Vizkeleti Erzsébet
Emlékek színeiben elmerülve
Nagy érdeklődéssel vártam, hogy megcsodálhassam Budapesten a BOK Sportcsarnokban megrendezésre került Claude Monet, legkedvesebb francia impresszionista festőm immersive kiállítását. Amint utánanéztem, az immersive kifejezést olyan élményekre használják, amibe valaki annyira belemerül a virtuális technika segítségével, hogy úgy érzi, mintha egy másik világba került volna. Nos, én valóban egy másik világba kerültem, nem csupán a kiállítás kapcsán, hanem a valós emlékeimben feltáruló színek harmóniája által is.
Mintha visszamentem volna az időben 1980-ba, amikor először jártam Franciaországban. A háromhavi, ösztöndíjjal való kint tartózkodás alatt lehetőségem nyílt a francia impresszionista festészettel közelebbről megismerkedni. Bár szakdolgozatom témája irodalmi jellegű volt, pontosabban az impresszionizmus nyomait kutattam a francia irodalomban, ahhoz, hogy megértsem, milyen hatással volt az impresszionizmus az irodalomra, tanulmányoztam a festészetet. A három hónapot Normandiában, Caen városában töltöttem, valamint az utolsó hetet Párizsban. Franciaország északi része kedvezett a szakdolgozati téma megismeréséhez. Hamarabb láttam a valóságban a tenger, az óceán, a híres épületek, változásainak tónusait, mint a múzeumokban azokat a képeket, amelyeket az impresszionista festők kevertek ki palettájukon. Két meghatározó élményt emelek ki csupán. A fotó és a festő, Monet valósága látható a lenti két képen.
Láttam, a híres, Rouen-ban található székesegyház íveit napfelkeltekor, déli napsütésben, esti alkonyatban, és valóban hasonló látványt nyújtott a Claude Monet által festett képekhez. Az első kép a valóságos katedrális, a többi a Monet által megfestett sorozatból való.
Az utolsó héten az első dolgom az volt, hogy megnézzem az impresszionista festőknek szentelt két múzeumban, a Jeu de Paume-ban és az Orangerie-ben az akkor látható képeket, Boudin, Toulouse Lautrec, Manet, Degas, Gaugin, Cézanne, Renoir festményeit. Az Orangerie múzeum két termében Claude Monet képeit csodálhattam meg. Ma már a pályaudvarból múzeummá átalakított Orsay Múzeum őrzi Monet legtöbb festményét, mindemellett számos alkotása közül több is fellelhető szerte a világ leghíresebb múzeumaiban.
A XIX. században Párizs lett az európai művészet fővárosa. Párizsba sereglettek a művészek a világ minden tájáról, hogy a kor nagy alkotóinak munkásságát tanulmányozzák, és hogy részt vegyenek a művészet körül kavargó vitákban, melyek soha nem értek véget a Montmartre kávéházaiban. De mi is volt a viták tárgya? Az impresszionista művészek és írók a realizmus, mint művészeti irányzat és annak kifejezésmódjai ellen lázadtak. Szoros baráti kapcsolatok alakultak ki festők, szobrászok, írók között, hihetetlen méreteket öltött az összefogás az új eszmékért, ideálokért. A viták a valóság egy másféle ábrázolásáról szóltak. Az impresszionisták azt vallották, hogy a valóságban nem fogadhatunk be mindent egyszerre a maga részleteiben. Egy adott pillanatban csak egy pontra tudjuk összpontosítani figyelmünket igazán, ez az első benyomás, amire a figyelem legelőször összpontosul. A többi részlet összefüggéstelen formák szövevényévé mosódik össze. Az alábbi Monet képről kapta az új irányzat a nevét, melynek címe: Impresszió a felkelő nap.
A fentebb említett immersive kiállítás valóban új élményeket jelentett. Megcsodálhattuk Monet Giverny-beli házát, annak berendezéseit, sétálhattunk bútorai között, miközben a falakon néhány eredeti, aláírásával ellátott festményt is felfedeztünk.
Az immersive élményt szeretném láttatni, amennyire lehetséges, Monet varázslatos Tavirózsás tó eredeti festményének reprodukciójával és a kiállításon kialakított kerttel, ahol átmehettünk a kis hídon, miközben arcunkat csiklandozták a lelógó, mindenféle színben pompázó virágok.
Újra felfedeztük hosszú életének eseményeit, amelynek részletei már a múlt homályába vesztek és ismét szívbe markoló volt megtudni, hogy a festő időskori szürkehályogban szenvedett, amikor egyre sötétebbé vált számára a világ. De barátai és gondozói segítségével tovább festett. Hogyan is adhatta volna fel a számára az életet jelentő festést, ő, aki egész életében a fények és a színek játékát akarta megfogni a pillanat változásában?
Végül az utolsó nagyteremben kényelmesen ülve úgy éreztük magunkat, mintha moziban lennénk. Megelevenedtek a festő képei a magas falakon, lágy zene szólt, és átadhattuk magunkat teljesen az élménynek, a pillanat varázsának. Miközben láttam, amint éppen szemben velem befut a mozdony a Saint-Lazare pályaudvarra, jobbra megelevenedik a Giverny-ház, balra pedig hull a sok virág és a tavirózsák szinte szédítő tánca kavarog, a padlón margaréták tűnnek fel, majd a kép átadja helyét az újabb színkavalkádnak, én arra a 24 éves fiatal nőre gondoltam, aki ott áll egy Monet kép előtt és nem tud szabadulni a látványtól. Nekem az maradt az igazi Monet-élmény. Vagy maga Párizs és az ifjúság varázsa mondatja ezt velem?
A modern technikák alkalmazása érdekes, azt az érzést nyújtja, mintha az alkotó világában sétálnánk. A kiállítás csodálatos, nagyon szépen kivitelezett, mindenképpen érdemes megnézni. Az új dolgok befogadására mindig fogékonynak kell maradnunk.
Képek forrása: saját fotók, és Internet
Vizkeleti Erzsébet