Híragi Szanaka: Az elvesztett emlékek lámpása

Könyvajánló

Híragi Szanaka: Az elvesztett emlékek lámpása

“Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned!” Ez az idézet soron következő regényünknek, Az elvesztett emlékek lámpásának is lehetne a jelmondata. A szerző ugyanis eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha időnk lejártával mi magunk állíthatnánk össze egy albumot legkedvesebb emlékeinkből, amit aztán továbblépésünk előtt, akár egy filmet, végignézhetünk.

A történet középpontjában egy különleges, téren és időn kívül létező fotóstúdió áll. Egy köztes hely az élet és a túlvilág között, ahol az átkelők még megkapják az utolsó élményt. Ugyanis életük minden egyes napjáról dokumentálva van egy fénykép, s ahhoz, hogy továbbléphessenek, ki kell választaniuk minden évükhöz egyet. Azonban előfordul, hogy némelyik kép halovány, ilyenkor lehetőség van egyetlen napra visszatérni a múltba, s bizonyos szabályok betartásával újra elkészíteni azt a képet.

Nagyon meghatott ez a regény, a hatása leginkább a Mielőtt a kávé kihűl-höz, vagy akár az Éjfél könyvtárhoz mérhető. Egyrészt itt is több történet kerül bemutatásra, mint a másik japán regénynél, s miközben megismerünk emberi sorsokat, az érzelmekkel teli utazás során mi magunk is elgondolkodunk: vajon számunkra mi jelenti a legszebb emléket? Életünk során gyakran előfordul, hogy elsiklunk dolgok felett, el is feledkezünk róluk, s csak halálunkkor eszmélünk rá, azok jelentették számunkra az igazi boldogságot. Máskor pedig, mint a gyakran használt tárgyak, legértékesebb emlékeink is áldozatául esnek az idő könyörtelen vasfogának, elhalványulnak.
Másrészt csodálatos belegondolni abba, mi lenne, ha kapnánk egy esélyt, akár csak egy napra visszatérhetnénk a múltba, újra átélni pillanatokat. Még ha nem is változtathatunk semmin, akkor is megnyugvással töltene el még egyszer látni szeretett arcokat.

Nem utolsó sorban pedig nagy tanulság, hogy nem az tesz valakit értékessé, ha ismert vagy hősi tetteket hajt végre. Már maga az, hogy élünk, egy csoda. Ezért legyünk büszkék magunkra és az évek számára, amiket megéltünk.

Mindezek mellett sokat hozzáadnak a hangulathoz a japán kulturális utalások, fényképészeti ismeretek, s a rejtély, ki is a fotóstúdió vezetője valójában.

Kedvenc idézeteim:

„Kétségtelen, hogy a fényképeknek hatalmas erejük van.”

„Hiába hal meg az ember, továbbra sem lazsálhat.”

(Írta: Jámbor-Brém Zsuzsanna)

“Híragi Szanaka: Az elvesztett emlékek lámpása” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm a hozzászólást, s örülök, hogy rád is hasonlóan nagy hatást gyakorolt a könyv, mint rám. 🙂 Sok hasonlóan nagyszerű japán regény jelent meg a közelmúltban magyar nyelven, nekem még nagy kedvencem a Mielőtt a kávé kihűl, a Ha a macskák eltűnnének a világból, valamint Az utazó macska krónikája. Azokat is nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, s hamarosan róluk is hozok ajánlót. 🙂

  2. Kedves Zsuzsanna, kèt hete vettem meg ezt a kõnyvet Magyarorszàgon, ott nem olvastam, hiszen ott mindig annyi màs dolgom akad, de a hètvègèn elolvastam. Valòban èrdekes ès elgondolkodtatò olvasmàny volt, milyen jò is lenne, ha ez valòban meg is törtènhetne. Gyorsan elolvastam, mert èrdekelt mikènt kèszülnek ùj fotòk a homàlyosak helyett, mikènt hat mindezeket ùjra làtni stb. Aki szereti az ilyen jellegű japàn kõnyveket, olvassa èl. Aki mèg nem olvasott hasonlò tèmaban, nekik is ajànlom. Fgy

Szólj hozzá!