Olosz Lajos születésének 133. évfordulója

Olosz Lajos születésének 133. évfordulója

1971-től nagyon sokszor jártam Kisjenőben, mindig orvoshoz mentünk, három havonta, a szívemmel volt baj, nem tornázhattam, nem végezhettem olyan dolgokat amelyek megerőltetőek lehettek számomra. Etelka nagyanyám mindig pontosan vitt, soha nem hagyott ki egy ellenőrzést sem. Az orvosi vizsgálat után sétáltunk Kisjenő főutcáján általában betértünk a könyvesboltban és a sok románnyelvű könyv között megkerestük azt a sarkot, ahol a magyarnyelvű könyvek voltak. Emlékszem ugyancsak ellenőrzésre mentünk és a főutcán egy idős úr komótosan sétált, nem lehetet nem észrevenni, mert a nadrágszára be volt tűrve a zoknijába. Nagyanyám köszönt amint egymás mellett mentünk el.
– Jó napot ügyvéd úr!
– Üdvözlöm.
Köszöntem én is, de siettünk, hogy ne késünk el az orvosi vizsgálatról.
-Ki volt ez a bácsi?- kérdeztem nagyanyámat.
-Az ügyvéd úr, ő rendezte el nekünk a ház átíratást, ő segített abba is, hogy hivatalosan, szabályszerűen tudjam csinálni a koszorúkat, az összes hivatalos iratok rendezésében ő segített. Ő hozzá mentetek Csanádi tanárotokkal, de te nem tudtál menni beteg voltál. Mostanába tudtuk meg, hogy verseket is írt és ír Csanádi tanárotoktól. Nagyon jó ember, mindig segít mindenkin. Mi feketegyarmatiak, meg zerindiek, ha valami hivatalos ügyet kell elrendezni, mindig hozzá fordulunk. Sajnos az utóbbi időben, van hogy mást ajánl maga helyett, mert az idő felette is eljárt.
Irigyeltem Szilágyi Juliskáékat, mert ő ott volt és találkozott Olosz Lajos költővel, sajnos én beteg voltam, ágyban fekvő. De lám a sors csak megadta számomra is, hogy láthattam és utólag nagyanyám beszélgetése során jöttem rá, hogy az ügyvéd úr nem más mint maga a költő Olosz Lajos.
Aztán ugyancsak ellenőrzésen voltunk és a könyvesbolt kirakatában sárgafedelű könyvek voltak kirakva, amint közelebb értünk eltudtuk olvasni Olosz Lajos: Hattyúének, Kriterion ez volt a könyvfedőlapjára írva. Bementünk nagyanyámmal és vettünk a könyvből. Most belelapozva láttom 1972-ben Bukarestben a Kriterion könyvkiadó jelentette meg. Az 51. oldalon Vers a vén cserfához című költemény a cím alatt ez áll: ”A zeréndi irodalmi körnek küldöm”. Sajnos személyesen csak akkor találkoztam a költővel mikor nagyanyámmal rohantunk az orvosi ellenőrzésre. Csanádi János tanárom, aki létrehozta a zerindi irodalmi kört, többször mesélt Olosz Lajos költőről, és 1977-től a kör felvette a költő nevét és Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Körként működött.
1997-ben Olosz Lajos költő halálának a 20. valamint református egyházkerületi főgondnokká választása 50. évfordulóján Szeplötelen oltár címmel megjelent Olosz Lajos verses kötete mely istenes verseit tartalmazza az aradi Kölcsey Egyesület, a nagyzerindi Olosz Lajos és a kisjenői Körösmente Irodalmi Kör közös kiadványa a verseket válogatta Csanádi János a könyvet illusztrálta Siska-Szabó Hajnalka.
2004-ben Csíkszeredán a Pallas Akadémia Könyvkiadó Olosz Lajos: Könyörtelen mesék, Összes versek címmel Pomogáts Béla előszavával jelenteti meg a könyvet. Az előszóban a következő sorok olvashatók:”Olosz Lajos még a húszas évek induló erdélyi magyar irodalmának költője volt. Első verseskönyve: a Gladiátorarc 1923-ban jelent meg, ezt követte 1926-ban az Égő csolnakon, végül1931-ben a Barlanghomály. És bár költészete kedvező fogadtatásra, biztató visszhangra talált: noha munkásságát olyan pályatársak méltatták, mint Tompa László, Szentimrei Jenő, Molter Károly, Dsida Jenő és Illyés Gyula, a pályakezdés mégis folytatás nélkül maradt.”
Reményik Sándor az Ellenzék 1923-as karácsonyi számában többek között ezeket írja Olosz Lajos költészetéről.: ”Költészete” csiszolatlan gyémántok nyers és szigorú világa”.
Szántó György 1933-ban az aradi Kölcsey Egyesület összejövetelén a következőket mondta Olosz Lajos költészetéről: ”Lehet-e a templomban szebben imádkozni, mint ahogy ez a költő a természet templomában? Olosz Lajos a természet és az élet, a sors és a halál papja. Az Égő csolnakon, a Gladiátorarc és a Barlanghomály imája szent beszéde forrásvíz, amely a hegyek ormáról jön, felhők és sasok üzenetét hozva a völgyi harangvirágnak.” Csanádi János a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör elnöke a Szeplőtelen oltár című könyv szerkesztőjének köszönhetjük, hogy Szántó György 1933-ban elhangzott beszédéből is olvashattunk.
Ugyancsak Csanádi Jánosnak kutatása alapján olvashatjuk a következő sorokat, melyet Ficzay Dénes, 1968.október 20-án a Vörös lobogóban a következőket írja:” Olosznál a táj az emberi környezet csak ürügy, hogy az élet, az emberi lét mélységeiből hozzon fel olyan képeket, élményeket, amiket más nem látott meg, vagy másként látott.”
A Barlanghomály című kötete 1931-ben Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában jelent meg, a borítót és az illusztrációkat Kós Károly tervezte és ezek után a költő elhallgat, antológiákban jelennek meg versei.
Méliusz József válogatásában Olosz Lajos legszebb versei címmel 1971-ben Bukarestben az Albatrosz Könyvkiadó jelenteti meg verseit, és következik 1972-ben a Hattyúének című kötete.
1977.04-26-án földi pályafutását befejezte.
Olosz Lajos 1891.augusztus 23-án az Arad megyei Ágyán született, a ház falán ahol született Deák Árpád szobrász emlékplakettje melyet 1991-ben a költő születésének századik évfordulójára adták át , Kátai Lajos nagyzerindi kőfaragó a márványtáblát készítette el melyen magyar és románnyelven is rajta, hogy ebben a házban született a költő Olosz Lajos.
1976.február 23-án Kisjenőn írta a Nirvána kapujánál című versét.
Születésének 133. évfordulóján Nirvána kapujánál című költeményével emlékezzem a nagyszerű emberre, költőre.

Olosz Lajos: Nirvána kapujánál

Köszönöm, hogy voltatok.
El tudtam viselni a nehezet.
Volt, aki úgy szólított: apám!
Volt, aki kezem fejére borult
és hullatott nehéz könnyeket.
Volt, aki kertembe és udvaromba
beterelt gyermek-nyájakat
és szívét égette, mint szövétneket
sötét éjszaka.
Volt, aki megköszönte,
hogy kínok közül is
mosolyra derült arcom,
és volt, aki beteg gyermekek ágyára
hintett illatos virágszirmokat,
és dúdolt halkan nekik
édes melódiájú dalokat.
Mindent megköszönök mindenkinek,
Ami csak átsegített az életen,
ügyetlen, botladozó, fehérhajú gyermeket
akit a sorsa a Gobi-sivatagból
Nirvána nyitott kapujához vezetett.

Feketegyarmati Sándor