Kowalsky meg a Vega
Sára: – Tisztelet egy képregény hős előtt rock pop és vallás. A Kowalsky nem szégyelli, a véleményét kimondja: “De nem mindenki akarja, hogy bármi jobb legyen, bőven van ki áttapos asszonyon, gyereken.” Véleményt alkottok, vallotok, szereztek, és stadionokat töltötök meg a koncertekkel. Vannak emberek, kiknek a szemébe könnyeket, másoknak arcukra mosolyt csaltok szövegeitekkel. Mi rejlik a banda mögött és hogyan változott az évek során miként tudtak egymástól és egymásról tanulni? Rövid találkozásunk során elmesélte nekem a banda, hogy mi is az igazi Kowalsky életérzés.
fotó: Gál Eszter
Sára: – Minden ember egyenlő, a dalaitok ezt mondják, és azt, hogy érdemes küzdeni egy életen át.
Szeretném tudni jól hallom-e ki a kontextusból, ti hogyan tekintetek a dalaitokra?
Kowa: – Hát tulajdonképpen az életünket írjuk meg vele, nyilván saját tapasztalatainkat, saját konzekvenciáinkat, nagyon túlmagyarázni nem szoktuk a dalok szövegeit, legtöbben azt mondják, hogy a Kowalsky meg a Vega a szövegeiről szól. Tehát olyan nagy zenei bonyolódásokba nem bolyongtunk, meg azzal együtt véleményem szerint eléggé széles …. mozog zeneileg a zenekar. Egyébként az, amit mi megírunk végtelen és egyszerű módon, szerintünk nem szorul magyarázatra, nem is nagyon szoktunk bele menni elemzésekbe, szerintem minden érthető, világos ezzel kapcsolatban, hogy mi az, amit mi látunk a világról, saját magunkról. Nyilván hosszasan órákat lehetne erről beszéni, de nem érdemes mert jól megvannak írva a szövegek.
Sára: -Végülis, az a lényeg hogy a közönségnek tetszen amit csináltok, szereztek.
Kowa: – Én azt gondolom, hogy nem véletlen az, amit láthatunk az elmúlt 10 évben, hogy milyen mértékben talált egymásra a zenekar és a közönsége, ez rendkívül széles, ez a spektrum, hogy kik látogatják a koncerteket. Mi ebből tudjuk levonni, hogy kiket érinthet meg ez az üzenet, simán mondhatom, hogy az 5 évestől a 85 évesig.
fotó: Gál Eszter
Sára: – Hamár színes nézőközönség akkor színes és változatos színpadi viszonyok. Nagyobb előadásokhoz szoktatok, volt, hogy arénát töltöttetek meg és volt, hogy a Budapest Parkot. Ilyen nagy létszám mellett kevés lehetőség van a koncerteken az interakcióra sajnos. Ezt nem hiányoljátok? Vagy erre is van valami megoldás, hogy a közönséget is be tudjátok vonni?
Jimmy: – Hát szerintem a Kowalsky meg a Vegának talán pont ez az ereje, hogy Kowa arénában és egy Budapest Parkban is képes megmozdítani vagy fölállítani az emberek 90-100%-át. Illetve pont azért járunk klubkoncertekre, ami nekünk kedves, hogy kisklubbokban is, nagyszínpadokon is játszunk, bárhova nagy örömmel megyünk játszani és azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy a Kowalsky meg a Vega arénában játszik-e vagy nem. Attól még az Kowalsky meg a Vega lesz, és egy fontos, hogy mindenki jó kedvvel, vidáman térjen haza.
Sára: – A zenekar életében sok felállás, változás történt már, de vannak, akik tizenéve tagok, és vannak, akik csak pár éve, ilyenkor nehéz egybe szokni?
fotó: Gál Eszter
Kowa: – Nem, nem ilyenkor nehéz, ez a csapat nagyon jól együtt működik, talán nem is volt a Kowalsky meg a Vega történetében ennyire jól együtt működő társaság, kétségtelen, hogy nagyon sok jövés-menés volt, legfőképpen az elején, az első 10 év szólt inkább arról, hogy hogyan is tud összeállni egy olyan team, és ez nem csak a színpadon állókra értem, hanem a teljes nagy stáb. Számunkra a Kowalsky meg a Vega az nem pusztán az a hét ember, aki jelen pillanatban a színpadon áll, hanem az a 23-24, (a háttérmunkában több is) ember, aki azért dolgozik, hogy ez a történet működjön, hogy mi azt tudjuk csinálni, amit szeretünk. Úgyhogy ez a team nagyon összenőtt, az első 10 év alatt csiszolódtunk rendesen, a Jimmy van a legrégebb óta ebben a csapatban, mondhatom szinte az indulástól az első év után, úgyhogy ő tényleg a kezdetektől itt van.
Jimmy: – Az eleje mikor nehezebb, így a zenekart felépíteni, elíndítani, akkor nyilván több a súrlódás és akkor történik ilyen tagcserés dolog, azért most annyira komoly team dolgozik velünk, hogy ide nagy örömmel jönne bárki zenélni, de azt gondolom ahogy Kowa mondta, hogy nagyon egymásra talált ez a 23 ember, úgyhogy a következő 20 év simán elfog repülni.
Sára: – Kowa, a zenekar elsősorban rád támaszkodik. Milyen főnöknek tartanak téged?
Kowa: – Mindegy, hogy milyennek tartanak, az a kérdés, hogy mégis milyen vagyok, hogy tudom egyben tartani vagy adott esetben jó együttműködésre ösztönözni a csapatot. Nem vagyok én jó főnök, ez kétségtelen, de nem is főnökként gondoltam magamra mindig is csapatjátékos voltam. Igazából olyan koordinátornak tartom magam, aki azon van, hogy azok, akik részt vesznek ebben az egészben azok tényleg az otthonuknak érezzék ezt az egész teamet, és azokat a súrlódásokat, amik ekkora csapatnál törvényszerűek azokat úgy tudjuk orvosolni, hogy minél kevesebbet sérüljön az egész csapatnak a “teste”. Én azt gondolom most már egész jól működik, de ez nem csak rajtam áll, és ezért működik jól ez a csapat, hogy mindenki részt vesz ebben az öngyógyításban, vagy abban az épülésben, ami kövezi az előttünk álló utat.
fotó: Gál Eszter
Sára: – Általánosságban az új dalok mindig a legnagyobb favoritok a zenészek számára, hiszen egyik jobban sikerül, mint a másik. De mégis talán tudnál kiemelni olyat, ami igazán közel áll hozzátok?
Jimmy: – Kowának az ilyen szempontból nehezebb mert mindegyik dalnak a szövegét ő írta. Én a második lemeznél csatlakoztam a zenekarhoz és teljesen másképp éltem meg onnantól kezdve a lemezeket, mint a legelső lemez mikor hazajöttem Magyarországra és megmutatták nekem Kowának ez az új produkciója, és ez az új lemez nekem, mint rajongó, azt a lemezt úgy hallgattam, nekem azon a lemezen van egy-két dal, ami a szívem csücske. Én nekem az utolsó tangó, az mind a mainapig de az összes dal, ami megszületett, mint alkotó részt tudtam benne venni, az már saját gyermek, onnantól kiemelni már nem nagyon tudnék.
Sára: – A hova tartozás, egymás szeretete, az emberi egyenlőség, az élet értelme került reflektorfénybe. a Kowalsky minden téren tanít. azt kell, hogy mondjam: „Pár buta sor is üt, ha időben kapod” (Kowalsky meg a Vega)