Vizkeleti Erzsébet
Kirándulások Erdély szép helyein
2. rész – Segesvár
Következő megállóhelyünk Segesvár (Sighişoara), ahol egy kiadós sétát teszünk, ismerkedve a város történelmével és nevezetességeivel. Segesvár Maros megye (judeţul Mureş) területén fekszik.
A város környéke ősidők óta lakott. A római időkben ezen a tájon feküdt a Castrum Stenarum őrhely, amely a Gyulafehérvár (Apulum) felé vezető fontos út biztonságára vigyázott. A szláv eredetű földrajzi nevek azt bizonyítják, hogy a terület a honfoglalás előtt az óbolgárok fennhatósága alá tartozott. II. Géza király, majd II. András szász telepeseket hívott erre a vidékre, akik a vár építését 1191-ben kezdték el. Az oklevelekben a vár „castrum sax”, majd „Civitas de Segusvar” neveken szerepel. A város igazi megerősítése Róbert Károly trónra lépésétől a mohácsi vészig tartott. Mátyás király idején a város részt vett a Veres Benedek által vezetett királyellenes felkelésben. 1506-ban az erdélyi rendek az itteni vártemplomban erősítették meg a három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) unióját. A XVI. században a város evangélikus hitre tért át. 867 után a szászok elvesztették autonómiájukat, és 1876-ban Segesvár Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett. A felső képen a jelenlegi Városháza épülete látható, az alatta lévő fotón pedig Segesvár tipikus házait figyelhetjük meg.
A város két részből áll, az Alsóvárosból és a Felsővárosból, vagy Várból. Ez utóbbi egy 72 m. magas hegyfokra épült. Az Alsóváros központjával, a Piac térrel az üzleti élet központja. A vár felőli oldalon 19 épületet nyilvánítottak műemlékké. A régi házak között állnak a közintézmények jórészt eklektikus palotái. A Felsőváros az Alsóváros fölé magasodik falaival, tornyaival. A XVI. századig ez volt a város központja. Az Alsóváros csak később vette át a vezető szerepet. Ekkor a Felsővárosból kulturális központ, iskolaváros lett. A Felsővárosnak a XV. században három erődítési övezete volt, 14 toronnyal. A török nem tudta elfoglalni.
A kuruc korban, mivel a polgárok II. Rákóczi Ferencet nem ismerték el Erdély fejedelmének, Pekry Lőrinc ostromolta, és több bástyát felrobbantott. A vár már akkor elvesztette hadászati jelentőségét. A 64 méter magas Óra-torony (Stundenturm) a Vár főkapuja és a város szimbóluma is egyben, világörökségi helyszín része. A kolostortemplom háromhajós, gótikus építmény a XIII. század második feléből. Egykor domonkos kolostortemplom volt, majd az evangélikusoké lett. Az 1676. évi tűzvész után újjá kellett építeni, de sajnos a kolostort 1886-ban lebontották. Sorra lehet nézni a különböző mesterségek tornyait, például a Kovács-tornyot, a Csizmadia-tornyot, a Szabó-tornyot, a Szűcs-tornyot, a Mészáros-tornyot, a Tímár-tornyot. A Schülertreppe, magyarul Diáklépcső (Str. Cuza Vodă) felvezet a tulajdonképpeni Vár-hegyre vagy Iskola-hegyre. A XVII. század elején épített Szász iskola mellett kanyarog az út a Várhegy legmagasabb pontjára, ahol Erdély gótikus építészetének egyik legszebb evangélikus temploma áll. A szászok Bergkirché-nek, hegyi templomnak nevezik. A vártemplom alatt, a falakon kívül van a segesvári evangélikus temető.
A régi, fedett falépcsőt eredetileg 1642-ben készítették. Tetején kívül oldala is fedett, valószínűleg azért, hogy ostrom esetén biztonságosabb legyen. 172 lépcsőfoka van, közben néhány pihenővel. Természetesen itt megyünk fel, ami sokkal romantikusabb, és a pihenőket betartva, a múltra gondolok, felidézek pár történelmi eseményt, dátumot. A „Vajon hogy is volt?” kérdés engem is nyomaszt, de aztán arra gondolok, hogy nem kételkedhet az ember mindig, mindenben, egyszerűen csodálom a gyönyörű kilátást. Egy biztos: Segesvárról mindenkinek eszébe jut Petőfi Sándor. A környéken sok emlékmű és múzeum őrzi Petőfi emlékét. Petőfi mellszobra a volt Megyeháza mellett, kis parkban áll. 1916-ig egy bronz Petőfi-szobor állt itt, Köllő Mihály székely szobrász alkotása 1897-ből, az 1916. évi hadműveletek idején azonban azt Kiskunfélegyházára menekítették, s ma is ott díszíti a főteret. A fehéregyházi Petőfi-emlékmúzeumot a Haller grófok alapították. Különféle Petőfi-relikviákat tartalmaz. Itt áll a régi, turulos emlékmű is, melynek tövében az elesett honvédek egy részének sírja van. Az Albeşt melletti mezőn vesztette életét 1849. július 31-én Petőfi Sándor. Az új Petőfi-emlékművet a műút mellett, egy forrásnál emelték. A költőt, akit valószínűleg a dzsidások öltek meg, minden bizonnyal Lengyel József, sebesülteket kötöző orvos látta utoljára. Halálának pontos helye ismeretlen, tetemét közös sírba temették.