Vigh Csaba első egyéni fotókiállítása Érden
A Szociális Gondozó Központ közösségi termében 2024.09.12-én Vigh Csaba első egyéni fotókiállítását nyitotta meg Szűcs Gábor Érd Megyei Jogú Város alpolgármestere.
Megnyitó beszédében a következőket emelte ki: ”Ez az éles tekintet, a jó helyzetfelismerés és a gyors reakció fényképein is visszaköszön. Akár embereket vagy életképeket, akár a természet egy jelenségét próbálja megragadni, minden kattintásán látszik, hogy érzékenyen reagál az elé táruló látványra. A látvány egyik nagy teoretikusa, Susan Sontag írta a következőt: ”A fénykép hatalma abban rejlik, hogy lehetővé teszi olyan pillanatok tüzetes vizsgálatát, melyeket az idő sodra egyébként rögtön elmosna.”
Bagonyi Éva műsorvezető az Érdligeti Általános Iskola diákjait Kanalas Emír Zeuszt, és Kovács Nikolászt valamint az Érdi Batthyány Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium diákját kérte fel versek mondására. Egy Petőfi Sándor vers és két érdi költő Baka Györgyi és Habos László versei hangzottak el.
Mindezek után Ábel Csaba szerzeménye hangzott el felvételről. A mesterséges intelligenciát felhasználva írta a szöveget és a dallamot. A rövid dal Vigh Csaba életéről szól.
A pódium beszélgetés Kiss Sándor irányításával történt, többek között a következőket tudtuk meg az alkotóról:” Vigh Csaba vagyok. 1974-ben születtem Budapesten. 25 éve vagyok házas és 23 év élek Érden. Amióta az eszemet tudom a vendéglátásban dolgozom. Voltam cukrász, szakács, pincér, sommelier, barista. Tanultam bor és sajt készítést. Megtanultam a borok és ételek összepárosítását. Mondhatni szenvedélyemmé vált a gasztronómia. DE!
Mindig volt nálam fényképező!
Egyik kedvenc gyerekkori képemen a gumós térdem és bőr rövidnadrágom mellett édesapám Zenit fényképezője tűnik fel a nyakamba akasztva. Korán megfertőzött a fotózás szeretetével. Első saját fényképezőmet egy NDK-s csereüdültetés során vettem Friedrichroda falucska főutcáján a műszaki boltban a félrerakott zsebpénzemből. Egy Beirette. Mai napig megvan. Az idők során változtak a gépek, a témák, volt, hogy telefonnal fotóztam.
Inkább dokumentarista fényképek voltak. Bár sokat olvastam, tanultam a fotózásról igazán csak az utóbbi időben mélyedtem el benne. Idén lettem 50 éves. Egyszer csak a neten szembe jött egy hirdetés. Fotósiskola. Miért ne? Nem hiszek a véletlenekben. Az életben minden okkal történik. Az iskolában csodálatos, elhivatott, hozzáértő, inspiráló oktatókkal, fotósokkal találkoztam. Jó helyre kerültem. Megtanítottak kicsit másképp látni. Észrevenni mennyi csodás téma van például egy kertben. Mennyi mindent lehet megörökíteni egy kutyasétáltatás közben. Hogyan tudod az élményeidet, látásmódod élvezetesen, plasztikusan átadni.”
Végül Burikné Etlinger Anna fuvola szólójával zárult Vigh Csaba fotókiállításának megnyitója.
Feketegyarmati Sándor