Csermelyi Sándor születésének 190. évfordulójára
2024.július 10-én Csermelyi Sándor születésének 190 évfordulójára emlékeztem. Érdnek annyi de annyi értéke van, hogy heves szívverés és megilletődöttség nélkül, nem is tudok gondolni a múltbéli kulturális, irodalmi, történelmi, természeti kincsekre szinte felsorolni is lehetetlen és az Érden élők többségét nem érdekli, nem tud dagadni keble a büszkeségtől eme temérdek felbecsülhetetlen kincs voltán. Csermelyi Sándor költő Érden született 1834 július 10-én, olvasva verseit, egy olyan személyiség arcképe rajzolódik elém, aki példakép lehetne a jelen és a jövő nemzedékek számára.
2021-ben Habos László és Harmat Béla létrehozták a Csermelyi Sándor Irodalmi Asztaltársaságot. Az alapítóknak célja, hogy Érd irodalmi életének (múltjának, jelenének) feltárása (anyaggyűjtés, rendszerezés). A feldolgozást követően az Érdi Irodalmi Lexikon szerkesztése. A Csermely Érdi Irodalmi folyóirat (kéthavi periodika) szerkesztése.
Harmat Béla a következőket írja Csermelyi Sándorról:” Jelenlegi ismereteink szerint első publikálása Szilver álnév alatt történt a Divatcsarnok 1855. október 20. 58. számában Sötét felhő címmel, mely későbbi, első verseskötetében XXXVII. számmal, Felhő úszik az ég alatt sötéten kezdősorral jelent meg.
Első verseskötete a Hegyháti dalok (melyt Tóth Kálmánnak ajánlott), tapintatosan szólva több mint puszta, egyszeri „próbálgatások” gyűjteménye. A könyvecske egyenként, sorban, 47 római szammal jelölt (XLVII) önálló verset tartalmaz.
Ezek többsége a szerelemről, a fájdalmas szerelemről, az epekedésről, a bánatot mulatozással űző fiatalemberi életérzésről szolnak. Legtöbbször egyes szám első személyben versel, még akkor is, amikor életkorát meghaladó tematikát elevenít meg, vagy éppen lány „képében” szólal meg. Verseiben a nótás hangulat mellett a virágénekek idilli álmodozása éppúgy megjelenik, mint a betyárkesergő.”
Habos László kutatásai során a következőket tudta meg: „Csermelyi Sándor költő Érden született 1834. július 10.-en, és szülőháza a Felső utca és a Katalin utca sarkán állt a ma 19-21 számú házak helyén.”
Csermelyi Sándor tanulmányait Szombathelyen és Sopronban végezte 1857-től Batthyány Fülöp főherceg titkára volt Bécsben, ahol egy írói csoporttal (Balogh Zoltán, Ágai Andrej, Kertbeny Károly, Izsó Miklós, Kecskeméty Aurél, Zajzoni Rab István,) kerül kapcsolatba. Hazatérése után 1871-től a Magyar Általános Hitek Bank tisztviselője volt. 1855-től. Rendszeresen jelentek meg költeményei a fővárosi lapokban. Munkái: Hegyháti dalok (Pest 1857), Lyrai költemények (Bécs 1858), Csermelyi Sándor Újabb versei (Pest 1863). Mindezt az Érd-Óváros Szent Mihály Alapítvány honlapján írják. 1855-től 1873-ig irt verseket a következő lapokba és albumokba: Hölgyfutár (1855–64.), Kalauz (1857.), M. Néplap (1857–58.), Bulyovszky Nefelejtse, Családi Kör, Vahot Imre Napkeletje (1858–62.), Császár Ferencz Divatcsarnoka (1861.), Csokonai Album (1861.). Császárfürdői Album (1863.), Lisznyay Album (1863.), Vasárnapi Ujság (1863.) és Müller Gyula Nagy Naptára (1856.); utóbb csak az Arany Szépirodalmi Figyelőjébe, Koszorujába, Tóth Kálmán Fővárosi Lapok-jába (1864–73.) s a Magyarország és Nagyvilágba (1873.) irt.
Ezzel a pár sorral emlékezzem Csermelyi Sándor Érden született költőre, aki Budapesten hunyt el 1896 szeptember 15-én. Születésének 190. évfordulóján két vers Csermelyi Sándor érdi születésű költőtől.
Feketegyarmati Sándor
Csermelyi Sándor versei
Sötét felhők…
Sötét felhők kebelében
Ugy cikáznak a villámok!
Kacagok e villámokra,
Miktől úgy rettegnek mások.
Én istenem ha szeretsz még,
Sujtsd fejemre a villámot;
S ne bocsásd le a mezőre,
Hogy ott zúzzon fát, virágot.
Miért ölnéd el a szegény fát
Kis madarak keservére?
Miért ne hagynád a virágot
Szelid lányok örömére?
Oh de szánj meg, szánj meg engem,
Engem, a kit senki sem szán:
Csak oly féreg vagyok én is,
Mint bármelyik a föld hátán. – –
Mig szegény vagy…
Mig szegény vagy – olyan jó vagy,
Istenfélő és szelid;
Tennél jót az emberekkel,
Csakhogy kötve kezeid.
És – a kincs, a pénz hatalma
Feloldozván ezeket:
Istent káromolsz, s a koldust
Házadból kikergeted.
– Te kis patak, mely oly lágyan
S szeliden csörgedezesz:
Bizonyára a te tanod,
A te hamis elved ez.
Igaz, hogy most habjaiddal
A gyermek is enyeleg;
De – megnőlvén, kiáradván,
A bivalt is elnyeled.