Rövid séták szép városokban 10.
Lisszabon. 1.
Rögtön az első városi napon, a híres 28-as villamos, rendes nevén az Eléctrico.
A hotelben álmos, korai reggeli, a portás hátra dőlve alszik a székében. Felkeltjük, taxit hív. Félóra séta lenne a Praca Martim Moriz, de nem kell a lábat rögtön elfárasztani, a tíz perces autózás nem drága. Este megvettük a Viva Viagem utazókártyát, bankkártya nagyságú, feltölthető, a normál jegyárak felébe kerül bármilyen közlekedési eszközön, a normál villamos, busz, metrón kívül a siklóra és a kompra is jó lesz. Fél tízkor már a Pracán várjuk a sárga villamost, hasonló van San Franciscóban és Budapesten is, a múlt század ötvenes éveiben.
Nem azért mondom, de a pestinek nyitott peronja volt, lenyitható, rácsos korláttal, hátul pedig ütközővel, amin a keményebb kamaszok lóghattak, ez volt a tujázás.
Az itteni kocsija is igazi fából készült, neki is le lehet kurblizni az ablakát, de nem kalauza van, hanem leolvasós kis műszerdoboza, csak odatartod a jegyet és csipog egyet, vagy levonja az elé tartott kártyáról a pénzt, kiírva, hogy mennyit hagyott rajta.
További különbségek, hogy csak elől lehet rá felszállni és gyakorlatilag sose megy vízszintesen, útvonalát tekintve, főleg az Alafama negyed hajmeresztően meredek utcáin inkább kalandtúra, mint utazás, tele éles kanyarokkal.
Az utazásunk a Sé-székesegyházat érintve a Castelo de São Jorge- ig tart. A környéken rengeteg kilátó is található, például a Miradouro das Portas do Sol, a Miradouro Nossa Senhora do Monte, a Miradouro da Graça és a Miradouro de Santa Luzia, fotózás végett nyugodtan le lehet szállni, negyedóra múlva jön a következő villamos, messziről hallani fogjuk.
A szánkó pálya meredekségű részeken a fékek homokszórással működnek, ilyenkor az egyébként is zajos jármű erősen csikorogva lassít, ha valami az útjába kerül, a helyben lakók szemlátomást nem félnek rajta.
Kora délelőtt lévén, most főleg velük kocsikázunk, még ülőhely is van, ami nap közben nincs, álló sem nagyon, csak a tömeg. Az utcák gyakran olyan keskenyek, hogy a gyalogosok óvatosan a házfalak mellé állnak, hogy a „remodelado” nevű antik, de masszív kocsik elcsörömpöljenek mellettük.
Néha a fékcsikorgást zökkenő megállás követi, a villamosvezető kinyitja az első ajtót, leszáll és odébb húz egy szemetes kukát az útból.
Felkapaszkodunk az Alafama keskeny utcáin, a felső vezetékre való tekintettel itt csak az ablakok előtt lévő szárítókon lógnak a frissen mosott ruhák, de a villamosmentes részeken, az utca felett átfeszítve is, akár egy zászlódísz, néha a vezető kinyúl az ablakon és behajtja egy, a házfalhoz simulva parkoló autó tükrét, ha az út közepén áll a jármű, akkor megvárjuk míg tovább autózik.
Egy bal kanyarral elcsikorgunk a két tornyú Sé Katedrális előtt, felkapaszkodunk a Castelo de Sao Jorge, – Szent György várig, – innen kezdődik majd a séta, okos ember lefelé gyalogol, ha lehet.
Veszek egy üveglapra festett villamos-képet a 28-asról, megérdemli.
A többit, holnap.
