A mindenség csirája

A mindenség csirája

Az elvetett magból új élet támad ,ezért a mag minden kultúrában a termékenység szimbóluma. A növények regenerációját biztosítja, ezért az élet és a halál jelképe is Már az első földművelő kultúrákban a termékenységi varázslatokban ,házassági áldozatokban,de a temetési szertartásokban fontos szerepet játszottak.
Egyiptomban Oziriszt a meghaló és feltámadó Istent őserőnek ,a teremtés okának és a mag lényegének tartották .Újjászületését a szarkofágjába ültetett csirázó magvak szimbolizálták.
A görög mitológiában Démétér a gabona Istennő és lánya Perszephoné története a természet pusztulását, és újjászületését példázta .Perszephoné télen,mint a mag az alvilágban tartózkodott ,de tavasszal visszatért a Földre hogy a természetet virágba borítsa..Őt úgy jelenítették meg, hogy egy télen elültetett és kicsirázott gabona kalászt tavasszal a földből kiástak, ezzel a szertartással szabadították ki jelképesen az alvilág istene Hadész birodalmából.
Kis-Ázsiában az Adonisz kultusz fontos rituális kelléke volt a magvakkal teleültetett kosár, az ún. Adonisz kert.
A zsidó és a keresztény kultúrákban a mag példázata az utódokra vonatkozott. A meddő nőket,és férfiakat a magyar nyelvben magtalannak nevezik napjainkban is.
Az evangéliumokban a mustármag fontos szimbólum volt .Jézus példázata szerint Isten királysága ahhoz hasonlít, ahogy a mustármagból kifejlődik a növény ,Mikor elvetik minden más magnál kisebb, mire felnő nagyobb lesz az összes többi kerti veteménynél. A kicsiny mustármag példázza a Jézus tanításában rejlő erőt, mellyel országát felépíti.
A Bibliában a magvak, a gabonamagvak, különösen a búza gyakran felbukkan. A búza volt a földműves Káin áldozati ajándéka. Mikor a bibliai József a fáraó álmát megfejtette, a szárazságot, és az ínséget a száraz és dús kalásszal jellemezte..
Az Újtestamentumban, a búza és a konkoly példázatban a gabonamag azokat a hívő lelkeket jelenti ,akiket az utolsó Ítéletkor kiválasztanak és a feltámadás kegyében részesülnek.
Szűz Máriának, Jézus anyjának, a Sarlós Boldogasszonynak, is van kapcsolata a magokkal, ő az
aratásnak is patrónája Boldogasszony a magyar ősvallás istensége, a termékenység védelmezője volt A kereszténység felvétele után Szűz Máriával azonosították az alakját. Szent Gellért legendája szerint, a püspök tanácsára Szűz Máriát Magyarországon a katolikusok Boldogasszonynak nevezték.
Sarlós Boldogasszony ünnepét az különbözteti meg a többi Mária ünneptől, hogy július 2-án ünneplik .Ezen a napon még nem aratnak, hanem ünnepelnek, megáldva az aratás eszközeit.
Az aratás másnap hajnalban kezdték el. Máriát azért nevezték Sarlós Boldogasszonynak,mert a nők mindig sarlóval arattak
A magyar néphagyomány is őríz termékenységi varázslatokat. Ezek közé tartozik a Luca napi búzacsiráztatás az un”.Lucabúza”Luca napján ültették el,és a téli napforduló idején kelt ki. A jövő évi termésre következtettek,a kicsirázott magokból..

Mag, mint szimbólum a magyar költészetben

A mag több neves költőnk verseiben is megjelenik, a termékenység vagy a pusztulás jelképeként.
Petőfi Sándor Hazámban című versében Arany kalásszal ékes rónaságnak „ nevezi az általa annyira szeretett szülőföldjét az Alföldet.

Kölcsey Ferenc a Himnusz című költeményében a magyarságra utaló égi áldásra emlékezik ezekkel
a sorokkal
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél.

Annál szomorúbban szól Tompa Mihály a Gólyához című versében az 1848-49-es forradalom bujdosóihoz.a nemzetet siratva.
Repülj, repülj ! És délen valahol,
a bujdosókkal,ha találkozol
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk,veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk.

Ady Endre A grófi szérűn című versében a szenes kalász, a zsellérek tragédiáját panaszolja

Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket
Korgó gyomrú magyar paraszt
Hát mi vagyok én neked?

Ady Endre „ Mag a hó alatt „című versében a mag és a hó , egyetemes jelképek, a háború elől önmagát és a hitét megőrző költőt jelképezi.

Most tél van,
s szegény mag magam
Megnémítva és behavazva.
Rendeltetés hitével őrzöm meg tavaszra
igazimnak sarjadásáig

Aranyosi Ervin „Tanítani csak úgy lehet” című költeményében a tanítókat magvetőknek nevezi, akik aprócska magokat ültetnek el a tanítványok szívében.

A tudás úgyis messze jut
célba ér menthetetlen
s aprócska magot ültet el
a nyitott emberekben.

Az az aprócska mag, ott van mindannyiunkban és rajtunk múlik, hagy elfonnyad vagy szárba szökken bennünk.

Pánti Irén