Irodalom, vagy iroda – lom, avagy kultúra ma, interneten és általában?

Irodalom, vagy iroda – lom, avagy kultúra ma, interneten és általában?

Mielőtt elolvasnád a jegyzetemet, előre bocsátom, senkit sem szeretnék megbántani, nem észt osztok írásommal és nem irigység, vagy bármi más rossz szándék, gáncsoskodás vezérelt, amikor leültem a billentyűzet (ma már nem toll, bár van még amikor kézzel írok) elé. Egy jelenségről szóló széljegyzet csupán ez a néhány sor és nagyon köszönöm, megtisztelő, ha elolvasod. Nem biztos, hogy mindenben egyet fogsz velem érteni, de az sem baj. Nem vagyunk egyformák és ez a szép a világban, bármilyen furcsa is első hallásra.

Szóval: Irodalom, vagy iroda – lom?

Egy kis „történelem.”

A Holnap Magazin 2008-ban jött létre, ezt biztosan sokan tudják, de lehet, hogy van, aki nem. Abban az időben még nem volt „divat” irodalmi oldalt létrehozni, üzemeltetni és a technikai lehetőségek is szűkösebbek voltak, a maihoz képest. Ez az oldal viszont megszületett és szerencsére – köszönhető ez nektek, akik olvastok minket és megosztjátok velünk írásaitokat, verseket, prózákat, cikkeket –, ma is üzemel. Célunk a kezdetektől fogva az, hogy lehetőséget adjunk interneten és nyomtatásban is, ingyenesen publikálni. Nagyon sok szerző írása olvasható a magazin oldalán és a nyomtatott magazin lapszámokban, könyveinkben, ennek ellenére támadások is érnek minket, mint ahogyan gondolom más oldalakat is.

Ez a világ, amiben most élünk kissé kifordult magából. Felértékelődtek haszontalan dolgok, hamis vagy mondvacsinált dolgok és sokan szeretnék az igazi értékteremtő kultúrát a háttérbe szorítani, egyelőre az látható, hogy sikeresen, bár ez mostanra kissé megtorpant, az emberek kezdenek lépéseket tenni a pozitív változás irányába.

Mi is az irodalom?

Szép szó és nem könnyű erre választ adni sem. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy minden, ami az olvasónak szánt írás, legyen az vers, novella, cikk, könyv, vagy bármi más publikáció. Ha azonban szűkítjük a kört, akkor az, ami az olvasás után elgondolkodtat, megérint, értéket ad, feleleveníti az emlékeinket, felkorbácsolja az érzelmeinket, jelentsen az egy mosolyt, vagy éppen könnyeket és maradandó nyomot hagy bennünk, esetleg újra olvassuk, akár többször is.

Mi az iroda – lom?

Itt lehet, hogy lesz, akinél kiütöm a biztosítékot soraimmal, bár mégegyszer leírom, nem szeretnék senkit sem megbántani! Nem minden leírt vers, próza, vagy bármi, irodalom! Aki leírja, sokszor annak gondolhatja, hiszen saját írásainkkal elfogultak vagyunk, lehetünk. A gond ott kezdődik, ha valahol nem publikálják. Van mindenhol egyfajta értékrend, mérce, színvonal, nevezzük azt bárminek. Az internetes oldalak palettája széles, szinte mindenki megtalálhatja azt a felületet, ahol megjelenhetnek az írásai.

(Az idő majd szelektál és meglátjuk mi marad és mi tűnik el, eddig is így volt, ezután is így lesz)

A mai társadalomban már sajnos „megszokott” a félelemkeltés, irigység, lekicsinylés, siker hajszolása, elismerés iránti vágy felerősödése. A legutóbbival egy bizonyos szintig nincs is baj, mindaddig, amíg azt nem mindenáron szeretné valaki elérni.

„Divat” az is, hogy diplomákat, okleveleket osztanak, virtuálisan, vagy papír alapon – bár ez már ritkább – postázva. Ezzel sincs baj, ha van mögötte tartalom.

Ha nincs, csak szórják boldog-boldogtalannak, az az iroda – lom. Az az írás, ami szinte semmiről nem szól, esetleg még értelmetlen is és nem fogjuk soha többet elolvasni és el is felejtjük, már a következő percekben talán.

Hol vagyunk mi, a Holnap Magazin?

Van, aki szeret minket és bizonyára van, aki valamilyen oknál fogva nem. Nem osztunk oklevelet, könyv nyereményt küldünk a pályázati nyerteseknek, vagy a legjobbnak ítélt írások számára ingyenes megjelenést nyomtatásban, a nyomtatott magazin oldalain, vagy könyvben. Ez talán személyesebb, mint egy oklevél és tartalmasabb, de ismétlem, ha minőség van mögötte, szép gesztus lehet egy oklevél is elismerésként.

Mit tudunk adni mi itt a Holnap Magazinon?

Ingyenes publikálást, közösségi lehetőségeket a Holnap Magazin oldalán – nem Facebook szintű beszólogatós és gyalázkodó stílusban, mint ahogyan az sajnos mostanában látható –, ez nálunk nem megengedett!

Egy kis statisztika, hogy mit még:

– Évente 3 db zsűrinyertes kötetet, amelyben 10-10 szerző, 10-10 oldalon, összesen 30 szerző, 300 oldalon ingyenesen publikálhatja írásait. Minden szerzőnek ingyenesen postázunk egy-egy könyvet (30 db kötet évente).

– Évente 168 pályázati nyertesnek (2. és 3. helyezett a havonta induló pályázatainkon és a negyedévente induló ifjúsági pályázatok nyertesei) postázunk ingyenesen 1-1 db általa kiválasztott könyvet (168 db könyv évente).

– Évente mintegy 300 szerzőnek ingyenes publikálási lehetőséget a negyedévente megjelenő nyomtatott magazin lapszámokban! Lapszámonként általában 70-80 szerző írása szerepel egy-egy magazinban. Ezeknek a szerzőknek ezen felül ingyenesen postázzuk évente ezt a 300 db magazint, mivel mindenkinek küldünk 1-1 tiszteletpéldányt, megköszönve, hogy elküldte nekünk az írását és megosztja az olvasókkal!

Összességében évente mintegy 500 db kiadványt készítünk és postázunk ingyenesen!

És mielőtt bárkinek téves gondolatai támadnának, nem kapunk sem állami, sem önkormányzati vagy más támogatást ennek a létrehozásához, elkészítéséhez és a magazin üzemeltetéséhez sem, ami szintén nem ingyenes, mivel ennek is vannak költségei.

Emellett évente 5 regényt ingyenesen készítünk el, E-kötetben.

És dolgozunk a további lehetőségeken.

Miért írtam le mindezt?

Volt már aki azért támadott minket levélben, hogy vannak pályázati díjas könyv pályázataink. Ez szükséges ahhoz, hogy önerőből fent tartsuk a Holnap Magazint.

Nyilván lehet olyan ember, akinek nem vagyunk valami miatt szimpatikusak, de arra kérek mindenkit, hogy kicsit gondolkodjon el. Osszon, szorozzon és talán beleharap a nyelvébe mielőtt újra e-mailben, vagy más formában ki akar kezdeni minket.

Mostani világunkban az emberség, tolerancia, empátia, segítőkészség, tisztesség, barátság, tisztelet, értékteremtő hozzászólás nem mindenkinél van meg feltétlenül sajnos. Részben ennek is köszönhető valószínűleg a művek alatti kevesebb hozzászólás is, ami örökös „probléma” már, hol erőteljesebben, hol nem annyira.

Kommunikáció olvasó és szerző, vagy szerző és szerző között:

Aki olvas, lehetnek rossz tapasztalatai, akár a facebookon, akár más oldalakon és nem biztos, hogy meri, vagy le szeretné írni a véleményét, esetleg nem érzi azt, hogy meg tudná jól fogalmazni. Az érzelmeket és gondolatokat nem mindig könnyű szavakba önteni. Nem minden ember egyforma, nem azonos a reakciónk, habitusunk, az esetleges kritikát sem fogadja el mindenki. Ezért is nehéz véleményezni, hozzászólni.

Emellett – mivel a hasonló oldalak száma is nőtt – a szerzők és olvasók több oldalon is jelen vannak, válogatnak, szelektálnak, kedvük szerint. Így bizonyos mértékig kevesebb idő jut egy-egy internetes oldalra, vagy egy-egy szerző írására is.

A valós életben pedig, ami nem a virtuális térben zajlik, egyre több idő szükséges szintén arra is, hogy a megélhetéshez szükséges dolgokat előteremtsük.

Idő a családdal lenni is, ami jó és jó lenne, ha sokan több időt töltenének velük a facebook és más hamis illúziókat, mátrix világot sugárzó médiaposztok árnyékában fürdőzve.

Szóval mindezt összerakva jól látható ok és okozat, hol, miért és mennyi az olvasottság, hozzászólás, vagy bármi más kommunikáció. Talán idővel letisztulnak ezek a dolgok, de ma már nem várható el, hogy ugyanúgy legyen minden, mint 15 évvel ezelőtt. Ez a társadalom, ez a világ már nem az ami akkor volt. Sajnos, vagy nem sajnos, mindenki eldöntheti kedve, érzése szerint.

Összegzés:

Írunk, alkotunk, mi pedig a nap 24 órájában szinte próbálunk veletek lenni, segíteni.

Szívesen vesszük a segítő tanácsokat, ötleteket. Ezekből tanulva alakult a mostani magazin külső és belső világa is, amit szívesen fejlesztünk tovább a lehetőségeink szerint, hogy továbbra is olvasó és szerzőbarát, jó technikai lehetőségekkel bíró oldalként működjünk. Ez csak veletek müködik, a ti segítségetekkel. Egy “nyugodt kis sziget” – ahogy mondani szoktuk, mert erre úgy gondolom mindenkinek szüksége van (lenne).

Szóval, bármilyen szűkös is az időtök és bármennyire is rohanó társadalomban élünk, sok negatív impulzussal megfűszerezve mindennapjainkat, itt mindig szeretnénk nektek nyugalmat biztosítani, ahol nincs gáncsoskodás, politika, kicsinyesség és félelemkeltő propaganda vagy más negatív tartalom, csak tisztán irodalom! Versek, prózák, cikkek nektek, amelyek emlékeket idéznek fel, elgondolkodtatnak, megnevettetnek, vagy éppen könnyeket fakasztanak, mert emberiek!

Nem használunk mesterséges intelligenciát tartalomgyártásra, ami szintén kezd divatos lenni. Emberek írják a verseket, prózákat, cikkeket! Írók, költők, hivatásos, vagy nem hivatásos újságírók, alkotó egyéniségek mind! Van természetesen ennek a technikának is helye és értéke, de itt az EMBER van a központban nálunk.

Várunk továbbra is titeket, írásaitokat, véleményeiteket és a művek alatt a hozzászólásaitokat is.

Szóljunk egymáshoz, szakítsunk a társadalmi némasággal, hogy ne szürküljünk bele a környezetünk által ránk kényszerített „virtuális csendre” és osszuk meg egymással – kulturált és segítő hangnemben természetesen az – örömeinket, véleményünket, esetenként a kritikai észrevételeinket is!

Szóljatok hozzá alkotóként vagy olvasóként a publikációkhoz, mert ettől lesz egész az irodalom világa és nem csak iroda –  lom marad az embereknek. Fontos az emberi szó, az emberi értékek továbbadása és fontos mindenki véleménye! Lgalábbis a Holnap Magazinnál továbbra is az!

Köszönöm, ha végigolvastad írásomat és köszönöm, köszönjük azt is, ha megosztod másokkal ezt a cikket, gondolatokat.

Talán elindul a változás és merjük vállalni, leírni emberien a véleményünket, gondolatainkat, hozzászólásainkat.

Ha van véleményed, kritikád, javaslatod, írd meg nekünk azt is, akár itt, vagy akár e-mailben: holnapmagazin@gmail.com

Mi beszélgetünk veled, egymással, és a legrövidebb időn belül válaszolunk leveledre is.

Beszélgess Te is olvasóként, íróként, költőként a többi olvasóval, szerzővel!

Olvassunk sokat!

„Egy olvasó ezernyi életet megél. Aki nem olvas, csak egyet!”

(George R. R. Martin)

Jó pihenést szép nyarat kívánunk mindenkinek!

Bakos József és a Holnap Magazin szerkesztősége

“Irodalom, vagy iroda – lom, avagy kultúra ma, interneten és általában?” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Erzsi!
    Köszönöm, hogy olvastad.
    Amit írtál nem mindenki gondolja át, pedig nagyon igaz.
    Mi, akik írunk verseket, novellákat, regényt, bármit a többi ember számára tudunk élményt adni és ez a legjobb dolog.
    Nem számokban, olvasói visszajelzések tömegében kell mérni a sikert, vagy bármilyen elismerést.
    Persze, fontos, hogy olvassanak, de a legfontosabb az, amit adni tudunk.
    Szép hétvégét!
    Szeretettel
    Józsi

  2. Kedves József!
    Most olvastam az összegzésedet, és teljesen egyetértek vele.
    Azok közé tartozom, akik szinte mindig “fáziskésésben” vannak. A nyár nekem a kert, a jó (vagy nem jó) levegő, a madarak éneke (ezt tavaly le is írtam), a barátok felkeresése, a családi találkozók ideje, néha kirándulás (bár ez most technikai okok miatt kimarad), a pihenésé.
    Mindig végig olvasom(vagy csak böngészem) a kiadványokat, hiszen én is szeretném, ha engem is olvasnátok benne. Meg kíváncsi is vagyok, mások mit látnak meg a világból…
    Csodálkozom azokon, akik megsértődnek, ha nem elég sokan olvassák/ dicsérik őket. Én gyermekkorom óta írok, és sosem gondoltam arra kezdetekben, hogy másoknak szánom a gondolataimat.(Sőt, gondosan rejtegettem írásaimat avatatlan szemek elől.) Az a fontos, hogy elmondjam, kiírjam magamból, megőrizzem emlékeimet, lezárjak, vagy megnyissak egy-egy fejezetet az életemben. Igen, mindenkinek jólesik a dicséret, de nem mindenáron.
    Azt tanultuk/ tanítottuk, hogy az irodalom, tanít, nevel és szórakoztat.
    Ha ebből sikerül valamit az olvasóknak átadni, már nem volt hiábavaló az írás. A többit majd valóban az idő dönti el.
    Köszönöm, hogy olvashattam.
    Szeretettel: Erzsi

  3. Kedves Rozika!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastad az írásomat.
    Részben azért is íródott, hogy szót emeljek az emberség és az egymásra odafigyelés fontosságára.
    Sajnos a külvilágban az a “sikk”, hogy egymást szidják, alázzák, gáncsoskodnak.
    Ezt a Holnap Magazin oldalára nem engedjük be.
    Másrészt így egyben olvashatja aki szeretné az oldal lehetőségeit is, amit továbbra is fent tartunk.
    Sokfélék vagyunk, amivel nincsen semmi baj, de fontos, hogy tiszteljük egymást.
    Nagyon szép nyarat kívánok.
    Szeretettel
    Józsi

  4. Kedves Józsi!
    Végig olvastam az írásod, és teljesen egyet értek veled. Sajnos nem mindenki értékeli az irodalmat, vagy ha olvas is, nem feltétlenül figyel a mondanivalója. Esetleg pont az idegesíti, hogy a másiknak jobban megy, vagy más értéket tart fontosabbnak. Nem vagyunk egyformák, de az emberség és tisztelet szerintem nem csak az irodalmi életben kellene, hogy előforduljon. Sajnos kevesen gondolnak bele a az ilyen oldalak háttér munkájába. Abba, hogy mennyi áldozattal, plusz munkával, ráfordított idővel és sokszor anyagi kiadással jár egy ilyen oldal működtetése. Arról nem is szólva, hogy ahány író és olvasó, annyi fajta ember, és ezt mind jól kell kezelni. Én már 202-tól vagyok a Holnap Magazin tagja, és ezalatt csak jókat mondhatok róla olvasóként és íróként egyaránt. Csak köszönetet mondhatok a megjelent regényeim és az oldalon megjelent írásaimmal kapcsolatban kifejtett munka miatt. A sokféle pályázat fenntartása mind rengeteg erőfeszítést és ráfordított figyelmet, munkát igényel, aki ezt nem látja, nem gondolta át alaposan.
    Rozika

  5. Kedves Erzsébet!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastad ezt a jegyzetet, összefoglalót és mindezt megírtad.
    A felgyorsult életünkben meg kell tanulnunk szelektálni, ahogyan írtad, ami nem könnyű.
    Annyi minden történik körülöttük, hogy csak kapkodjuk a fejünket néha.
    Bízom, bízunk benne, hogy letisztulnak ezek a dolgok hamarosan és az értékteremtő dolgok maradnak meg.
    A Holnap Magazin szerkesztősége továbbra is amit lehet megtesz azért, hogy összekapcsolódjanak írók, költők, olvasók és működjön az irodalmi élet.
    Emberközpontú kapcsolatok alakuljanak ki.
    Várjuk szeretettel további írásaidat.
    Szép nyarat kívánunk.
    Szeretettel: József

  6. Kedves Józsi!
    Nagyon hálás vagyok neked, hogy megírtad ezt a cikket. Gratulálok a hosszú működéshez! Ezt csak több, az igazi irodalom iránt elhivatott ember munkájával lehetett elérni. Még csak hét hónapja vagyok regisztrált olvasója és írója a Holnap Magazinnak, de ez idő alatt csak pozitív dolgokat tapasztaltam. A Magazin hihetetlenül sokszínű, számtalan területen ad lehetőséget az online vagy nyomtatott kiadványokban való megjelenésre. A segítségnyújtás a szerkesztőség részéről teljesen korrekt, eddig még minden kérdésemre kaptam választ, minden kiadvány megérkezett hozzám időben. Úgy érzem, én itt azt kapom, amit szeretnék, amire mindig is vágytam. Azt az értékrendet, azt a mércét, azt a színvonalat, amit a Magazin képvisel. Sehol nem tapasztaltam ehhez fogható „mozgatórugót” az íráshoz, ami elsősorban a szerkesztőségnek köszönhető.
    Hogy mi is az irodalom? Bizony nem minden az, amit leírunk, vagy ami esetleg meg is jelenik. Nem rég szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyi ember foglalkozik írással, az internet tele van ajánlatokkal, főként fizetősekkel. Írj, add ki, mi megjelentetjük, csak fizess! Eltolódott a világ az anyagiasság felé ezen a téren is. De ezt nem az én dolgom megítélni. Az én dolgom az, hogy egyre többet olvassak és írjak, mert csak így fejlődhetek. Az irodalom célja mindenképpen az értékteremtés, a nyomot hagyás vágya magunk után, elmondani azt, amit a rohanó hétköznapokban nem tudunk, leírni azt, amivel másoknak segítségül szolgálhatunk, felismerni, hogy a mi helyzetünk, amit a legrosszabbnak gondolunk, egyetemes, mások is átéltek hasonlót, ezáltal vigaszt kapunk és nyújtunk. Mostani kedvenc íróm, Guillaume Musso szavainak tovább gondolásával írva: egy olyan kegyetlen korban, amelyben mindent a technológia, az emberi butaság és a gazdasági érdekek mozgatnak, mi másunk marad, mint a művészet, az alkotás? Ezt a szépséget legalább őrizzük meg magunknak. Az írásainkkal mindenképpen üzenetet közvetítünk mások felé, ráébredünk, hogy nem vagyunk magányosak, elszigeteltek, meghalljuk mások szavait és a miénket is meghallják. A szavak összekötnek bennünket. Ezért is lenne jó, ha a Magazin üzenő falát többet használnánk és többször mondanánk véleményt mások írásairól. A cikked önkritikára késztetett ezzel kapcsolatban is. A kommunikációt mindenképpen javítani kéne olvasó és szerző vagy szerző és szerző között. Ez viszont nem a Magazinon múlik, hanem rajtunk, akik ennek a közösségnek a tagjai lettünk.
    A Holnap Magazin a lehető legjobban értékeli a beküldött írásokat. Hiszen, aki írni szeret, annak olvasni is szeretnie kell, a kettő elválaszthatatlan egymástól. Mi más jobbat lehetne ajándékozni egy olvasni szerető embernek, mint könyvet? Nagyon jól csináljátok, csak így tovább!
    Hálás vagyok a statisztikai adatoknak is. Igaz, hogy a szavak embere szeretnék lenni, nem a számoké, de ezek a mutatók reálisan elénk tárják azt a rengeteg kiadványt, amit évente postáztok nekünk és ez nem lehet kevés munka! És nem is élvezetes, valljuk be őszintén. De ha tudnátok, hogy mi, akik kapjuk, mennyire örülünk, amikor jön az értesítés, hogy csomagot készítettek el számunkra! És amikor kézbe vesszük az igényes antológiákat, egyéb kiadványokat, ez leírhatatlan érzés. Szerintem ezt ti is tudjátok, értünk csináljátok, amelyért köszönettel tartozunk. Szerintem teljesen természetes, hogy vannak olyan kiírt pályázataitok is, amelyek pályázati díjasok. Különösen így, hogy önerőből kell fenntartani a Magazint. Bizonyára sokan bízunk bennetek, és szeretnénk, ha még sokáig küldhetnénk nektek az írásainkat.
    Túlságosan felgyorsult a mai élet, több területen kell helytállnunk, de lehet szelektálni, mit hagyunk el, mi az, ami fontosabb, mi az, amiről le tudunk mondani és helyette mást csinálni. Mondjuk egy kicsit jobban odafigyelni másokra. Ez a világ már soha nem lesz olyan, mint 15 évvel ezelőtt. Nem jobb, nem rosszabb, ilyen. Sok múlik rajtunk, a benne élő embereken. Cicero mondta: „Tempora mutantur et nos mutamus in illis. (Változnak az idők és mi is változunk velük). Illetve változnunk kell. Nekünk kell alkalmazkodni és megtalálni a jót, az emberit, a szépséget benne. A világ nem fog hozzánk alkalmazkodni, megy az elkerülhetetlen „fejlődése” útján. Nem tudok okosabbat írni, minthogy ne hagyjon el bennünket az optimizmus, tegyük a saját dolgainkat becsülettel és szeretettel akár a családban, akár a valóságban, akár a virtuális világban. Köszönöm a kis szigetet, amit kínál nekünk a Magazin. Erre olyan nagyon szükségünk van!
    A cikk végén teljesen elérzékenyültem. Azon, ami a mesterséges intelligenciáról, az EMBERKÖZPONTÚSÁGRÓL, a virtuális csendről, az emberi értékek továbbadásáról szól. Az igazi tudás és az igazi érzelmek a fejünkben és a szívünkben vannak. Az új technikai vívmányokat lehet használni, de ezt csak okosan és körültekintően kell tenni. Az embert akkor sem pótolhatja senki és semmi. Az én vágyam is az, hogy az irodalom IRODALOM maradjon nekünk és ne csak iroda – lom!
    Egy idézettel búcsúzom.
    „Egy szoba könyvek nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.” (Marcus Tullius Cicero)

  7. Kedves Gellért!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastad az összefoglalót, írásomat.
    Amit írtál ki is maradt belőle, köszönöm, hogy leírtad.
    A komment megírásának ideje egy másik vagy akár több másik írás elolvasásának ideje.
    És akinek kevés ideje van élményeket gyűjt, olvas és lehet, hogy szeretne hozzászólnbi is, de nem mindig van erre idő.
    Talán van aki azt gondolja ne mindig az időre fogjuk. Nem szeretném, hiszen egy tényező az idő, de azért ebből van a legkevesebb sokszor.
    Várjuk szeretettel további írásaidat.
    Szép nyarat kívánok!
    Baráti üdvözlettel: József

  8. Kedves Márta!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastad írásomat. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk és olvashatjuk írásaidat.
    Minden szerző és minden olvasó fontos számunkra, dolgozunk rajta folyamatosan, hogy mindenki jól érezze itt magát.
    Bízom, bízunk benne, hogy ez a mostani világ kissé letisztul előbb-utóbb.
    Szép nyarat kívánok!
    Szeretettel: József

  9. Kedves Józsi főszerkesztő!

    Ehhez a témához már nem kívántam megjegyzést fűzni, hiszen már olyan jó alaposan kiveséztük a témát itt a magazinon, és a fészen is. Mégsem bírom megállni, hogy Gellért hozzászólásához ne makogjak valamit.

    Kedves Gellért! Minden tiszteletem a Tiéd. Örülök, hogy olvashatlak, s teszem ezt jó szokásomhoz híven a továbbiakban is. Valamikor régen, 16 évvel ezelőtt Bakos József főszerkesztő megálmodta, létrehozta ezt a remek magazint, nagyon sokunk örömére. Én egy évvel később jöttem, tehát 15 éve vagyok tag, de már előtte kukucskáltam, olvasgattam, de nem volt merszem közzétenni írást. A szerkesztőség folyamatosan arra biztatott bennünket, hogy alkossunk véleményt, ismerkedjünk egymás írásaival, hiszen a kritikából rengeteget lehet tanulni, fejlődni. A kritika lehet pozitív, lehet negatív. Elhiheted, én is kaptam az ívet rendesen, de utólag visszagondolva, sajnálatomra jogosan. De az évek során talán egy icipicit fejlődtem, ezt a visszaigazolásokból szűrtem le. Azt írtad, idézlek: ” úgy gondolom, a kommentelés csak amolyan hiúság “masszírozó”. Mi van? Ezt Te sem gondolod komolyan. Azt azért senki ne akarja nekem bemesélni. mert ugyan megöregedtem, de hülye nem vagyok, hogy egy-két kedves mondat nem esik jól. Aha, persze. Nem voltam, és soha nem is leszek álszent. Az is való igaz, hogy kétnaponta nem biztosítom a Holnap Magazint határtalan hűségemről – mint ahogy most itt egy páran – nem ömlengek arról sem, hogy mennyire jól érzem itt magam. És tudjátok miért? Mert ezt a Józsi régóta tudja, nincs szükség a magasztos szavakra.

  10. Kedves József!
    Remek, tartalmas összefoglaló. Érthető ,szépen fogalmazott magyarázat, elemzés, korrekt felvilágosítás. Nem is fűznék hozzá semmit. Személy szerint örülök, hogy befogadott a közösség, s lehetőséget kaptam írásaim megjelentetésére- minden többi amit a Holnap magazin oldala még nyújt- hab a tortán. Ha csak egy ember olvassa el amit írtam- már nem volt hiábavaló időpocsékolás az ezzel eltöltött időm. Tény, hogy sok ember örül,hogy egyáltalán van ideje olvasni. Sokan azért nem kommentelnek ,mert minél több alkotást szeretnének elolvasni- a kommentelés pedig ebben hátráltató. Igazat megvallva- persze mindenkinek jólesik pozitív visszajelzést kapni- úgy gondolom, a kommentelés csak amolyan hiúság “masszírozó”. Valószínű -ezzel sokan nem értenek egyet, de egy alkotás attól nem lesz jobb,vagy rosszabb ha alatta ott sorakoznak a dicsérő kommentek. Az a tény, hogy itt az oldalon közlésre alkalmas- már nem iroda-lom.
    Én hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy itt az oldalon megjelenhetnek írásaim! Régen ilyen kiváltságban a versfaragóknak,íróknak nem adatott meg ily könnyen műveik terjesztése. Örülök, hogy ezt a lehetőséget megkaptam. Üdvözletem tisztelettel, Gellért

  11. Kedves József!
    Nagyon jól összefoglaltad írásodban a lényeget a témával kapcsolatban.
    Én nagyon örülök, hogy rátaláltam a Holnap Magazinra, számomra megtisztelő, hogy megjelenhetnek az oldalon verseim, illetve a nyomtatott magazinban és kötetekben is. Minden egyes olyan nyomtatott könyv, amit olvastam a Holnap Magazin által kiadottak közül, szép és színvonalas kívül-belül. Én is, több szerzőhöz hasonlóan, máshol is publikálok, de az biztos, hogy a Holnap Magazinnál nagyon szívesen teszem ezt, és örülök a lehetőségnek! Én a magam részéről nem hiányolom kifejezetten a kommenteket, de természetesen nem vagyunk egyformák, és tiszteletben tartom, hogy vannak akiknek fontosak a kommentek (természetesen én is örülök, ha kapok egy-egy kedves hozzászólást, és amint tudom, igyekszem is megköszönni). Én nagyon örülök annak is, ha könyvet kapok jutalmul egy-egy sikeres pályázati anyagomért. Azt gondolom, hogy aki pedig egy szép kötetben 10 oldal ingyen publikálási lehetőséget kap, annak nem lehet oka panaszra, legalábbis én biztosan örülnék. Nagyon köszönöm a munkádat, és további jó munkát kívánok Neked, illetve a Szerkesztőségnek!
    Üdvözlettel: Márta

  12. Kedves Klára!
    Köszönöm, hogy olvastad a jegyzetet. Időhiány bárkinél lehet, ez előfordul.
    Sok helyen kell helytállnunk az élet minden területén.
    Köszönjük szavaidat, örülünk mi is, hogy közöttünk vagy és jól érzed magad közöttünk.
    Várjuk szeretettel írásaidat, hozzászólásaidat.
    Szép hétvégét!
    Szeretettel: József

  13. Végig olvastam az eszmefuttatást. Hamar lelkiismeret furdalás is lett bennem. Az idő hiány, vagy lustaság, bizony a kommentek nálam is lemaradtak az utóbbi időben, pedig hűségesen olvasom a feltett műveket. Az internet nagyon sokat segít, hogy megjelenjen közönség előtt amit leírtuk, hisz azért írtuk, hogy olvassák széles körben. Tény, hogy nem mindegy hol próbálkozunk, blogot írunk, vagy odacsapódunk egyik másik irodalmi portálhoz.Nem nevezem meg direkt, hol tévelyegtem eddig. Igen, volt ahonnan szó nélkül azért léptem le, mert egekbe dicsérték a gagyi semmit mondó szöveget is. Nem bántottam meg senkit, hisz én sem vagyok tökéletes… Mégis úgy gondoltam jobb ha tőlem jobbak közé kerülök. Örülök, hogy ide találtam. Színvonalas, közösség megtartó, személyiség formáló magazin. Van cél, kapunk lehetőséget, csak tudni kell élni vele. Jó itt lenni, köszönöm.

  14. Kedves Anikó!
    Köszönöm, hogy olvastad a jegyzetet és köszönjük, hogy részt veszel írásaiddal a Holnap Magazin életében.
    Köszönjük, hogy könyved is nálunk jelent meg.
    Talán fontos, hogy mindezekről tudjanak az emberek, mert sokakban téves képek élnek ezekről a dolgokról.
    Szeretettel: Józsi

  15. Kedves Ilona!
    Igen és sajnos van aki egyáltalán nem jut sehogyan sem internethez csak ritkán, idősek otthonában, vagy más helyen.
    Ez nyilván nem általános, de az összegzéshez hozzátartozik.
    Egy kicsit kiölték az emberekből a szabad vélemény nyilvánítást is, ami elég szomorú.
    Bízzunk benne, hogy megrázza magát a világ és kitisztulnak az értékrendek.
    A reményt soha sem szabad feladni, bár nem könnyű.
    Szép napot!
    Szeretettel: Józsi

  16. Kedves Józsi!
    Korrekt, minden fontos aspektusra rávilágító összegzés. Ritkaság a mai világban, hisz szinte minden téren támadó, esetleg eleve lekicsinylő véleményt írnak komment gyanánt is, akármiről.
    A te írásodban mindenki számára érthetően-követhetően, szakmai szempontból is világosan, megtámadhatatlan számokkal alátámasztva írsz nagyon fontos dolgokról.
    Az irodalmi alkotásokról, a szerzők és olvasók kapcsolatáról, a kiadás csöppet sem könnyű útjáról.
    Köszönöm a munkád, a munkátokat, hisz rendszeres írója vagyok a magazinnak, és nívósasn szép 4. novelláskötetem -“Dédike rózsája” is a ti lelkiismeretes, profi szerkesztésében és nyomtatásában látott napvilágot. Tobábbi együttműködésünkben bízva szeretettel kívánok jó munkát és természetesen -tekintettel az évszakra -, jó pihenést is: Anikó

  17. Jaj, bocsánat, tényleg, igazad van. Figyelmen kívül hagytam, vagy elfelejtettem, hogy nem mindenki van nap, mint nap internet közelben. Pedig erről régebben szó volt, nem is tudom már minek kapcsán. Van, aki kávézóba ül be, vagy könyvtárba, hogy tudjon netezni.

    Szeretettel: Icu

  18. Kedves Ilona!
    Köszönöm, hogy olvastad az írásomat, jegyzetemet. Talán ha sokan elolvassák, megosztják, elgondolkodnak. Kis emberek vagyunk, de minden kis ember változtathatja a világot jó és rossz irányba is. Köszönöm, hogy szóvá tetted újra ezt, sajnos egy negatív jelenség ami ma van, tennünk kell érte, hogy ez változzon és minden őszinte szó fontos, ami ebben segít. Azért én arra kérlek, hogy próbálkozz a hozzászólásokkal, mivel nem tudhatjuk, ki milyen élethelyzetben van, lehet, hogy csak később fog neked válaszolni a hozzászólásodra és nem rögtön. Vannak olyan szerzők közöttünk, akik internet közelébe is csak ritkán jutnak, anyagi és technikai lehetőségeik is korlátozottak. Nyilván sokaknál ez nem gond, de lehet más gátló körülmény is. Senkit nem szeretnék mentegetni, sajnos az érdektelenség és a lustaság is játszik az életben néha, de én bízok az emberekben és a jó változásokban továbbra is. De ez csak együtt lehetséges. Köszönöm, ha ebben te is és mások is segítenek, akik így érzik, gondolják. A múltat visszahozni nem tudjuk de egy élhetőbb világot teremthetünk magunknak, ahol nem hagyjuk hogy befolyásoljanak minket! Alkossuk meg ezt összefogva. Szép hétvégét és szép nyarat! Szeretettel: Józsi

  19. Kedves Józsi főszerkesztő!

    Elolvastam, és mintha kicsit el is érzékenyülnék. Minden mondatoddal egyetértek, s egyáltalán nem titok, hogy e cikk írására mi késztetett. Igen, valóban nem lehet ugyanaz már, mint 15 évvel ezelőtt volt, belátom. Ettől függetlenül az üzenőfalra kiírt véleményem tegnap óta nem változott. Én azt gondolom, hogy ha egy közösséghez tartozom, ahol közszemlére teszem írásaimat, s azokra az írásokra reagálnak a társaim, a minimum elvárás egy köszönöm. Két pillanat leírni. Amennyiben ezt nem teszem meg, joggal fordulnak el tőlem, és legközelebb úgy siklanak el az írásaim mellett, mintha ott se lettek volna. Ismétlem: joggal. Van olyan író, akihez írtam hozzászólást, általában, sőt mindig kedvesen teszem, a füle botját sem mozgatta. Tudod mikor méltatom legközelebb hsz-re, amikor piros hó esik. Itt senki nem Pulitzer-díjas író, mindenki amatőr, és e szerint kellene tisztelni egymást, ill. egymás munkáját. Lehet engem szeretni az őszinteségemért, s lehet utálni, de nekem legalább véleményem van. Nem a világ rossz, hanem mi magunk rontottuk el a világot az érdektelenségünkkel. Egyáltalán nem vagy könnyű helyzetben, nem irigyellek. Egy magazint elvezetni nem kis feladat, s főképp – ahogy írod is – sok bántás is ér benneteket. Nem tudsz, mert nem is lehet mindenkinek megfelelni. Én már valahogy nem is akarok. Nem a világ torzult el gyerekek, hanem egyesek értékrendje.

    Kívánok szép, kellemes nyarat, sikereket mindenkinek. Szeretettel: Icu

Szólj hozzá!