Rejtélyek a művészeti alkotásokban

Rejtélyek a művészeti alkotásokban

Bevezetés

Olyan üzeneteket  szeretnék feltárni a születésük körülményeinek a bemutatásával, az alkotó ember küzdelmének, harcának a leírásával, amelyeket már sokan próbáltak megfejteni, vagy amelyeket senki sem értett üzenetnek.

Azon a rejtélyen túl, hogy a hétköznapi ember nem érti milyen isteni képességgel van megáldva a művész, hogy micsoda ereje van az építőművészetnek, a festészetnek, szobrászatnak és irodalomnak, mekkora hit, akarat, szenvedély, gyakran bátorság kellett a létrejöttükhöz, további rejtélyek is elbújhatnak az alkotásaikban. Sokan foglalkoztak már a művészeti ágak alkotásaiban megjelenő az egyes alkotók által elrejtett üzenetek megfejtésével, mert nagy az érdeklődők tábora és könnyen hasznot hoz a téma. A titkok sikeres megfejtésén túl, ez utóbbi miatt és mert sokan azt gondolják, hogy az alkotói szabadságba minden belefér, ferdítéseknek, alaptalan „szenzációk”  születésének vagyunk a tanúi. Egyetemeken professzorok tanítják az emberiség fejlődését kísérő műalkotások elemzését, a megfejtett és a még megfejtetlen üzeneteket a lelkes hallgatóknak. Sajnos én még nem hallottam ilyen előadást. Azokat a kisebb, nagyobb rejtélyeket írom most le, amiket én fontosnak találok és úgy gondolom érdemes róluk beszélni. Sok üzenetet én se értek, nem tudom megfejteni. Azt látom, hogy az emberek egyre kevésbé képesek megérteni az elődöket, a tényeket és a valóságot, hát, még amire csak utaltak, amit csak jelezni próbáltak.  Nem merték kimondani, valamiért nem mondhatták ki, nem fejezhették ki nyíltan, mert üldözték volna őket koruk hatalmasai, akik nem láttak messzire, vagy gyűlölték azokat, akiknek más volt a szenvedélye és hite, mint az övék.

Lascaux-i barlang

Kezdem az elején, a Lascaux-i barlang (Dordogne, franciaország) műalkotásainak értéke és mennyisége alapján egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy részének a korát 15-17 ezer évesre becsülik.

Nem árt mindig óvatosan következtetéseket levonni a nyomokból, mert pl. egy őskori barlangnál tett vizsgálódás után a tudósok megállapították, hogy az egy kultikus hely volt, amíg valaki, aki meg is érdemelte a fizetését, el nem hívta a busmanokat, hogy olvassanak a fennmaradt nyomokból. Mára már csak a természeti népek őrizték meg a nyomolvasás tudományát, mindenki más már képtelen erre, – és ezért, valamint a többi képességeiket is megbecsülve, továbbá emberi és erkölcsi okok miatt kellene megőrizni őket és az életterüket- ők megállapították, hogy ebben a bizonyos barlangból egy gyermek és egy felnőtt sáros földet hordott ki, ennyi. A legmegdöbbentőbb felfedezések akkor születtek, amikor a franciák a Lascaux-i barlang barlangrajzait le akarták másolni, hogy az érdeklődők megnézhessék, míg az eredeti védve marad. A másolás közben jöttek rá, hogy ezek a rajzok tökéletesek, hibátlanok a barlangfelület egyenetlensége, ferdesége ellenére, térhatásúak, az arányaik pontosak és rajztechnikailag kiválóak, amellett, hogy csodálatosan, művészien szépek. A tökéletes másolatok elkészítéséhez a mai legmodernebb számítógépes technikákat kellett alkalmazzák, a tudásunk szerint 15 ezer évvel ezelőtt rajzolt ábrák lemásolásához. Nem biztos, hogy mindent tudunk az akkori életről!

Marco Polo: A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai.

Annak ellenére, hogy megőrizte Kublaj kán arany menlevelét, hogy X. Gergely pápa levelét vitte a kánnak, a mai napig kételkednek abban, hogy járt-e Kínában. A kétkedők felhozzák, hogy nem említi a Kínai nagy falat, a teát, a lányok lábnyomorítását, amelyekkel találkoznia kellett. Az európai ember számára akkoriban teljesen ismeretlen, soha nem látott, hallott dolgokról írt, köztük kutyafejű emberekről. Megjegyzem, egyes népcsoportok, tatárok, mongolok, indiánok hordtak farkasprémet az állat fejével együtt kikészítve. A könyv képein azonban emberi ruhákban állnak a farkasok, ami elbizonytalaníthatta az olvasót a könyv tartalmával kapcsolatban. Később az II Milione (Az Egymillió) címet adták a könyvnek, mintha egy millió hazugság lenne benne.  Amikor azt mondták neki, hogy vonja vissza a sok valótlanságot, amit írt, azt válaszolta, a felét is alig írta le annak, amit látott, minden a múltra, jelenre, jövőre kíváncsi elme vigasztalhatatlan bánatára! A helyzetet bonyolítja, sőt lehet, hogy megoldhatatlanná teszi, hogy nem ő írta, hanem börtönfogsága idején cellatársának, Rustichellónak diktálta le és nem tudni mit írt le ő szó szerint, mit nem. A másik kérdés, az irodalomban nemcsak az ő esetében, hogy nem derül ki, mi az amit a saját szemével látott és mi az, amit elbeszélésekből hallott. Számomra, ez az ő esetében mindegy. Ő is így gondolhatta. 1271-ben Velencéből indult apjával és nagybátjával, Palesztína majd a Perzsa-mongol birodalom következett, a Takla-Makán sivatag, Lop-nór tó. Sacsonál érték el Kínát és Kancsoun át értek a fővárosba Sangtuba. Könyvében mai szemmel is hitelesen, pontosan ír tájakról, az utazásról, az átélt kalandokról,  perzsa, mongol, indiai, kínai szokásokról, ruházatról, ételekről, a rizsről és a rizspálinkáról, nyelvekről, vallásokról, csillagászati megfigyelésekről, a többnejűségről, népek szokásairól. A ma kőolajnak nevezett folyton égő anyagról, a ma szénnek nevezett kőzetről és tulajdonságaikról. Írt a kínai Nagy csatornáról, városrész méretű palotákról, érdekes kőzetekről, drágakövekről, a gyöngyhalászokról, a gyógyfürdőkről (1200-as évek!), az iránytűről, papírpénzről, nyomtatásról, szőnyegszövésről, puskaporról, a selyemről és a csodálatos kínai porcelánról. Az Araráton Noé bárkájáról, a magas hegyek élettani hatásairól és jelenségeiről.

Mese, nem mese? Olyan, összességében fel sem mérhető hatással volt a világra, a felfedezésekre, az útra indulásokra, az ipar fejlődésére, a tudományokra, a művészetekre, hogy a legfontosabb írások közé kellene emelni.

Nem lehet kiragadni a szerzőket, festőket, alkotókat a korból, amiben éltek.

Akár akarják, akár nem, koruk valamilyen mértékben, formában belekerül az alkotásaikba még az utópisztikus, fantasztikus, jövőben játszódó történeteikbe is benne van. Pablo Picasso Guernica című festményén ott a háború minden pokla.  Amikor rátörtek a katonák, a képre mutatva vádlón megkérdezték: Maga csinálta ezt? Picasso annyit válaszolt: Nem, maguk! Caravaggio képeit, annak témáit nem lehet megérteni kora ismerete nélkül. Az egyik legnagyobb festő volt, csodálatos, a festményein szinte megszólaló, lélegző alakokkal, de különös, fényképnek tetsző, sőt modernek nevezhető alkotásokkal is. Olyan korban élt, amikor a mai ésszel felfoghatatlan számban éltek nagyon tehetséges és jó festők, akik a megélhetésükért, hogy a megrendeléseket megszerezzék, vagy maguk gyilkolták a festőtársakat, vagy bérgyilkost fogadtak. Könyörtelenül és nagy számban mészárolták le sötét sikátorok, kocsmák környékén a náluk tehetségesebb, több megbízást elnyerő festőtársaikat. A képein látható véres jelenetek, holttestek az ő korában hétköznapiak voltak. Tiziano Vecellio ellen is több merényletet hajtottak végre, míg testőröket nem fogadott, amit csak a gazdagabb festők engedhettek meg maguknak, ezek nélkül nem lépett ki az utcára. A gyilkosok mellett, gyakran minden sarkon ott leselkedett a fekete halál, a pestis is. Festészetük témái, a végzettel való mindennapos szembenézés és küzdelem eredménye.

Leonardo  da Vinci

Leonardo sok rejtélyes festménye közül nem Az utolsó vacsora  titkairól fogok beszélni, mert már sokan leírták, hogy Mária Magdolna ül Jézus jobbján, hogy egy kéz nyúl a nyaka felé, hogy vallási és tudományos szimbólumokkal van tele ez a kép.  Leonardo da Vinci Mona Lisa festményét választottam. Elképzelem, ahogy élete végéig mosolygott a már akkor megjelent találgatásokon: ez a posztókereskedő felesége, nem, ez a herceg egyik szeretője, nem, ez Leonardo egyik szeretője…..egyik sem, mert nem egy személy, több személy, egy fantomkép. Az arc minden sávja másé, lehet. Ez teljesen beleillene az 1452.-től 1519.-ig élt festő, feltaláló, zseni életművébe, aki a IX.- XX. századig ellátott és lerajzolta a búvárruhát, autót, ejtőernyőt, fegyvereket, tankokat, ágyúkat, repülőgépet, nyomdát, órát, darut, fényképezőgépet.

Michelangelo Buonarroti

Daniele da Volterra (Daniele Ricciarelli) (Italian, Volterra 1509–1566 Rome).Michelangelo Buonarroti (1475–1564), probably ca. 1544.Oil on wood; 34 3/4 x 25 1/4 in. (88.3 x 64.1 cm).The Metropolitan Museum of Art, New York, Gift of Clarence Dillon, 1977 (1977.384.1).http://www.metmuseum.org/Collections/search-the-collections/436771

Az irigy művészkortársakkal vívott harc keserítette meg Michelangelo életét is. Sokan voltak, de a legnagyobb az urbinói Bramante, II. Julius pápa építésze és Ráfael barátja. Kibékíthetetlen harc folyt közöttük a pápa kegyeiért, megbízásaiért, a megélhetésért, a pápa által adhatott vagyonokért. Bramante összetörette Michelangelo márványtömbjeit, amit ő szokása szerint hónapokig válogatott a márványbányákban. Michelangelo egyik levelében arról ír, hogy tudja, meg akarja őt gyilkoltatni, el is menekült Rómából Firenzébe. Bramante miután lebeszélte a pápát a márvány síremlékről, amit Michelangelo olyan nagyon szeretett volna elkészíteni, rávette a pápát, hogy bízza rá a Sixtus-kápolna boltozatának kifestését, azzal a tudattal tette, hogy biztosan belebukik, így megfoszthatja őt a megélhetésétől és az alkotástól. Nem is akarta Michelangelo elvállalni, nem ért hozzá mondta, nem szeretett festeni, ott hagyta a festőiskolát, mert ő szobrokat akart faragni. Kifogásokat keresett, hogy szabaduljon a lehetetlennek tűnő megtiszteltetéstől. „Meghalok kínomban, hogy balsorsom miatt nem csinálhattam azt, amit akarnék… Meghalok bánatomban és úgy tűnök fel magam előtt, mintha akaratom ellenére csalóvá lettem volna.”-írja, mert életében ritkán tehette azt, amit szeretett.

II Julius pápa megverette a szolgáival, megütötte a botjával, dühében azt ordította, hogy ledobatja az állványról, ha nem halad a freskókkal.  Ebből az ellene folyó harcból, három és fél év emberőrlő, testi és lelki fájdalmából született meg az emberiség egyik legnagyobb alkotása. A pápa a 12 apostol történeteit kérte tőle,  ő megfestette a Genezist.   A világ teremtése, a teremtő fenekével, az ember teremtése az Évát ölelő Úrral, mert ő már megteremtetett. Ádám  annyira erőtlen, hogy nem is érintésre, de a karja megragadására lenne szükség. Noé részegen, káosz, a proféták és hétköznapi emberek, anyák, apák és gyermekeik, a vallásos hit tételei hús-vér emberek alakjaiban, azok hétköznapi gondolataival, a csupasz testek mellett rejtett női szimbólumokkal. Terhes és gyermekeiket szoptató anyák, abban a korban nem elfogadott ábrázolása, öregek, mindentudással és talán éppen ezért csodálkozással az arcukon és maga Michelangelo, az egyik legnagyobb alkotó, aki az emberi teremtést mutatja be és magasztalja. A testek festett szobrok, ettől még erőteljesebbek. A lelki erejüket testi erővel ábrázolja, mert ez kell a küzdelmekkel, szenvedésekkel teli életen végig menni. Majd a mindenki számára elkövetkező utolsó ítélet. Legvégén Jézus a jutalom. Nincs két egyforma ember a gigászi műben, az életben sem. Egymást segítik, támogatják, szeretik, és a Teremtő is szereti őket. 1512. év Mindszentek napján leleplezte művét. „Az élet egész ereje szélviharként zúg benne”.-írta. A tökéletes emberi szépséget megörökítő csúnya, szinte torz, erős izomzatú, szenvedélyes művészóriás, akit soha nem szeretett senki, ahogy ő érezte és aki sziszüphoszi erővel és akarattal alkotott.

Megértették a kortársai? Nem. Abban a korban ez a történet elmondás olyan merésznek számított, mintha ma a Föld utáni világról írnánk, azzal a különbséggel hogy akkor ott ,ezt a legnagyobb bűnnek, Istenkáromlásnak is magyarázhatták. Évtizedekig követelték a pápáktól: Pusztítsák el ezt a pornográfiát! (Kinek mi jut róla eszébe!) A pápák nagyságukat bizonyítva, nem engedték.

Hasonlít a nyomozáshoz ez a munka, és úgy érzem, hogy aki kémiát, szerves kémiát tanult, mint én, attól ez nem áll távol. Érdekes hány vegyész, kémikus végzettségű ember írt nagyon jó krimiket.  

A félig elmondott történetek

De, mi van egyes szerzők el nem mondott, vagy csak félig elmondott történeteivel? Ian Fleming II. Világháborúban hírszerző, a James Bond könyvek írója. Nem mondhatta el minden tettét, a parancsokat, amiket kapott, mert katonai, politikai titkoknak minősülnek, nem mondhatta el az összes gyilkosságot, kegyetlenkedést, szadizmust  amit elkövetett, még nőkkel is. Ha, ismernénk az embert, rettenetes lelkét, mindent tudnánk  róla, akkor is ott lenne a helye az irodalomban, a filmben?

Roald Dahl.  az egyik kedvencem a Parson’s Pleasure, Jámbor örömök (a magyar cím jobb) elbeszélése, amelyben a szerző szinte orvosi precizitással, ellenben sokkal szórakoztatóbban, írja le szereplői tulajdonságait, a pénzsóvárságot, a haszonlesésből elkövetett csalásokat, ravaszkodást, szemfényvesztést és szélhámosságot, majd az ezt (ritkán) követő bünhődést. Briliáns!

Van, aki nem könnyíti meg a dolgunkat, sőt össze akar zavarni, mint Hieronymus Bosch egyes képei, vagy Salvador Dali.

Rembrandt Harmenszoon van Rijn

Tudjuk, hogy az irodalmi alkotások sokszor tartalmaznak fontos üzeneteket az írótól, olyanokat is, amit kevesen, vagy csak néhányan értenek meg. A festmények festőinek üzeneteit szintén kutatják Leonardo képeitől, az Utolsó vacsorától, a középkori ikonoktól a modern festményekig.  Rembrandt  Éjjeli őrjárat ( nem az eredeti cím, mert nappal őrjáratoztak) című festményének üzenetét:  Frans Banning Cocq kapitány milíciájáról,  aki megvesztegethetetlenül, bátran lépett fel az Amszterdamot ellepő, a városi vezetők által támogatott bűnözés ellen, az árvaházakban folyó bűncselekmények ellen, a gyermek prostitúció ellen, ezekre a képen is utal. Amszterdam vezetői azonnal megértették a lefestett bűneiket, hogy Rembrandt a világ legnagyobb festője, azt nem. Az egész kép sötét, ami a város állapotára utal, egyedül Frans Banning Cocq kapitányra világít a fény.  A festmény két szélét, ahol a legfontosabb „vádak” voltak megfestve azonnal levágatták (!), eltávolították, Rembrandt  több megrendelést nem kapott, nem kaphatott városi vezetőktől, gazdag emberektől, ezzel megfosztva a világot a festett csodáktól és őt a megélhetéstől. A festőóriás, aki tökéletesen adja át nekünk az akkori kelméket, szöveteket, csodálatos poharakat, kancsókat, tálakat, bútorokat, ételeket, termeket és épületeket, aki úgy ábrázol embereket, hogy minden fontos tulajdonságukat megismerjük, aki a legnagyobb közvetítője fénynek, árnyéknak, érzéseknek, akinek az alkotásai között majdnem impresszionistát is találunk, nyomorogva, éhezve hal meg és tisztességesen el se temetik. Megrendítő, csodálatos kép a már beteg, öreg, szegény, önmagáról, amin kineveti mindezt.

Van Gogh

Engem leginkább  az foglalkoztat, hogy ha lett volna pénze festékekre milyen gyönyörűséges színeket választott volna a képeihez, ha a nincstelenség nem lökte volna egyre mélyebbre a lelkét és az egészségét, milyen képekkel ajándékozhatta volna meg egy hosszú élet alatt a világot? Mert a leginspirálóbb, ha van mit enni, ha van mivel fűteni, ha meg tudod venni a festékeket, a vásznat és az ecseteket. Igen, átfestené a képeit, biztos vagyok benne és akkor olyat látnánk, amit eddig nem is sejthettünk!

Hogyan akarjuk megérteni, megfejteni idegen világok jelentését, üzeneteit ha, a magunkét se mindig sikerül?

Avar Júlia 2021.03.29.

Szólj hozzá!