeretlen szerző gondolatával búcsúzom: “Szeretem azokat a helyeket, ahol rájövök milyen kicsi vagyok én és a problémáim.”
Az alsó kép egy francia fafaragó művész alkotása számomra a béke, az összefogás, a humanitás kifejezését közvetíti egy olyan világban, ahol ezek a szép és emberi eszmék még nem váltak valóra. Pedig ez „csak” a földünket lakó embereken múlna!
A Pikárdiáról írt cikksorozatomban felhasznált irodalom jegyzéke:
1. Pálfy József: Franciaország (Panoráma, 1982)
2. Michel Curie – Claire Guillemain: Le Pays de Somme (Ouest-France, 1990)
Michel Curie – Claire Guillemain: A Somme vidéke (Nyugat-Franciaország, 1990)
3. Ville de Longueau – Bulletin d’informations municipales (2003
A Longueau város által kiadott információs újság (2003)
4. La Gazette du Jumelage – Comité du jumelage Européen (Num. 2)
Az európai Testvérvárosok Bizottsága által kiadott helyi újság (2. szám)
