Ahogy telnek az évek és sokasodnak megmaradt ősz hajszálaim, egyre több olyan ember megy el ebből a világból, akik gyerekkorom, fiatalkorom, vagy későbbi éveim ikonikus tehetségei.
Az is fájdalmas, ha idős korban, megfáradva távoznak el, de most egy fiatal, szép és nagyszerű tehetség csatlakozott az égi színtársulathoz.
Tompos Kátya élete csak 41 évig tartott. A kegyetlen betegség nem volt kíméletes hozzá, nem nézte a tehetséget, nem engedte meg, hogy még hosszú-hosszú éveken keresztül felejthetetlen élményt adjon nekünk, egy-egy kis darabot szíve melegéből, mosolyogva a világra, megszépítve a szürke hétköznapokat.
Színház, film, dalok őrzik már csak emlékét és mi, mindannyian, akik itt maradtunk, bent a szívünkben.
Mindig velünk marad és bár fáj a szív, apadnak a könnyek, mert már lassan elfogynak. Marad a döbbenet, a csend és a hiány érzése.
Rokonai, kollégái, barátai osztják meg emlékeiket.
Én, csak így számára ismeretlen kis emberként – bár inkább prózát írok általában –, egy emlékverssel szeretnék csatlakozni azokhoz, akik tovább viszik Kátya tehetségének emlékét és saját munkánkban próbálunk mi is szépet, jót, értékeset adni a világnak, hogy ez a kissé elcseszett sárgolyó szebb világ legyen!
Megrepedt szív
Tompos Kátya emlékére
A függöny néma marad, nem mozdul,
a hang bennakadt, fáradtan pihen.
Elfogyott a könny, a lélek megrepedt,
egy sárgolyón élő csoda, égbe emelkedett.
Magával vitte álmait, mosolyát,
elfoglalta új, távoli otthonát.
Az égi zenekar félénken hangol, remegve vár,
hömpölyög a bánatóceán, felette szivárvány,
s hídján egy törékeny lány sétál.
A fájdalma elmúlt, „Holdjáratra vár,
hogy vigye tovább, álmai után.”
A „Tengernyi álom” itt lent szertefoszlott,
meredten figyel a remény.
A tükörkép elhomályosul,
a mikrofon a színpadon magányosan áll.
Csengő hang itt már nem simítja el
megfáradt lelkek sűrű szövetét.
De angyalként visszatér hozzánk,
csukott szemünk mögé félénk mosolyt lop.
Egy „elvarázsolt bolygó”, titkos színpadára hív,
s ha útra kelünk emlékeink vonatán,
újra „átrepülünk vele száz világot” is talán.
Idézetek: Tompos Kátya: Holdjárat c. dalából:
Maradnék végleg, ha itt lennél velem,
Átrepülnék száz világot, tengernyi álmot,
Csak tudnám, hogy ott leszel.
Szívem míg jár,
Egy holdjáratra vár, hogy vigyen tovább,
Az álmaim után.”
(Tompos Kátya: Holdjárat)
Bakos József
Kedves Márta!
Köszönöm, hogy olvastad.
Kedves József!
Szép megemlékezés. Fájdalmasan szép, megható verset írtál. Kátya tehetséges, szépséges ifjú hölgy volt, csodaszép hanggal. Nagyon sajnálom, hogy ennyire korán kellett távoznia az élők sorából. Nyugodjon békében.
József, az írásod méltó megemlékezés.
Üdvözlettel: Márta
Kedves Óczy és Magdi!
Köszönöm, hogy olvastátok a megemlékezést.
Bár ne kellett volna megírni és még köztünk lenne.
Kedves Józsi!
Kegyetlen a sors, nem válogat, elveszi a legjobbakat, legkedvesebbeket.
Csak az emlékek és a fájdalom marad utánuk.
Nagyon szép emlékező írásodhoz gratulálok.
Magdi
Kedves József, szomorúan szép verset írtál Kátya emlékére.
Kedves Júlia!
Köszönöm, hogy olvastad.
Sajnos, hogy meg kellett írnom, bár ne kellett volna és még köztünk lehetne.
Gyönyörű vers kedves József, mosolyogva könnyeztem.
Köszönöm szépen. Szívből gratulálok.
Juli
Kedves Pilla! Köszönöm, hogy olvastad.
Kedves Józsi, gyönyörű verset írtál és köszönöm, hogy olvashatjuk megható megemlékezésedet, szívből jövő soraidat.
Annyira sajnálom szegénykét, túl korán hagyta itt e földi létet! Annyi terve volt még.. 🙁
Könnyeim alig apadnak.
Kedves Rozika!
Az élet sajnos nem mindig igazságos. Neki is még sok terve volt.
Visszük magunkkal gondolatban őt is és remélem sok tehetséges ember szebbé teheti ezt a világot.
Kedves Anikó!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad.
Sokan írtak Kátyáról és ez kikívánkozott belőlem.
Elment, de a szívünkben örökké velünk marad.
Kedves Józsi
Ezek szép, érzelmes sorok. Egy fájó érzés igazi megtestesítői. Sajnos a végső búcsú mindig nehéz, hát még akkor, mikor a búcsúzó előtt még rengeteg nemes cél lebeg.
Rozika
Kedves Józsi!
A megemlékezés és a vers minden sallangtól mentesen szívünkhöz szól. Mélységesen sajnáltam Kátyát, tegnap megnéztem egy összeállítást, ahol nevet-énekel, csupa élet, csupa vibráló életszeretet. Olyan volt, mint egy álomtündér, aki magához akarja ölelni a világ minden szépségét, és csillagszóróként az emberek felé hajítani. Méltó megemlékezés egy tehetséges, boldogságot sugárzó művészről, aki elment, s a helye mindörökre üresen marad. Köszönöm, hogy olvashattam.
Kedves Laci!
Ez a néhány szó mindent elmond, köszönöm, hogy olvastad.
Szeretném azzal kezdeni, hogy Kedves Kátya !! Aztán már nem is írnék semmit, csak örülnék, hogy vagy. De így, csak egy viszlát – ra futja.
Kedves Erzsébet!
Köszönöm, hogy olvastad a megemlékezést.
Nagyon tehetséges volt Kátya. A dalai, a szerepei filmen és színházban is egyediek.
Remélem sokan és sokáig őrizzük a tehetségét.
Szép hétvégét!
Szeretettel: Józsi
Kedves Józsi! Ha lehet azt mondani egy megemlékezésre, hogy szépségesen fájó, akkor ez az. Köszönöm minden sorát, nagyon találóan megfogalmaztad. Nekünk, akik még itt maradtunk egy kis időre, szomorú feladatunk, hogy őrizzük a tehetségek emlékét és amennyire tudunk, mi is hagyjunk magunk után valami szépet, jót, értékeset. Kátya élete is sarkalljon erre bennünket!
Szeretettel gratulálok a versedhez, ami könnyeket csalt a szemembe.
Sic itur ad astra!!/Így jutunk a csillagokig!