Vizkeleti Erzsébet Nagy utazás 6. rész – Arlingtonon és Washinton DC-n túl

Vizkeleti Erzsébet

Nagy utazás 6. rész – Arlingtonon és Washinton DC-n túl

     Great Falls

Kedves magyar származású barátunk és amerikai barátnője társaságában eljutottunk Virginia két másik megyéjébe is. A Great Falls (felső képen látható) egy sor zuhatag és vízesés a Potomac folyón, Washington DC-től 24 mérföldre a folyásiránnyal szemben, a Maryland állambeli Montgomery megye és a Virgina állambeli Fairfax megye határán. Magassága 23 méter. Erről jut eszembe, hogy az amerikaiak teljesen más mértékegységeket használnak, mint mi, európaiak. Ezeknek a mértékegységeknek az átváltása nem kis gondot okozott. A hosszúság mértékegységei a következők: 1 hüvelyk (inch) 2,54 cm, 1 láb kb. 30 cm, 1 yard kb. 91 cm, 1 mérföld (mile) pedig kb. 1,6 km. Ugyanígy a súly mértékegységei is mások. 1 uncia (ounce) kb. 28 gr, 1 font (pound) 0, 45 kg, 1 font az egyenlő 16 uncia. Még szerencse, hogy egyedül nem vásároltunk kisebb boltban, ahol kimérik a kért mennyiséget. A mi mértékegységeink  sokkal logikusabbak, persze minden megszokás kérdése. Magyar barátunktól az úton azt is megtudtuk, hogy másként mérik a sebességet is. Ez nem annyira bonyolult. Az általánosan használt sebesség mértékegységek tekintetében egyszerű a dolog, hiszen tulajdonképpen az itt használt mérföld per órát (miles per hour vagy rövidítve mph) kell átváltani a magyar kilométer per órára. Ez pedig annyi, hogy az ember megszorozza 1,6-tal. Tehát pl. 50 mph = 80 km/h. Az autók fogyasztását is nemcsak hogy más mértékegységekkel, hanem fordítva mérik. Itthon nálunk azt nézzük, hogy mennyit fogyaszt egy autó 100 km-en, ami annál jobb, minél kevesebb. Itt azt nézik, hogy hány mérföldet megy el egy gallon benzinnel (angolul mileage vagy MPG), vagyis minél többet, minél nagyobb ez a szám, annál jobb a fogyasztás.

Szinte az egész napot itt töltöttünk el ezen a gyönyörű helyen, ahol a lezúduló vízesésen kívül óriási nemzeti park van és ahol megtalálható minden a természet szépségéből. Sziklák, amelyekre felmásztunk, a hideg idő ellenére a gyönyörű kék színű felhőkben gyönyörködtünk, a sokféle madár mind ott csivitelt a magasban. A vízben sokféle hal él, a pecásoknak is egy paradicsom ez a hely. Nem tudtuk bejárni az egész parkot, de láttunk sokféle fa- és virágfajtákat. Igyekeztem az amerikai újdonsült barátnőnkkel angolul társalogni, most aztán jól jött a megtanult kevés tudás is. Ahol kellett, elővettük a google fordítóját és segítségével társalogtunk, hogy magyar barátunknak hagyjuk egy kis időt a kikapcsolódásra is, ne kelljen mindig neki fordítani. A hűs levegő, a nagy erővel fújó szél, a sok gyaloglás és a sziklamászás után jól esett a vacsora és az alvás is szuperül ment.

     Ocean city

Szintén a magyar származású barátunk és amerikai barátnője kíséretében látogattunk el az óceán partjára. Ocean City, egy atlanti üdülőváros Worcester megyében, Maryland államban, az Egyesült Államok keleti partja mentén. A 2020-as amerikai népszámláláskor a lakosság 6844 fő volt, bár a nyári hétvégéken a város évente 320-345 ezer nyaralót és akár nyolcmillió látogatót fogad. Az Atlanti Óceánt már láttam Európában a Bretagne-i partokról és most a másik oldalról is megcsodáltam. Esett az eső, fújt az erős szél, esernyőt sem nagyon lehetett használni, de az óceán varázsa túltett minden várakozásomon. Ez alkalommal nem volt idő álmodozva ülni a parton és meghallgatni az óceán üzenetét, de a haragos hullámokat elnézve, a végeláthatatlan víz látványa boldogságot lopott a szívembe, amit sosem felejtek el. A sziklás partszakaszon az óceánba hosszan benyúló mólón végigsétáltunk, majd lementünk a homokos partra is, pedig olyan erővel fújt a szél, hogy az esernyőnket kifordította. Megáztunk, de nem bántam, alig tudtam elszakadni a hatalmas vízfelület látványától.

Imádom a tengereket, vízeséseket, folyókat, így nekem ez a két nap csodálatos volt. A második napon is igazán éreztem az idegen nyelv tudásának minden szépségét és hasznosságát.

     Udvar-Házy Center

Egy igazi csoda volt számomra az ide látogatás, amelynek a magyar vonatkozása nagyon meglepett. Arlingtonhoz közel található, ahová barátnőm sógornője vitt el bennünket kocsival. Az Udvar-Házy Center két nagy hangárból álló múzeum, a Smithonian Intézet repüléstörténeti Múzeumának, a National Air and Space Múzeumnak a kiállítóhelye. Virginia állam, Fairfax megyéjében, a Dulles reptér közelében található. 2003-ban nyitották meg a 71 ezer négyzetméter területű bemutató múzeumot, amelynek létrehozására a magyar származású Steeven F. Udvar-Házy üzletember 65 millió dollárt adományozott. Kilátótorony van a területén, ahonnan szép kilátás nyílik a repülőtérre. Amikor bementünk a belsejébe, a kiállítás óriási mérete láttán elcsodálkoztam. A földön, a levegőben felfüggesztve mindenhol repülőgépek, helikopterek, különböző légitársaságok már nem használt gépei sorakoztak. Először bementünk az IMAX moziba, ahol a nagyon kényelmes üléseken elhelyezkedve „A repülés története” című filmet néztük meg. Szép és érdekes film volt, lassan beszéltek benne, így még értettük is, no meg a képek alapján végig tudtuk követni. Azután kipróbáltuk a szimulátort, a csillagok között. Most ültem életemben először ilyenben. Nagy élmény volt száguldozni a világűrben. Olyan gépbe is be lehetett volna szállni, ami teljesen a feje tetejére fordítja az embert repülés közben, de nem volt elég bátorságunk ahhoz, hogy ezt is kipróbáljuk. Végignéztük a kiállított repülőket, sok érdekes dolgot ismerhettünk meg. Elidőztem a Concorde repülőgép előtt, amelyen én még korábban utaztam, megtaláltuk a Baywatch-ból oly jól ismert mentőhelikoptert, valamint a világháborús filmekben látott gépeket és helikoptereket. A legtöbb látogatót a Discovery űrsikló és az atomtámadást végrehajtó Emola Gay nevű B-29-es bombázó vonzott (alsó képen láthatóak). A kiállító teremben egy kis elkülönített helyen egy szerelőműhelyt vettünk észre, ami arra szolgál, hogy a gépek szépséghibáit ott helyben tudják javítani. Jó fotókat készítettünk két kiállított űrhajósruhába öltöztetett bábúval. Engem soha nem érdekeltek a repülőgépek típusai (az autókét sem tudom megkülönböztetni), de ez a kiállítás nagyon tetszett, mert az egész történelmet átfogta az első, kezdetleges repülő alkalmatosság megjelenésétől kezdve a modern korig. Megállapítottam, hogy jó célra adta azt a rengeteg pénzt a magyar származású üzletember. Bocsánat, filantrópnak kell nevezni az olyan embert, aki tevékeny módon szereti embertársait: segít és jótékonykodik.

Szólj hozzá!