Színház
Orlai Produkció – Botrányhős
vígjáték
Marlon Brando „E dalra tanított anyám” című, Robert Lindsey-vel közösen írt önéletrajza alapján
Nagyon szeretem a színház, a filmek világát, és régóta különösen érdekelnek a színészek, mint emberek. Szívesen nézem, olvasom a jó interjúkat, amelyekből megismerhetem a színházi vagy filmes karakterek mögött a hétköznapi embert.
Ez volt az egyik ok, amiért kíváncsian vártam ezt az előadást. A másik, hogy az Orlai Produkció korábban látott egyszemélyes darabjai különlegesen nagy élményt adtak (Leszámolás velem – Nagy Dániel Viktor; Egy csemegepultos naplója – Ötvös András), és arra számítottam, hogy ez most is így lesz.
A Botrányhős olyan, mintha egy Marlon Brandoval készülő portré forgatásába leshetnénk be. Brando mesél az életéről, pályájáról, kicsit csapongva, lazán, mintha csak egy sör mellett, közvetlenül beszélgetne ismerősökkel. Mivel ezek az ismerősök, most mi nézők vagyunk, a színpadon lévő, érdekes dolgokat rejtő nagy dobozból valóban előkerül a sör. A forgatás hangulatának előidézésében a reflektorok, és a „Marlon” feliratú szék is segít (rendező-látványtervező: Vecsernyés János), a közvetlenséget pedig hamar megteremti az interaktivitás.
Egy sztárallűröktől mentes, de öntörvényű, érdekes ember bontakozik ki a történetből, ugyanakkor rövid, de maghatározó pillanatokban a lazaság és vagányság mögött megbújó, igazi mély érzelmeket is megláthatjuk.
Élete történetének néhány szereplője is megjelenik a színpadon, hol csak hangutánzással, hol a nagy dobozból előkerülő apró kiegészítő kellékekkel is jelezve. Néhány epizódhoz hozzáillő zene is tartozik, hogy könnyebben átjárjon minket a hangulat (zeneszerző: Szitha Miklós).
Mivel a színész mögötti ember most is érdekelt, ezért interjúkból, videókból tudom, hogy Klem Viktor szívügye ez az előadás (szövegkönyvet is ő készítette), és ez érezhetően áramlik le a színpadról a nézők felé.
Telnek a percek és egyre jobban magával ragad minket a színészóriás emberi meséje. Pályája kulisszatitkaira is fény derül, ikonikus alakításai mögé is beleshetünk.
Klem Viktor Brandoként végig fogva tartja a figyelmem, de számomra akkor mutatja a teljes átlényegülést, amikor az elhízott Marlont is megmutatja. Magamban abban reménykedem, hogy nem lesz rosszul az a túlsúlyos ember, amikor életének szomorú, tragikus eseményeiről beszél. Annyira valóságos ez a gondolatom, mintha néhány perce nem a saját szememmel láttam volna, hogy a nagy dobozból előhúzott kitömött test-kellékbe bújva érte el Klem Viktor a sok-sok kiló illúzióját. Rám ott hatott leginkább a színház és a színész varázslata.
A feloldás végül egészen meghökkentő, így miután elsötétül a színpad, pár másodperc csönd következik, és azután érkezik az erős, hosszú ideig tartó taps.
Nagyon szívesen hallgattam volna tovább Marlon Brando történetét, és nem csak azért, mert szeretem Klem Viktor orgánumát, hanem mert miközben jobban megismertem Brandot, mint embert, és Klem Viktort, mint színészt, egy igazán jó élményt kaptam, amit vittem magammal hazafelé, miközben a Keresztapa zenéjét dúdoltam.
Fordító: Upor László
Koreográfus: Szőllősi Krisztina
Asszisztens: Égető Fanni
Producer: Orlai Tibor
Megtekintett előadás: 2024. október 22.
(A szórólap nagyon tetszik, ezért azt fényképeztem le, de az előadásról is remek fotókat készítettek, amelyek már elérhetőek. A Botrányhős novemberben és decemberben is megtekinthető a 6SZÍN-ben.)
https://www.youtube.com/watch?v=H-jWScnmo7w
- október 24. Szalay Hajnalka