A cikksorozat folytatásában nem egy ismert embert mutatok be. Nem híres, nem szólnak róla a hírek. Éli mindennapi kis életét, mosolyog a világra és boldognak tűnik. Bízom benne, hogy boldog is és remélem még sokáig az is marad.
Ahogy múlnak felettünk az évek és darálnak minket a hétköznapok, sokszor érezzük azt, hogy fáradunk, már nem vagyunk annyira fürgék, lassabbak, megfontoltabbak a mozdulataink és talán bölcsebbek is a döntéseink. Sokakban viszont fogynak a tervek, vágyak és a tettrekészség is, befordulva, az emlékek között barangolva merednek rá erre a furcsa, káoszos világra. Van, aki nem is akar lépést tartani a világgal, csak csóválja a fejét, azt hajtogatva: „Milyen jó volt régen, az én időmben!”
Nos, ez a mostani is a mi időnk, nem csak a múltunk! Az álmok valóra váltása, tervek készítése pedig nincs életkorhoz kötve! Persze elismerem, hogy sok szempontból nehezebb sok minden, hiába annyira fejlett a technika. A világ fejlődésével háttérbe szorul a hétköznapi ember szerethető világa. Csak az számít jónak, ha valamit nagyon jól csinálsz, ha olyat teszel, amire rácsodálkozik a Facebook, vagy az Insta’ népe! Sajnos ez a valóság, pedig az igazi örömöket nem ez adja!
Mondhat bárki nyugodtan szentimentálisnak, de egy őszinte mosoly, vagy ölelés, egy jó beszélgetés, bárminél többet ér.
Ennyi bevezető után rátérek a cikksorozat mostani bejegyzésének szereplőjére, akire az interneten találtam rá. A sok hazugság, félrevezető információ cunami, gerinctelen propaganda és más videók között akadnak gyöngyszemek, ha hajlandóak vagyunk észrevenni!
Nos, akiről egy videót hoztam, Gizi néni. Csak így, egyszerűen. Nem tudom ki ő, nem ismerem, csak ezt a videót láttam róla, mégis sokat tanulhatunk tőle!
Hogy mit? Kitartást, emberséget, szeretetet, tettrekészséget és józan bölcsességet.
Gizi néni átélt nagyon sok borzalmat, de 107 évesen is mosolyog ránk, megosztja velünk apró kis boldogságát, megmelengetve a lelkünket. Jó egészséget kívánok neki, legyen köztünk még nagyon sokáig!
Ő Gizi néni, az én és remélem sokak hétköznapi kis hőse, aki reményt ad arra, hogy ebben a megfásult világban léteznek még tisztaszívű emberek! Róla, róluk, a hozzá hasonló emberekről kellene szólni a híreknek, hogy egy tisztább, emberibb világban élhessünk!
Bakos József
Kedves Erzsébet!
Örülök, hogy olvastad és azt is, hogy mindezt megírtad.
Sok ilyen nagyon szerethető kis emberke élhet a közelünkben és a világban.
Sajnos a média nem róluk szól, pedig róluk kellene.
Igen, sokat tanulhatunk tőlük. Minket is ér stressz és bántás, de lehet, hogy őt több, mégis mosolygós maradt. 🙂
Kedves Józsi! Csodás videókat találsz és jó, hogy megosztod velünk. Nem ismerem személyesen Gizi nénit, pedig itt lakik nem is olyan messze tőlem. Az igaz, hogy nem sírhatjuk vissza mindig a régi világot, nekünk ebben a világban kell élnünk, de tanulni tanulhatunk belőle. Akár Gizi nénitől. Elégedj meg azzal, amid van, töltsd tevékenyen a napjaidat, segíts embertársaidon, még ha az utolsó falatodat adod is neki oda. Az ő élete sem volt stresszmentes, de ezeket mindig szem előtt tartva élt szeretetben a családjával. A hosszú élethez tehát nem pénz és jómód vezet. Hanem a mindennapi kis tervek és a szeretet. A megelégedettség. Bocsánat, ha hosszan írtam. 🫠