Rövid séták szép városokban. 11. Lisszabon. 2.

Rövid séták szép városokban. 11.
Lisszabon. 2.

Cristo Rei és az április 25. híd

Reggel villamos a főtérre, ez most félig elszopogatott cukorka alakú modern villamos, a Tejo partja mellett megy végig, akár városnézésre is használható. Menet közben van a Belém torony, a Tengerész Henrik emlékmű, a Jerónimos Monastery és sok más, ezeket majd méltóképpen, egyesével. Most Jerónimos kolostor előtt átszállunk egy taxiba, hogy a Tejo túlpartjára jussunk. A Tejo a félsziget legnagyobb folyója, kb.700 kilométeren Spanyolországban folyik, de kb. 300 kilométeren Portugáliáé, itt ömlik egy Balaton-szélességű tölcsértorkolattal az Atlanti óceánba. A spanyolok hangzásra tahónak hívják, portugálul tesó, – ez azért barátságosabb -, a spanyol nyelv amúgy sem túl kedves itt, bár mi egy abszolút kínai sofőr Renault-jában ülünk, akinek a két nemzet közti hosszú gyarmatügyi háborúság csak távoli történelem.
Keressük a nagy híd lábát, hídláb meg sehol, egyszer csak felnéz az ember, hát, ott van a híd felvezető útja a fejünk fölött, csak olyan 10 emelet magasságban. Van egy hosszú út fel a fellegekbe, ami még a városból indul, ezért visszaautózunk a városba, ahonnan a hídra vezető sztráda indul, ettől mindjárt jól megnő az útidő, de mi már tudjuk, hogy visszafelé komppal jövünk majd, ami a taxisnak meglepetés lesz. Persze morog egy sort, az agyament turistákról, hogy nem akarunk vele visszamenni, de így járt. Nekünk a hajó romantikusabb lesz.
Az óriás híd neve, Ponte 25 de Abril, csak 2,3 km hosszú, ő megy a Krisztus szobor lábához, Lisszabonnak van egy még ennél is nagyobb hídja, a Vasco da Gama, az több mint 17 km. hosszú. Ő feljebb van a Tejon, és a túlparti, új negyedeket köti be a városba. Azért, a mi picike hidunk is 70 méterrel a víz felett megy, egy tízemeletes panelház ugye 30 méter magas, ebből kettő egymás tetején áthajózna alatta kéményestől.
Mélyen lenn a Tejo, / előttünk a torkolat és az óceán, balra úszva előbb a Belém fehér erődje, aztán a főtér, Lisszabon tengeri kapuja, jobbra messze a Vasco híd, csak tájékozódásul.
Itt gyülekezett a spanyol Nagy Armada, ami szintén külön mesét érdemel. Olyan Gellérthegy magasságra kanyarogtunk fel, nagy tér, de csak néhány busz, déltől már tele lesz a parkoló, alattunk a folyó és túloldalán a város, talán a királyi várral lehetünk egy szinten.
Egy hatalmas, fehér épületféle felé megyünk, kétlábú torony, nyolcvankettő !!! méter magas, a tetején Jézus hófehér szobra, Lisszabon jelképe, kitárt kezeivel talán hívogat, talán átölel, vagy áldást int, nem tudom jól leírni, ő Criso Rei, Krisztus király.
Méreteit tekintve, hasonlít a riói Corcovado hegyen lévő, Megváltó Krisztusra, ez a szobor 28 méter magas.
A torony lábaiban csigalépcső van az elszánt gyalogmászók számára, nem az én műfajom, a másik lábban van egy gyorslift is, azzal élve feljutok, fenn a fellegekben, Jézus lábainál panoráma terasz, nem szédülősöknek.
Alattunk van Almada, valaha a Tejo torkolatban, kis halásztelepülés lehetett, ma már Lisszabon szépséges, félig tengerparti öreg-városrésze, olyan, Szentendre-féle…
A Krisztus szobor alatt nagy dísz-park, rövid le-séta után a 101-es busz elvitt Cacilach-ba, aztán Sodre-hajóállomás, át a nagy folyón, és megint a város, legközelebb különleges liftekkel fogunk utazni.

Folyt. köv.

Szólj hozzá!