Mózer István könyve az aradi szabadság-szobor kálváriájáról
Mózer István könyve 1999-ben jelent meg, a Réthy és Réthy Bt. kiadásában.
Horváth István Károlyné dr. történész az előszóban a következőket írja:” Mindannak, ami ebben a könyvben van, s ennél többnek is, – hiszen a tettek és a tehetetlenség mögötti szándékot is látják. Nekünk , utódoknak a 150 éve értünk is áldozatot hozó vértanú elődeinkhez méltó módon kell gondolkodnunk, viselkednünk és cselekednünk.”
Mózer István 1867-től kezdve próbálja nyomon követni könyvében, azt, hogy Aradon” a vértanúk vérétől megszentelt haza földjén”, a szándék örök tanúságául emlékoszlopot akartak állítani azoknak, akik a hazáért életüket áldozták. Ezt megvalósítani szinte a lehetetlennel volt egyenlő.1877-ben Salacz Gyula Arad szab. kir. város polgármestere elindított egy folyamatot, melynek végeredménye 1890.október 6-án ünnepélyes nagyszabású rendezvényen megtörténik Zala György az Aradi vértanúk emlékének állított monumentális emlékmű leleplezése. Azt hinnénk ezzel végre minden a helyére került és van egy hely ahol lehet emlékezni. A történet újabb fejezete kezdődik 1919-től, és egyre hevesebb viták vannak az Aradon lévő Kossuth szobormellékcsoportjait ledöntik és követelik az Aradi vértanúknak emléket állító alkotás eltüntetését is a román ifjúság egy csoportja.
- július 1.én elkezdik a vértanú-szobor lebontását, a Kossuth-szobor lebontása1925.július 27-én kezdik el. Az aradiak küzdenek és van remény az 1950-es években az aradi vértanúszobor visszaállításáról, Kossuth-szobor teljesen eltűnt. Aztán az 1956-os Magyarországon történtekért nem sikerül semmi, most már a remény is szinte teljesen oda.
Az aradiak október hatodikán mindig emlékeznek és az aradi vár környékén felállított obeliszkre mindig visznek virágot és fejet hajtanak a hősök előtt. Nagyapám és édesapám nekem is meséltek az aradi vértanúkról és tanáraim úgy szintén. Mészáros Sándor, Fazekas József, Csanádi János, Kovács Sándor, Csáki Barna és Csáki Apollónia, Ficzay Dénes, Kovách Géza. Pintér Lajos könyve az aradi vértanúkról pillanatok alatt elfogyott. A könyv 1973-ban jelent meg Bukarestben a Politikai könyvkiadásában. A könyv megjelenésével újabb remény kezdet életre kelni, ha ezt megengedték akkor talán eljön az idő a szobor visszaállítására is. Ezek az én gondolataim, hiszen Mózer István nem tudhatta kik tanítottak engem. Mózer István 1990-től cikk sorozatot indít a Jelen című újságban, mindent megtesz annak érdekében, hogy az Aradi Szabadság-Szobor újból ott legyen Arad városának közterén. Mózer István könyvének utószavában írja:” Bár nem akartam, a kényszerűség okán, jóval azután, hogy apám emlékké vált már, születése helyére, Békés megyébe költöztem,…majd így fejezi be könyvét…Idén október 6-án, az aradi tizenhárom halálának 150.évfordulóján.Aradon felavatják a Megemlékezés Emlékparkját. Bár Zala György a Városháza elé álmodta meg.reméljük, hogy ebben az emlékparkban, mint a szabadság és megbékélés jelképe, helyet kap majd végre a hányatott sorsú Szabadság-szobor is.” írta Békéscsabán 1999, szeptemberében. Mózer István könyve megjelenése után a következők történtek. 1999. október 6-án a Magyarország és Románia között létrejött megegyezés alapján a Radu Vasile vezette kormány a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg a restaurálás folyamata is.
2004-ben Adrian Năstase kormánya, több országgyűlési képviselő tiltakozása ellenére, jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák a román–magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban az RMDSZ kezdeményezésére. A szobor leleplezése az új helyen 2004. április 25-én történt, román és magyar hivatalos személyek jelenlétében. Jelen volt Dávid Ibolya, a magyar országgyűlés akkori alelnöke, „aki a legtöbbet tette azért, hogy a szobor újra álljon”.[3] Az új helyszínen, a Tűzoltó téren, ami a „Megbékélés Park” (románul Parcul Reconcilierii) nevet kapta, egy 9 m magas győzelmi kapuval szemben áll, amely alatt Avram Iancu és más román felkelők állnak. A diadalív Ioan Bolborea bukaresti szobrász alkotása. A téren egy kis szökőkút is található.
- április 13-án lelopták a szoborról a diadémot, a tőrt és egy kardot. A feltételezett tettest elfogták,[4] és ezután négy darab térfigyelő kamerát helyeztek el a téren, a szobor helyreállítását pedig megkezdték.[5]
- február 14-én a műalkotást újabb rongálás érte: a tizenhárom vértanút ábrázoló bronz domborművek közül hatot a szoborcsoport déli és keleti oldalán festékszóróval román nemzeti színekre – pirosra, sárgára és kékre – színeztek, emellett a talapzatra fekete színű festékszóróval magyarokat gyalázó szöveget írtak.[6][7][8] Gheorghe Falcă, a város polgármestere közleményben ítélte el a szoborgyalázást, és megengedhetetlen vandalizmusnak nevezte a történteket, amely a közösségi értékeket és a román nemzeti színeket is meggyalázza.[9]
Remélem elfog jönni az-az idő is, hogy a Megbékélés Park valóban a megbékélés az együttműködés, a barátság a szeretet szimbolumává fog válni, ezen az úton haladunk és remélem nem fogunk letérni a jó útról.
Mózer István könyve izgalmas, tudni kell ez a valóság feljegyzése, és köszönet, bátorságáért ,küzdelméért az aradi szíve mindig Aradért dobog az ő kedves szülővárosáért.
Feketegyarmati Sándor