Vizkeleti Erzsébet
A Nyelvek Európai Napjának ünnepe alkalmából
Az Európa Tanács kezdeményezésére 2001 óta minden évben szeptember 26-án ünnepeljük a Nyelvek Európai Napját. Az ünnepnek több célja is van, többek között ösztönözni az iskolai és iskolán kívüli nyelvtanulást. Ez alkalomból Európa-szerte versenyek, fesztiválok, nyílt napok várják az érdeklődőket, akik ily módon ízelítőt kapnak a nyelvtanulás örömeiből.
Írásommal szeretnék én is hozzájárulni az idegen nyelvek tanulása folyamatának és bármilyen szintű tudásának örömeihez. Mint idegennyelv-tanár pályám során három nyelvet tanítottam. Oroszt, franciát és latint. Többet pedig önszorgalomból tanultam, az angolt, az olaszt és a spanyolt. A latin nyelv logikus nyelvtani rendszere és szókincse bármelyik másik nyelv tanulásában segítséget nyújt, de különösen az angol és az újlatin nyelvek megismeréséhez szolgálhat alapul. A latin holt nyelv, vagyis már nem anyanyelve egyik népnek sem, de tovább él elsősorban a leánynyelveiben, a természet- és hittudományokban.
Bármelyik nyelv tanulásának kezdete mindig nagy élmény, mert az új dolgok elkezdése újszerű látásmódot, új távlatokat nyit meg az ember előtt. Később azonban, amikor egyre több szót, kifejezést kell megtanulni és a nyelvtani rendszer is bonyolódik, néhányan elveszítik lelkesedésüket. Szavakat magolni és nyelvtani szabályokat megérteni, valljuk be, nem élvezetes dolog. De ahhoz, hogy elérjünk a nyelvtanulásnak az egyre élvezetesebb szintjeihez, ehhez is túl kell jutnunk. Szavak nélkül nincsenek mondatok, nem tudjuk magunkat kifejezni, még hibásan sem. És akkor ott van még az idegen nyelvi írás és a kiejtés közti különbség is. De éltessen bennünket Lomb Kató (1909. február 8 – 2003. június 9 – tolmács, fordító, a világ első szinkrontolmácsainak egyike) következő mondása. „Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.” Köztudott, hogy a franciák nagyon szeretik, ha valaki az anyanyelvükön szól hozzájuk. Amennyire megtapasztaltam, nehezen veszik tudomásul, hogy nyelvük egyre veszít népszerűségéből. Viszont azt, aki beszéli a nyelvüket valamilyen szinten, még ha csak pár szót is tud a legfontosabbak közül, még ha hibásan és rossz kiejtéssel is, azt az embert a tenyerükön hordozzák és tisztelik. Valószínűleg így van ezzel minden nép. Mert igazat adok Nelson Mandela mondásának, mely szerint „Ha olyan nyelven beszélsz valakihez, amit megért, az a fejéhez jut el. Ha viszont az ő anyanyelvén beszélsz, az a szívéhez jut el.” Hibákkal tele mondatok is építhetik a barátság hídját ember és ember, nemzet és nemzet között! Én elsőként az orosz nyelvet tanultam (akkoriban még csak ezt lehetett általános iskolában tanítani), amely a latin ábécétől teljesen eltérő írásmóddal, logikusan felépített, nehezen elsajátítható nyelvtani rendszerrel rendelkezik. A már általam idézett Lomb Kató írta az orosz nyelvről: „A nyelv – épület. A nyelvtanulás – építés. Az orosz nyelv minden ívében-szegletében harmonikusan kiképzett, bonyolult, masszív dóm.” Jócskán kellett több éven át építkezni ahhoz, hogy gyönyörködni tudjunk a végre láthatóvá vált csodálatos dómban, még ha nem minden részlete lett is tökéletesen kidolgozva. A második nyelvet, a franciát a középiskolában kezdtem tanulni, teljesen véletlenül. Hálás voltam ezért a véletlenért. Egy másik nyelvcsaládhoz tartozó nyelv teljesen új gondolkodásmódot igényel. Új világlátással, új civilizációs ismeretekkel ajándékozott meg. A második nyelvet tanulni azonban sokkal könnyebb, mint az elsőt. Hiszen ott van már az első tanulásának tapasztalata, ismerjük a nehézségeket, tudjuk, hogyan kell átlendülni az unalmasabb részeken, felfedezzük az azonosságokat és a különbségeket. Ma már a beszédközpontú nyelvismeretre törekednek a tanárok az iskolákban. Ez helyes is, a tanulónak meg kell tudni szólalnia idegen nyelven, még akkor is, ha a nyelvtanban nem annyira járatos. Ám aki szeretne eljutni egy felsőfokú nyelvismeretig, annak nem csupán a lehető legnagyobb szókincset, hanem a nyelv teljes rendszerét el kell sajátítania. A következő Lomb Kató mondás is a kedvencem. „A nyelvtan – rend. Aki valamely – bármely – nyelv nyelvtanát egyszer agyába és szívébe zárta, aki egyszer kijárta a szellemnek ezt az iskoláját, az megtanult rendet teremteni a rendszerezhető ismeretek birodalmában.” Ezt a rendteremtést az élet és a tudományok bármely területén tudjuk alkalmazni. Ekkor eljutunk oda, amikor igazán élvezetes a nyelvtudás. Hosszú út vezet idáig, és nem is célja mindenkinek, hogy eljusson eddig.
Néhány tévhitet azonban el kell oszlatni, ami az idegen nyelvet tanulókat befolyásolja és olykor meg is nyugtatja a sikertelenség miatt. 1. Nincs olyan, hogy nyelvérzék. Hiszen akkor lenni kéne matematikai, történelmi érzéknek is, holott ezekről nem beszélünk. Olyan van, hogy nagyfokú érdeklődés valami iránt, a többi már csak szorgalom és kitartás kérdése. A nyelvtanuláshoz is annyi szorgalom kell, mint bármely más tantárgy tanulásához. Kezdetben kell egy jó tanár, aki elindít az úton. Nekem szerencsém volt a tanáraimmal. Csak remélni tudom, hogy velem is az volt az én tanulóimnak. 2. A magánórák adása igen elterjedt az utóbbi időben. Ez önmagában nem baj, csak néhány tanuló azt hiszi, ezzel elkerülheti a saját energiaráfordítását a tanulásra. Nem kerülhetjük el a tanulási folyamatot, nekünk magunknak kell a tudást megszerezni és a fejünkben tárolni.
A mai tanulók igazán nem panaszkodhatnak, még ha nem is kedvelik annyira az iskolai nyelvi órákat. Rengeteg lehetőség várja őket az interneten (például tanulni a Duolingoval), de ahhoz is önfegyelem és szorgalom kell, hogy ott előre jussanak. Fordítóprogramok, online szótárak segítenek a nyelvtanulásban. De ezek csak segédeszközök. Úgy tudnám szemléltetni, hogy amennyiben az idegen nyelvet egy várnak tituláljuk, akkor célszerű minden irányból egyszerre ostromolni: tankönyv, olvasás az adott idegen nyelven, az online tér lehetőségei, szinkronizálatlan filmek nézése, levelezés az adott nyelven, külföldi ismerősökkel való találkozás, esetleg nyelvtanfolyam az adott országban. A nyelvet legkönnyebben az adott országban való tartózkodással lehet gyakorolni, amikor ragadnak az emberre a szavak, a kiejtés, az intonáció, egy idő után az ember már azt is tudja, amit soha nem tudott eddig. Elkezd idegen nyelven gondolkodni és álmodni.
Mire jó idegen nyelvek tudása? 1. Először is hozzájárulhat a foglalkozásunk választásához. Lehet az ember tanár. Mint ahogyan én. De tanárként néha ki tudtam próbálni a tolmácsolási lehetőségeket. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon tanulságos, felemelő és szívderítő élményekben gazdag a tolmács élete. Választhatjuk tehát ezt is foglalkozásunknak. Aki tud idegen nyelveket, az tud olvasni is szépirodalmat azokon a nyelveken, sőt lehet belőle műfordító. Mivel szeretem az irodalmat, így olvasni is szeretek, éltem ezzel a lehetőséggel is. A legnagyobb felfedezésem ezen a téren az volt, hogy az idegen nyelv magas szintű tudása mellett talán még fontosabb a saját anyanyelvünk ismerete. Hányszor keresgéltem a legmegfelelőbb szavakat anyanyelvemen! Az ember lehet tehát szak- és műfordító. A műfordítástól pedig el lehet jutni a saját alkotásig, a saját gondolataink és érzéseink kifejezéséig. 2. Idegen nyelvek ismerete jól jön külföldi utazásaink során, hogy ne érezzük elveszve magunkat, hogy új barátokat tudjunk szerezni, hogy meg tudjunk újulni, amire nagy szükségünk van. 3. Vannak olyanok is, akik kényszerűségből tanulnak idegen nyelvet, például kell a diplomájukhoz vagy bármilyen más előmenetelükhöz. Őket csak biztatni tudom arra, hogy nem lehetetlen a cél, bár jócskán nehezebb, ha nem szeretettel tanul az ember. 4. Bármilyen korban el lehet kezdeni egy idegen nyelv tanulását, vagy folytatni a már meglévő tudásunk bővítését. Idősebb korban az egyik legjobb módszer a demencia elkerüléséhez, mert az agyunkat karban tartja, állandó gondolkodásra késztet, és negatív érzéseinket is elkergeti.
Mindenki ismeri a mondást, hogy „Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”. Nos, ha ehhez hozzáveszem még azt a másikat is, mely szerint „Egy ember, aki olvas, ezernyi életet megél, mielőtt meghal”, akkor elmondhatom, hogy több ember lakozik bennem és éli az életét, amelyet természetesen én is átélek valamilyen szinten. De a legfontosabb számomra az, hogy ebben az egy életemben az idegen nyelvek és a könyvek megszépítik a sorsomat és segítenek küzdeni ott, ahol nagy szükségem van erre.
