William Harvey, avagy egy orvos feltárja titkát

William Harvey,

avagy egy orvos feltárja titkát

Aki William Shakespeare neve alatt írt korának legnagyszerűbb, legújabb orvosi ismereteivel rendelkezett és ezeket feltűnő gyakorisággal közzé is tette darabjaiban. Ilyen ember Európában egyetlen egy volt: William Harvey. A világ legnagyobb urait szolgálta, nem kockáztathatta meg, hogy elveszítse jóindulatukat, ezért barátját William Shakespeare-t kérte meg műveinek bemutatására, ami minden író leghőbb vágya.

Ezt a feltevésemet próbálom bebizonyítani William Harvey szavait segítségül híva és a már ismert körülményekre hivatkozva.

„Hisz minden szó szinte nevemre vall,

Mutatva, honnan s hogy jött, az utat?”

(76. szonett)

Természettudományos, orvosi ismeretek, középpontban az ember

Aki Shakespeare neve alatt írt korának legmagasabb szintű oktatásában, képzésében részesült, jól ismerte Angliát, Európát és kedvelte Itáliát. Ennek a tudásnak és műveltségnek a megszerzése csak a leggazdagabbak, a legmagasabb társadalmi körök kiváltsága volt, mert számukra volt elérhető. Felismerte, érezte és át tudta adni a legbonyolultabb, vagy a legegyszerűbb gondolatokat. Aki ezeket a máig idézett sorokat írta ismerte korát, az embert, az élővilágot, a társadalmat, a politikát, a tudományokat és ezek múltját, történetét is. Ismerte a kortárs irodalmat a mondókáktól, a mondákig. Ismerte az égitesteket, ezek mozgását, vizes planétának nevezi a Földet (Téli rege, I. 2.). Beszélt latinul, ismerte Róma történetét, a római és a görög mitológiát, írókat és műveiket, de legfőképpen az embert ismerte.

Hamlet, dán királyfi, bonyolult, akár a szerelem

Hamlet, dán királyfi című drámájában különösen sok orvosi tapasztalást ír le:

„Bősz képzetet szül attól minden agy” (I. 4.),

„…minden kis inat

E testben oly rugós keményre edz,

Mint a neméai oroszlán idegje.” (I. 4.),

gépezetnek nevezi a testet:

„…kedves drága hölgy, míg csak e gépezet az övé leend” (II. 2.),

„…ha ezt az orvosának jelentené: mert ha én adnék tisztítót¹ neki, az még inkább epesárba ejtené.” (III. 2.) ,

„…és te szív, acél

Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,

Mint a ma-szűlt csecsemő inai.” (III. 3.),

„E gyógyszer nyújtja csak beteg napod’.” (III. 3.),

„…Érzésed, az van,

Mert hogy mozognál másképp…” (III. 4.),

„Erem, mint a tiéd, ütenyre vér”³ (III. 4.),

„Csak béhegeszti hámmal a fekélyt, Mig láthatatlan terjed a fene” (III. 4.),

„Mert mint aszúkór dúl véremben az” (IV. 3.),

„Megválva ép eszétől, mely ha nincs,

Az ember írott kép, avagy barom.” (IV. 5.).

A Hamletben írja le a világ tudományos megfigyelésének legjellemzőbb megállapítását is:

„Több dolgok vannak földön és egen,

Horatio, mintsem bölcselmetek

Álmodni képes.” (I. 5.).

A fizikai létezésről, az életről ebben a művében is elmélkedik, kérdéseket tesz fel. Itt említeném a II. Richárd művében leírt sorokat is:

„De akárhol is leszek,

Én sem, és egyetlen olyan sem, aki nem több,

mint ember, nem lesz elégedett semmivel,

ameddig nem könnyebbedik meg

Azáltal, hogy semmi lesz.”

(V. 5. Kállay Géza fordítása).

Vagy, „a tág idő teátrumában” (Téli rege, V. 3.) filozófiai, de ugyanakkor természettudományos megállapítást is. Az időről a mai napig keveset tudunk és nagy meglepetéseket tartogat számunkra vezető fizikusaink, tudósaink szerint.

A Hamletben számomra érthetetlen az a kíméletlen, kegyetlen hang, maró gúny és igazságtalanság, sőt durvaság, amivel az édesanyját, Opheliát és annak apját sokszor bántja. Aztán rájöttem: nagyon fiatal volt, amikor ezt a drámát írta. A könnyed, ironikus szójátékok, a sziporkázó gúnyolódás és szópárbajok, de ugyanakkor az indulatok fékezhetetlen hevessége és csapongása, néhol a logikátlan, a hetet-havat összehordó beszéd, a teljesen ki- és felforgatott szokások, rend, amiben kedvét leli, mind arra utal, hogy fiatal a szerző. Ebben a művében sok, az életben fontos történésről elmélkedik, de az útra indulások, a megérkezések, és a visszatérések is fontos szerepet kapnak a darabban. A Hamlet 1602-ben jelent meg a nyomdában, ebben az évben tért haza William Harvey Itáliából, 24 éves volt. Azt gyanítom, hogy ott Itáliában egy lány, vagy hölgy rettenetesen összetörte a szívét, ha tudta volna, kit kosaraz ki!

Orvosi,  anatómiai, gyógyítási leírások

Mint orvosnak, megvolt a véleménye korának orvosairól is:

Athéni Timon IV.3

Timon:

Ne higgy az orvosnak:

méreg a gyógyszere.

Többet öl ő, mint te rabolsz.

A Machbeth-ből két példa: bordák védik a szívet, írja és arra az orvosi eljárásra utal, amit ma császármetszésnek hívunk.

„…nyugodt szivem a bordámat veri” (I. 3.).

„Macduffot idő / Előtt az anyjából kellett kivágni!” (V. 7.).

147. szonett:

„Lázragyúlt szívem folyton arra vágyik,

Amitől szenved, mindig betegebben;

Habzsolja kórja fenntartó csíráit,

Hogy bágyadt étvágyának hízelegjen.”.

A VI. Henrikben:

„Plantagenet, te, fiaid s barátid

Több élettel vagytok adósaim,

Mint vércsepp volt apám ereiben.”, (III. I. 1.),

„Tápláltad volna, mint én, véreden,

Tudnád a kínt, mit én éreztem érte –

Szived legjobb vérét veszíted inkább” (III. I. 1)

– Margit királyné, (a magzatot táplálja vérrel az anya az anyaméhben).

Julius Caesar:

„Még nincsenek rém- s ábránd-képeid,

Miket az őrgond emberagyba vet”, (II. 1.),

„Oly drága, mint véremnek cseppjei,

Melyek setét szivemhez ömlenek.”, (II. 1.),

„Kifejtem előtted minden célomat,

Bús homlokomnak minden képjelét.”. (II. 1.),

1. Richárd:

„Uram, figyelj, az óra egyre lüktet,

Az inga leng, veri a szívfalam

(V. 5.; Kállay Géza fordítása).

Téli rege:

„Hogyha adni tudtok

Szájára színt, szemébe fényt, kivül hőt,

S ájert belül, szolgállak titeket, mint

Az isteneket.” (III. 2.),

„A tremor cordis ez: szívem kalimpál” (Téli rege, I. 2.).

A tremor cordis az aritmia, a pitvarfibrilláció latin orvosi kifejezése.

Nemcsak tökéletes költői, de egyben orvosi leírások is. Minden művében az orvosi hivatkozások pontosan írják le a tüneteket, kórképeket. Egy tévedés, az orvostudomány akkori állása szerint, mely nem kisebb bizonyíték:

„Levegő hatolt halálos sebembe,

S a sok kiontott vér erőm veszi.”

(VI. Henrik, III. II. 6.)

Ma már tudjuk, hogy nem nyomul levegő a vér helyére.

Sokan fordították ezeket a műveket magyarra és mindenkinek más tetszik jobban. A fordításnál a szerzővel kell vetekedni és megpróbálni pontosan átadni, amit a szerző írt és érzett. Három példa arra, hogy a szószerinti fordítás, lehet, hogy közelebb vitt volna a szerzőhöz.

Hamlet. Ahol Arany János végetlen birodalom-ról ír (I. II. 2.), ott az eredeti szövegben infinite space szerepel, vagyis végtelen tér. A végtelen tér fogalma ma egyáltalán nem számít különlegességnek, (bár a mai napig vitatott, Einstein-re hivatkoznék) de a Hamlet megírása idején ez több mint szokatlan.

Rómeó és Júlia. Az

„Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át”

(I. 4.; Kosztolányi Dezső fordítása)

sor eredetije

„Drawn with a team of little atomies”,

vagyis kis atomok csoportjairól van szó az eredeti szövegben. Természetesen a Démokritosz által megfogalmazott atomok értelmében, nem a mai atomelmélet szerint.

Rómeó és Júlia.

„Hideg borzongás fut az ereimben” (IV. 3.),

„I have a faint cold fear thrills through my veins”.

Veins vénákat is jelent, másik fordító az erek és vénák helyett szívet írt.

Shakespeare egy nagyon szegény családból származott, egyetlen kézírása se maradt ránk, még az aláírása se, pontosabban egy dokumentumon láthatók az aláírásai, melyek nem egyformák. 14 éves korában befejezte a tanulást az 1570-es évek Angliájának egyik vidéki iskolájában. Valószínű, hogy nem tudott helyesen írni. Shakespeare összes holmijáról gondos, háromoldalas lista készült és bizonyos tárgyakról (ágy) egyenként rendelkezik, de egyáltalán nem történik benne említés a neki tulajdonított könyvekről vagy kéziratokról, versekről, drámákról, színművekről. Egyetlen eredeti kéziratáról sem tudunk, amely fennmaradt volna.

Darabjaiban olyan nagy számban jelennek meg az orvoslással, a gyógyítással kapcsolatos (gyógynövények, növények ismerete, ezekből párlatok készítése, amit az Ő korában az orvosoknak tanítottak) leírások, hogy azt kell feltételeznem, hogy komoly orvosi tanulmányokat folytatott. A Romeo és Júlia (II. 3.)

Lőrinc barát:

. . . Ó, mennyi áldott és ható varázs van

A fűben, a kövekben, a virágban.

Mert nincs a Földnek oly silány szülöttje,

Amely ne hozna áldást is a Földre.

És nincs olyan jó, mert ne lenne céda,

Ha félreferdül, balra tör a célja.

Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül,

S egy tettől a bűn is széppé dicsőül.

Lám itt e kis virágnak zsenge, síma

Kérgében méreg van és medicína.

Szagold s az illatja bűvölve száll,

Ízleld s az életed, szíved megáll.

Két ellenséges király hadakoz

Emberben, fűben – a Jó és a Rossz.

S ha a gonosz győz, a szívén találva

Halálra hervad ember és palánta.

( Kosztolányi Dezső fordítása)

Athéni Timon című darabjában a szifilisz tüneteit sorolja fel orvosi pontossággal:

„Légy csak ringyó! Nem szeret, aki használ:

Betegítsd meg mind, akitől gyönyört kapsz.

Éld tavaszodat és rabjaidat rontsd

Fürdőkurára, izzasztásra, bőjtre

A rózsás ifjat!

Maradjatok ringyók! […]

Oltsatok aszályt

a férficsontba: rokkantsátok a

Döfő sarkantyut: a hangot az ügyvéd

Torkában, hogy ne rikoltozzon a

Hazug jog mellett; fekély verje a

Papot, ki a hús ellen mennydörög

S ringyókhoz jár: le az orrát tövig!

Orrának nyerge se maradjon annak,

Aki csak a magáét szimatolja

A közjóból! Kopasszátok a göndör

Hetvenkedőt: nyögjön sebeitektől

A sebezhetetlen szájhős! Halálos

Mérget mindenbe, hogy sorvadjon el

A nemző ölet! – Nesztek, még arany:

Rontsatok mást, s ez rontson titeket

És legyen sírotok a fertő!” (IV. 3.)

Elemzők szerint, biztosan szifiliszben szenvedett, azért tudta leírni a betegséget. Véleményem szerint, azért tudta leírni, mert orvos volt. Ez a betegség kezelés nélkül, már az elején megtámadja az agyat, így biztosan nem szenvedett szifiliszben.

Lear király:

„Azután boncoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog szíve körül.” (III. 6.).

Az V. Henrik drámájában nem hétköznapi, sokszori megfigyelésen alapuló leírását adja egy haldoklónak. Egyik szonettjében azt írja: a hévizek sok kínra adnak gyógyulást, a testet egy gépezethez hasonlítja (1580-as évek!), az agy szüli a képzeletet, az inakat rugós, keményre edzük, állítja. A Rómeó és Júliában azt írja: a lehelet és a testhő jelzi az életet:

„Álmos, hideg nedv nyargal át azonnal

Véred csatornáin: verőered

Természet-adta lüktetése megszűn:

Hő s lélegzet nem mondja már, hogy élsz” (IV. 1.)

Honnan tudta volna mindezt egy gabonakereskedő, aki Shakespeare volt? A síremlékén gabonás zsákot fogott a kezében eredetileg, amit később faragtak át könyvre. Aki Shakespeare neve alatt írt orvos volt. Egészen biztos vagyok abban is, hogy nem véletlenül írt ennyi orvoslással kapcsolatos tényt a műveiben, ez egy jel, egy útmutatás, hogy felfedje önmagát, azt a zsenit, aki Ő valójában volt.

Történelmi leírások- ez a rész kihagyható, ha rövidebb változatot akar. AJ

Ami az angol történelem leírását illeti a darabjaiban nem pontosak, sőt! Nem lehet tudni, hogy a költői szabadságnak, vagy a rossz forrásnak tudhatjuk-e be a nem pontos eseményeket, a történelem szereplőinek nem hiteles leírását, vagy a kitalált eseményeket a műveiben. John Gillinham írja:

„Shakespeare-rel nem az a baj, hogy színművei hemzsegnek a ténybeli tévedésektől – mert bizony hemzsegnek –, és nem is az, hogy teljességgel valótlan eseményeket talál ki, […] Az igazi baj […] nem a részletekben rejlik, hanem Shakespeare értelmezésében […]”

(Gillinham, 10. p.; Pálvölgyi Endre fordítása)

Shakespeare több drámájának témája a Rózsák háborúja és azt az angol történelem legvéresebb időszakának írja le, de ez nem így van. A Rózsák háborújában a trónért folytatott harcban nőket, kisgyerekeket, tizenéveseket gyilkolnak le kegyetlenül és egész családokat végeznek ki felségárulás címén, amikor a leendő király személye csak attól függött, kinek van több katonája, vagy ki nyeri az éppen aktuális csatát. Rokonok, édestestvérek árulták el és gyilkolták egymást a hatalomért. Ezért találják úgy, hogy „több angol vért ontottak ki, mintha kétszer legyőzték volna Franciaországot” – ami, persze nem igaz. VIII. Henrik, Véres Mária és I. Erzsébet uralkodásáról lehet, hogy nem volt szabad írni, de biztosan nem is akart, hiszen I. Erzsébet udvari orvosának lányát vette feleségül, valószínű, hogy az orvosi konzultációkon is részt vett. (A VIII. Henrik dráma jóval I. Erzsébet halála után született, tulajdonképpen Thomas Wolsey bíborosról szól és a mű írójának kilétén máig vitatkoznak.)

Azt viszont érdemes lenne alaposan megvizsgálni, hogy ezeknek a királyoknak a tettei megjelennek-e a darabjaiban, mint például a hűtlenséggel megvádolt ártatlan királynő, vagy feleség (Téli rege, Othello).

Számomra megrázó és valami jóslatnak is beillő a II. Richárd pár sora:

„Szent angol vér trágyázza majd a földet

S álnok tettét késő korok nyögik,

Pogány törökkel kél a béke nászra,

S e békés honban szörnyü háborúk

Kevernek össze majd rokont rokonnal;

Zűr, irtózat, lázongás, rémület

Ver itt tanyát s e hont a Koponyák

Hegyének s Golgotának nevezik majd.” (IV. 1.).

„Shakespeare azon felfogását, hogy az érzékelés eltompulása vagy felfokozódása hátterében pszichológiai ok állhat, úgy tűnik, nem osztották kortársai.” összegezte Kenneth Heaton, aki a Bristoli Egyetem orvos kutatója, egyúttal szenvedélyes Shakespeare-rajongó és a mester 42 művét elemezte és vetette össze 46, kortársaitól származó művel. Mert nem orvosok voltak – tenném hozzá. Ezt a tünetet gyász és nagyon nagy öröm esetén már magamon is tapasztaltam.

—————————————————————————————————————–

Nemes Csaba Az orvoslás és a test újjászületése a reneszánsz korában című tanulmányában William Harvey kapcsán megjegyzi, hogy Shakespeare barátja volt.

A Mr. W. H. monogram, a Szonettek és a színészek

Szonettjeivel kapcsolatban több titkot, rejtélyt kell megfejteni. Az első: ki írt Shakespeare neve alatt, a második: kibe volt szerelmes. És/vagy/is, kit rejt a Mr. W. H. monogram? Miért kellett eltitkolni a költő és szerelmese kilétét?

Igazat kell adjak Oscar Wilde-nak, hogy egy színészbe, (színésznőbe) lehetett szerelmes. Tudjuk, hogy abban az időben férfiak vagy fiúk játszották a női szerepeket is, én azonban adnék egy esélyt annak a filmben is megörökített feltevésnek, hogy egy fiúnak álcázott tehetséges fiatal lányka játszhatott női főszerepeket abban a londoni Globe Színházban.

Színész volt szerelmének, csodálatának tárgya, mert

A 53. szonett első versszakának fordításváltozatai:

„Mily lényeg formált, hogy oly árnytömeg,

Millió idegen kép vesz körül?

Mindennek van, mindennek, árnya, egy,

S te kölcsönként szállsz, mindbe, egyedül.”

(Szabó Lőrinc fordítása)

„Mi a te lényed? mi van alkatodban,

Hogy száz csodás árny leng mindig körűl?

Van minden testnek árnya, de csak egy van;

Mindenre árnyat te vetsz egyedül.”

(Szász Károly fordítása)

„Mily különleges anyagból formáltak,

hogy millió árnyék követ és szolgál?

Más ember nem vet, csak egyetlen árnyat,

te számtalant, mert nincs formádon korlát.”

(Faludy György fordítása)

A „Szentivánéji álom”-ban árnyéknak nevezi a színészeket. Ami azonban igazán meggyőz, hogy a színész az, aki közvetítette és mindig közvetíteni fogja a költő gondolatait a hallgatóságnak, aki elvarázsolja minden alkalommal a közönséget:

„Téged őriznek szívek és szemek.

Versem lesz síremléked, amelyet még

Most nem lévő szemek olvasnak el,

S nyelvek hirdetnek, most még nem születvék,

Ha sírba lesz mind, aki most leszel.”

(81. szonett; Győry Vilmos és Szász Károly fordítása),

„Szerető versem lesz emlékműved:

Folyton olvas a jövendő szeme

S jövő nyelvek ismétlik létedet,

Ha elhalt már a ma lélegzete.”

(81. szonett; Szabó Lőrinc fordítása),

„Egész seregnyi ármány élt szivében,

Mely csalni száz alakba öltözék;

Most könnyek árja csillanik szemében,

Majd sápad ájulón, vagy arcza ég,

A mint javára ép kivántaték;

Pirúl ledér szavaknál, szive fájul,

Elsápad a gyászképeken s elájul.”

(A szerető panasza),

„A nevető sir, a siró nevet;

Tökélyi néki oly hatalmat adnak

Hogy ő parancsol minden indulatnak.”

(A szerető panasza)

Ez magának a színészetnek a tökéletes leírása. Odaadó rajongása ez az írónak, amit a darabját megelevenítő színész iránt érez. Ámulat, tisztelet és köszönet, amiért életre keltik az általa leírt sorokat.

Szonettjei; 154 vers az öregedés, az elmúlás leírásával, amit egy orvosnál senki sem ismer jobban:

„Ha vére szárad, s arcára kemény

Ránc-sort gyűjt sok év;”

(63. szonett),

„…fürge Erein nem süt át, hisz pang, a vér;”

(67. szonett),

„csak béesett szemed kihamvadt mécsét”

(2. szonett; Győry Vilmos és Szász Károly fordítása)

(az idős emberek szeme nem ragyog, minden fényét lassan elveszíti), csak három orvosi leírás a költői sorokban. Szerinte az egyetlen megoldás az öregedés ellen, hogy utódod legyen és ez a gondolat olyan fontos számára, hogy nemcsak a szonettjeiben, de majdnem mindegyik művében leírja, megfogalmazza.

Titokzatos és szép szavak:

„S percre nem jóslok, kijelölve mindnek

A maga dühét, záporát, szelét,

Vagy hogy mi éri fejedelmeinket,

Noha gyakran elém tárja az Ég;”

(14. szonett).

Királyok orvosa

Királyi családok orvosa volt, minden fontos, az országát, az akkori világot érintő eseményről tudhatott.

Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a színművek között több is van, melyeket más, vagy mások írtak. Nyelvezetük, szóhasználatuk, a kifejező erő hiánya, de a cselekményük, a tartalmuk is sekélyes. Ma már komoly szoftverek állnak rendelkezésre szövegek, írások tanulmányozására, jogi viták eldöntésére, bűnesetek feltárására. Ezekkel az összehasonlító vizsgálatokkal csoportokra lehetne osztani a Shakespeare neve alatt megjelent színműveket, mert úgy gondolom nem az az ember írta A vihart, mint a Hamletet, vagy a Rómeó és Júliát. Rembrandtnak és Caravaggionak, ennek a két festőóriásnak is vannak megdöbbentően újszerű, a korukat jóval meghaladó festményei a hagyományosak mellett. Ezeknél a daraboknál nem erről van szó, arról sem, hogy rossz napja volt a szerzőnek. Az elemzők szerint, A vihar abszurd és még nagyon sok fura elnevezést aggatnak rá, miközben Freudot (!) emlegetik. Nyögve nyelős, átgondolatlan, mintha valaki vért izzadva szeretne hasonlót írni, mint a nagy költő, de nem sikerül neki. Az általa írt remekművek mindegyikébe belecsempészi tudását a világról, a természetről, az orvostudományról. Úgy gondolom, bizonyítékállításom mellett, hogy orvos volt, pszichológusi tudása is, ahogy orvosi precizitással jellemzi szereplőit, megalkotva karaktereiket, vagy leírja helyzetüket és az ezt követő cselekedeteiket, mert sokat tudott az emberi pszichéről és annak betegségeiről, torzulásairól is.

William Harvey élete és korszakalkotó biológiai felfedezései

William Harvey a nagyvérkör, a vérkeringés és ebben a szív szerepét először feltáró tudós orvosról annyit tudunk, hogy az angliai Folkestone-ban (Kent grófságban) született egy jómódú középbirtokos család fiaként. Tanulmányait az alábbi iskolákban végezte: The King’s School, Canterbury és Caius College, Cambridge ahol 1597-ben baccalaureusként végzett, majd 1602-ig Hieronymus Fabriciusnál tanult a padovai egyetemen. Miután visszatért Angliába, feleségül vette Elisabeth Brownt, I. Erzsébet királynő udvari orvosának a lányát. 1609-ben a londoni Szent Bertalan kórház orvosa, a Royal College of Physicians professzora, majd 1627-ben egyik elnöke. Királyok (I. Jakab, majd I. Károly) udvari orvosa. 1629-ben I. Károly utasítására csatlakozott Lennox hercegéhez, elkísérve őt európai utazásaira, így Itáliába is. Járhatott Dániában, így saját szemével láthatta a Kronborg-kastélyt. Shakespeare soha nem hagyta el Angliát. Az angol polgári forradalomban követte Károlyt Oxfordba, ahol a Merton College rektorának nevezték ki. 1654-ben a Royal College of Physicians elnökévé választották, de a felkérést az egészségére való hivatkozással elutasította. 1657-ben agyvérzésben hunyt el.

Hogy miért kellett eltitkolnia nevét irodalmi alkotásairól nem tudjuk pontosan, de feltételezem, azért, mert az első, a legfontosabb volt számára a gyógyítás és az orvosi kutatás, amit mindenáron folytatni akart és nem lehetett biztos I. Erzsébet támogatásában, ha bevallja titkát. I. Erzsébet nagy birodalmat hozott létre, de kiszámíthatatlan és kegyetlen uralkodó volt, hogy mennyire, ezt Harvey pontosan tudta. VIII. Henrik elválasztotta az anglikán egyházat a katolikus egyháztól, üldözte a katolikusokat, elvette vagy elpusztította a tulajdonukat. Lánya, Véres Mária a protestánsokat irtotta, I. Erzsébet újra a katolikusokat. I. Jakab vallási toleranciát hirdetett, de további rendeletekkel sújtotta a katolikusokat és a Lőporos összeesküvés után az egész országban megtorlások folytak. Hány embert küldött a kínzókamrákba és a vesztőhelyre a rettegett Robert Cecil, hány volt ezek közül ártatlan titok fedi, ahogy ezen uralkodók áldozatainak a tényleges számát is. Elég volt félrészegen egy kocsmában bírálni a királyt, ahhoz, hogy megkínozzák és kivégezzék a családjával együtt. Különösen félelmetes lehetett ez, egy olyan ember számára, aki az egész életét emberek gyógyításának, életek megmentésének szentelte. A mai napig vannak, akik átkozzák a Macbeth-et, a királydrámákat, mert szerintük rossz fényt vet a történelmükre, véresnek és aljasnak írja le, pedig a közelébe sincs a valóságnak. Ezen drámák születésekor besúgók hada vizslatta a darabok minden sorát árulást szimatolva. Elképzelhető, hogy  Harvey halála után a házában keletkezett tűz nem véletlen volt, talán addigra a király tudtára jutott, hogy ő írta a drámákat és attól való félelmében, hogy fontos titkokat írt le róla, mindenét elpusztítatta válogatás nélkül.

William Harveyt a nagyvérkör, a vérkeringés és ebben a szív szerepének felfedezéséért sokan támadták, nem fogadták el az állításait és általánosan csak a XVII. század végére ismerték el felfedezése helyességét. Mercello Malpighi 1661-ben (Harvey halála után) békák tüdejének mikroszkópos vizsgálata során felfedezte a kapilláris vérkeringést. Megtalálta tehát a vér körforgásának William Harveytől származó leírásából hiányzó láncszemet, azt a kapcsolatot, amelynek létezését Harvey ugyan sejtette, de a rendelkezésére álló eszközök segítségével nem tudta bizonyítani.

„Azután boncoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog szíve körül.” (Lear király, III. 6.)

Azonban hasonlóan nagy, ha nem nagyobb orvosi felfedezést tett elméletével az embriológia területén. Támogatta az arisztotelészi elméletet, miszerint az embrió fokozatosan alakul ki, és a korai stádiumban nem rendelkezik a kifejlett egyed jellemzőivel. Tyúktojásokon és szarvason végzett kísérleteket. Feltételezte egy emlőstojás meglétét is és őzek tucatjait boncolta fel a Hampton Court-i királyi vadászparkban, abban a hiábavaló reményben, hogy sikerül találnia egyet. Ezen lehet mosolyogni, de a megtermékenyített petesejt, a zigóta mikroszkópos felvétele előtt jóval, azon a véleményen volt, hogy az egész emberi szervezet előképe már megtalálható a tojásban és a magban (későbbi nevén a pete-, illetve ondósejtben). Ezzel a felfedezésével a modern epigenetikus felfogás megalapítójának mondható az 1600-as években.

„S érzéd a kínt, mit én szenvedtem érte,

S tápláltad őt, mint envéremmel én” (III. I. 1)

– Margit királyné, (a magzatot táplálja vérrel az anya az anyaméhben). Ezeket a mondatokat nem Shakespeare írta, ezeket a mondatokat William Harvey írta, úgy gondolom. Vagy William Shakespeare fedezte fel a nagyvérkört, és a szív szerepét a keringésben, valamint bizonyos epigenetikus tételeket, vagy William Harvey írta a Shakespeare drámákat!

Halála után ismeretlen eredetű tűz gyulladt a házában és a kortársak sajnálkozása szerint felbecsülhetetlen mennyiségű és értékű kézirata semmisült meg, szinte lehetetlenné téve kilétének, halhatatlan gondolatainak megfejtését és a még közzé nem tett felfedezéseinek, írásainak megismerését, hogy teljességében láthassuk azt az embert, akihez mérhető író kevés született eddig még a földön. Egészen biztosan írt emlékiratot, mert nagy kor, nagy embere volt, aki messze előre látott, talán odaadta valakinek, ha csak egy részét is a visszaemlékezéseinek. Ezt kellene megtalálni!

Az idézett művek fordítói

• A szonetteket Szabó Lőrinc fordította
• A vihar: Babits Mihály fordítása
• Athéni Timon: Szabó Lőrinc fordítása
• Hamlet, dán királyfi: Arany János fordítása
• II. Richárd: Somlyó György fordítása
• Julius Caesar: Vörösmarty Mihály fordítása
• Lear király: Vörösmarty Mihály fordítása
• Macbeth Szabó Lőrinc fordítása
• A szerető panasza: Győry Vilmos fordítása
• Rómeó és Júlia: Nádasdy Ádám fordítása
• Szentivánéji álom: Arany János fordítása
• Téli rege: Kosztolányi Dezső fordítása
• VI. Henrik: II–III. rész Németh László fordítása
• VIII. Henrik: Weöres Sándor fordítása

Avar Júlia 2020.12. Minden jog fenntartva! 1956.-ban születtünk Vácon az ikerbátyámmal. ELTE TTK biológia-kémia, BME Műszeres anal. szakmérnök diplomát szereztem. Gyógyszer minőségbiztosító, éves termékjelentő voltam a Sanofi-Chinoin Gyógyszergyárban.