30y interjú

30y interjú

A zenekar énekes-gitárosával és basszusgitárosával készült interjúból fény derül az együttes érzelmi ügyeire, az alkotási folyamatokra, hogyan lehet több személyiséget elkülöníteni, szó esik legújabb lemezük belső történetéről, színpadi magányról, fesztiválokról, rajongókról, és kiderül, mit üzen a zenekar a feltörekvő zenészeknek.

-Sára: Bő két évtizede zenéltek együtt és ugye barátok is vagytok, ennyi idő alatt hogyan tudtátok összehangolni a magánéletet a zenéléssel?

-Zoli: Hát ugye volt rá időnk…Szóval amikor találkoztunk ahogy emlékszem Ádi éppen 19 elmúlt és azóta együtt muzsikálunk. Gyakorlatilag 23 éve együtt zenélünk, ami azt jelenti, hogy játszottunk együtt több mint 2000 koncerten, felvettünk együtt kicsivel több, mint 10 lemezt, és írtunk több mint 200 dalt, ami azt jelenti, hogy az együttélése a zenekarnak az életünk adottsága is. Ezt pedig nagy alázattal és szeretettel fogadjuk el, ilyen tekintetben a barátságunk vagy a viszonyunk jóval mélyebb, mint egy barátság, tehát az alkotói viszonyokban nem engedhetjük meg azokat az empátiai gesztusokat, amiket a barátságokban meglehet.

fotó: Gólya tamás

 -Sára: Most, hogy így említetted, hogy hány helyen volt már koncertetek, nyilvánosak a fesztiválszezonnak az időpontjai, fellépői… Van esetleg valami, amit kiemelkedően vártok?

-Zoli: A hazaiakat nagyon, ami már áprilisban elkezdődik a Pen, Fishing on Orfű, Ördögkatlan hármasára fel lehet húzni az otthoni fesztiválok élményét, és minden koncertet várunk. Egy koncertnek mindig van izgalma, a művészetekről is szól és nehezebb olyan fesztiválokra felkészülni hangulatban vagy fókuszálni, amik inkább futószalag fesztiválok.

-Sára: Milyen a kapcsolatotok a rajongókkal?

-Sára: Mondjuk feltűnt, hogy szívesen reagáltatok az interjú felkérésre és feltételezem, hogy jó, és melyik korosztály áll hozzátok a legközelebb és ki az, akivel a legtöbb kapcsolatotok van?

-Zoli: Szerintem ilyen szerencsés helyzetben vagyunk, és az én élményem az, hogy tizenévesektől a hatvanasokig a 30Y koncerten sok ember van, és ez szerintem nagy élmény, önmagában egyfelől az nagyon ritka hogy a társadalmunk úgy tagolódik, mintha generációsan le lennénk tagolódva a térben hogy a tizenéveseknek ez a szórakozóhelye és a zenekara, a huszonéveseknek ez a szórakozóhelye és zenekara, a harmincasoknak ez a szórakozóhelye és zenekara és még sorolhatnám… És szerintem ez egy probléma mert szerintem a társadalomnak nem így kellene működnie. Szóval remélem, hogy a 30Y ilyen tekintetben is egy empatikus és integráló erő! Sok féle generáció és sok féle embert képes megszólítani, és ennek nem az a lényege, hogy ránk figyeljenek, hanem azt érzékelem, hogy azok az emberek, akik a 30Y felé fordulnak, azok az emberek egymás felé is fordulnak.

-Sára – Zoli neked az életben többféle téren vannak tapasztalataid, ugyanis tanítasz, zenélsz, és még műsorvezetőként is láttalak. Mennyire nehéz ezt összehangolni?

Zoli – Hát úgy képzelem, hogy mindannyian választottunk mikor megcsináltuk a zenekart és a zenekarral elkezdtünk zenélni tulajdonképpen teljesen bizonytalan volt ez is. Először csak te hiszel abban, hogy csinálod, hiszen mások nem ismerik, csak mi páran azt gondoljuk, hogy ez a világunk, rajtunk kívül mindenki azt gondolja, hogy ez egy bolondság, de te valahogy hiszel benne és egyszer csak ez a hit érvényesül és létrejön az emberek számára is a 30Y. Szóval mi nekünk addig a szívünkben fejünkben volt, egész addig viszont mindenki azt gondolta, hogy ez nincs is, és eltöltöttük azt a pár évet azzal, hogy higgyenek benne. És mikor elértünk ide, 2006-2007 környékén akkor mindegyikünknek volt egy választása, hogy végtére is, amit mi 30Y-nak nevezünk végül is meglehet élni, hétköznapi módon is meglehet élni. És ennek leginkább az volt az oka, hogy az alkotói pozíciónk az nem szolgáltatódat ki a hétköznapi egzisztencia kérdéseinek. Szóval, önmagában, ha sok lábon állsz, sokféle világba gyalogolsz, akkor egyfelől sokkal stabilabban tudod képviselni az alkotói pozíciódat

 -Sára: Ide az egyetemhez visszakeveredve, a hallgatóinak mennyire nehéz elkülöníteni a tanárt és a rocksztárt a tanteremben is?

Zoli – Egyfelől ez nem olyan nagy ügy, mert már megszokták, meg egy idő után, világos lesz, hogy nem viszek be az előadásokra gitárt és hogy nem lesz dal… Nyilván én nem szeretném, hogy ez nagyon elkülönüljön, mert én nem hiszek abban, hogy kettő vagy három életet élünk vagy esetleg négyet és azokat izoláltan elválasztjuk egymástól. Én nem tudok máshogy működni hogy a 30Y egész identitását viszem magammal ahogy az Ádi is viszi magával minden hova annak a felelősségével, reprezentációjával és a jelenlétével is, hiszen nem tudom azt mondani hogy „Kedves hallgatók, gyerekek most én nem az a BeckZoli vagyok hanem most az a BeckZoli aki morózus, szigorú meg micsoda, közben a másik meg olyan” Szóval az van persze hogy tegeződünk, a példáimat a rock and roll térből egy filozófia kérdésre a vagy bármi egyéb teoretikus kérdésre, a rock and roll térből ugyanúgy hozom mint az irodalom vagy a képzőművészet teréből. Szóval alapból butaság nem tudomást venni arról, amik vagyunk, egyszerűen csak a hangsúlyt kell átvenni mert a funkciója más annak amiért ott vagyunk abban a térben amikor tanítunk.

Fotó: Gál Eszter

 -Sára: Utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy így mit üzennétek a feltörekvő zenészeknek? Mire figyeljenek oda a zenélés során és mi az, amit érdemes hasznosítani a karrierjük felépítésében?

-Zoli: Hát szerintem az alapvető helyzet, hogy ne akarjatok sikeresek lenni, ne azon törjék a fejüket, hogy hogyan lesznek sikeresek, mert ha azon törik a fejüket akkor elfelejtik azt, hogy ők kik, ha valami elképzeltnek akarnak megfelelni, amik ők éppen nem. Szóval essenek magukkal egybe vagy sikeres lesz, vagy nem tulajdonképpen mi is ezt csináltuk és örülünk, hogy ez történt. De biztos a siker kedvéért nem játszanék valami olyasmit, ami nem én vagyok. Inkább lennék sikertelen, de azt játszanám, ami vagyok, minthogy sikeres legyek, de hamis vagy hazug legyek a színpadon.

Kövecses Sára

Szólj hozzá!