MEGJELENT: Farkas Mici: A mi doni hőseink c. kötete és E-könyve!
Történelmi dokumentumregény a II. világháború doni eseményeiről!
Oldalszám: 310 oldal
A szerző elérhetősége a Holnap Magazin oldalán:
https://holnapmagazin.hu/profile/Derine%20Farkas%20Maria
Az E-könyv megrendelhető a Holnap Magazin webáruházában!
A nyomtatott kötet megrendelhető a szerzőnél.
Állok csendben egy szép dombokkal, sudár tujasorokkal ékített, csöppnyi toszkán falu, zsebkendőnyi méretű kis temetőjében. Itt mindent megőrzött az idő! Hagyományos régi sírköveken kalapos olasz férfiak, fejkendős asszonyaikkal, későbbről elegáns urak és dámák, aztán nagy sima kőlapok alatt – mint nagyvárosaik katedrálisaiban –, békésen nyugvó helyiek. De már a közelmúltból, modern, grande urnafal regél, temérdek, fehér míves – márvánnyal. Természetesen. Nem véletlenül… Közel van Carrara. Engem mégis egy fiatal, csinos, és tiszta tekintetű, egyenruhás katona fotója késztet alapos megállásra nyughelye előtt, amint elhagyjuk a mi casánk régi tulajdonosa, Rosa asszony sírhelyét. A hős elesett Tuniszban… Teteme visszatért szülőföldjére. A sírban vele pihennek szülei… s az eltemetett sok-sok fájdalom! Könny! Amit a II. világháború hozott mindenütt.
Az én összezárt ajkú édesapám szeretett arca suhan a képbe, aki a Don kanyarban eltűnt Gyula öccsét siratja némám. Némán! Amikor nekem, a kisleánynak mutatja a titkos kincsként őrzött harci kitűntetéseket, amelyek aztán gyorsan visszakerülnek a szép, új konyhaszekrény legalsó fiókjába. Öröknek szánt rejtekhelyükre…
Mégis elvesztek… Egyszer… Ahogyan a szavak is. De az az eltemetettnek hitt fájdalom előbukkan, amit én akkor, még gyermekként nem érthettem meg. Tekintetében nagy szomorúsággal, de leírhatatlan büszkeséggel tükröződik: „Mindent elmos az idő… Ez a hazug világ!” Én pedig most ugyanazzal a szomorúsággal és leírhatatlan büszkeséggel azért is azt állítom:
– Nem! Minden nem tűnhet el nyom nélkül! A mi kicsi falunk doni hősei sem, akiket nem rejt holtukban a zalai dombok lejtőjén, a zsebkendőnyi méretű kis Ótemető.
A bezárt temető… Ahol szüleik hamvai is már – többnyire fejfa nélkül – csak néma mementók egy egykor szépséges, színes, krepp-papírvirágos, ovális koszorúkkal dúsan díszített falusi sírkertben. Amit aztán a feledésre szántak és véglegesen a sorsára hagytak, a kíméletlenül álnok és visszás XX. század második felében…
Farkas Mici