Vizkeleti Erzsébet Kirándulások Erdély szép helyein: 6. rész: Gyilkos-tó, Békás-szoros

Vizkeleti Erzsébet

Kirándulások Erdély szép helyein

6. rész – Gyilkos-tó, Békás-szoros

A kellemesen elfogyasztott ebéd után irány a Gyilkos-tó és a Békás-szoros, amelyekről már sokat hallottam és nagyon várom a látványt.

A Gyilkos-tó természetes völgyelzáródás által keletkezett 1837 nyarán. Az 1837. július havának egyik délutánján 7 óra tájban kelet felől szokatlan tömörségű óriási sötét felhők gyülekeztek, és rendkívül erős záporral sötétítették el a láthatárt. A bőszült vihar egész reggelig űzte rémes játékát, és a nagy víztömegtől átázott gyér talajánál fogva lecsúszott a föld a Gyilkos-kő északnyugati oldaláról eltorlaszolva a Békás-patakot. A víz valószínűleg csak a következő évben érte el a kifolyás magasságát. A képződmény tószerűségét azért is lehetett nehezen észrevenni, mert víztükréből, abban az időben, sűrűn állottak ki az elárasztott fenyőfák csúcsai, amelyek lekopasztott csonkjai ma is a tó eredetiségét és jellegzetességét adják.

A XIX. század negyvenes éveiben napvilágot látott útleírások már említést tesznek a tóról, a magyar nyelvű leírásokban először Benkő Károly említi Veres-tó néven, mai román nevének (Lacu roşu) szó szerinti fordítása után. Az Erdélyi Múzeum-egylet 1864. évi III. ülésének jegyzőkönyvi kivonata szerint: „Báró Orbán Balázs mutatványokat olvas fel a Székelyföldön tett utazása alkalmával felfedezett régiségek és ritkaságok leírása és ismertetésére szánt nagyobb munkájából, név szerint a gyilkos taváról… érdekes előadását rajzok és fényképek bemutatásával világosítván.”

Orbán Balázs az addig általánosan ismert elnevezés helyett a Gyilkos-tó nevet valószínűleg a tó eredetével kapcsolatos népmondák alapján használja. A néphagyomány szerint a téli időszakban a befagyott tavon szekerekkel utat rövidítő erdőmunkások alatt szakadt volna be a tó jege, egy másik monda a hegyomlással hozza kapcsolatba a tó nevének eredetét, mely szerint a leomló két hegyfok közötti tágas réten éppen tanyázó juhnyáj az omlás folyamán teljes egészében odaveszett.

Ahhoz, hogy a Gyilkos-tó név megmaradjon a köztudatban, nagymértékben hozzájárult az is, hogy a tó déli oldalán található hegytömb, melynek az alsó része csúszott le, ősidők óta a Gyilkos-kő nevet viselte. A legmeglepőbb és legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Orbán Balázs szavait idézve: „És minő gyönyörű, minő változatos, nagyszerű e tó környezete! Kelet felől hosszan nyúlik el mellette a Gyilkos-havas. Meredeken emelkedő oldalát sűrű nyíressel kevert fenyves erdő borítja, míg égre meredő teteje kopár, de e kopárságban van éppen gazdagsága, mert ott a legfestőibb mészkő sziklacsúcsok tornyosulnak fel, amelyek hófehérek, simák és tündöklők, mint a márvány.”

A Gyilkos-tó megközelíthető Moldva felől is, a festői szépségű Békás-szoros érintésével. Ez a páratlan szépségű vidék közigazgatásilag nem, de természeti szempontból egységes, jellegzetes tájat alkot. A tó tengerszint feletti magassága 983 m, jelenlegi területe kb 11 hektár, vízmennyisége kb 580000 km, legnagyobb mélysége 9,6 m. A tó alakja hosszúkás, É-D irányú, az északi vége derékszög alatt nyugatra hajlik egy nagy L betűhöz hasonlóan. A hosszabbik rész 900 m, a rövidebb 435 m.

A Gyilkos-tóhoz fűződő egyik legszebb, legmeghatóbb legendát szeretném elmesélni. Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökény fekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó, büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni, és szekeret faragni is. Ahogy szemük összevillant – és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám – megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, mikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozástól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget és földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt még a pásztort is, aki a szemben lévő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patak zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Ily módon lett a hegy halálából az élet vize. Ha napsütésben belenézünk a tó vizébe, Eszter szürkés zöld szemei tekintenek szelíden vissza ránk…

A másik csodálatos, híres turistáknak való látvány a Békás-szoros. A Gyilkos-tótól továbbvezető út a patak partjára szorul az Oltár-kő (1200 m) hatalmas szirtje alatt, függőleges sziklafalak között. Legvadabb része az ún. „Pokol”, ahol a patak hatalmas kövek közt zubog, az utat merész szerpentinekben támfalakkal, alagúttal és részben már a sziklafalból kellett kirobbantani. A Békás-szoroson túl már Moldva található.

Visszafelé más útvonalon jövünk, így még lehetőségünk van látni néhány érdekes dolgot.

Folyt köv…