Zichy Géza a félkarú zongoraművész
Nevére már kevesen emlékeznek, pedig kiváló zongora művész volt ,művész a szó igazi értelmében, emellett kultúrpolitikus. Költemények ,regények ,operák fűződnek nevéhez.1876-tól ő volt a Nemzeti Zenede elnöke, majd a Nemzeti Színház ,és az Operaház intendánsa. Munkásságát a császár rendjellel ismerte el.
14 évesen vadászbalesetet szenvedett, fél karját elvesztette ,ám ez a tragédia, nem törte össze életét, sérült kezével megtanult úgy játszani,, mintha mind a két keze ép lenne..Virtuóz zongoraművész lett ,végigturnézta Európát, mindig telt házak előtt játszott. Liszt Ferenc is csodálta játékát. Életre szóló barátságot kötöttek.
Epizódok életéből
Az egykori Zemplén megyében Sztárán a család barok kastélyában született 1849. július 23-án.
Édesapja Zichy Lipót őrnagyként szolgált az osztrák hadseregben majd a szabadságharc idején átállt a honvéd seregbe ,ahol ezredesi rangra emelték..Később a hadbíróság megfosztotta rangjától .A szabadságharc leverése után a családnak bujdosnia kellett majd a nagyapja birtokán. Vedrődön lelt otthonra a család, ahol szeretetben nevelkedett 3 fiútestvérével együtt..Édesanyja Sztáray Mária grófnő volt, tőle örökölte művészi hajlamát és zenei tehetségét.
A kozák tiszt és az órák
A legválságosabb időkben jött a világra. Alig volt néhány hetes, mikor a szabadságharcot leverő orosz csapatok katonái megjelentek a Sztáray kastélyban..Édesanyja a csecsemő Gézával a hálószobában maradt előtte azonban féltett óra gyűjteményét gyorsan a paplana alá rejtette..Amikor a nagy darab kozák tiszt megjelent az ajtóban az óra éppen tizenkettőt ütött, és a precíz svájci órák a paplan alatt nyomban rázendítettek szokásos zenéjükre. A kozák tiszt kővé meredt a csengő-bongó dallamok hallatán a grófnő nem kevésbé. Amikor mind a ketten felocsúdtak a tiszt elkérte a gyermeket az anyjától,, megáldotta, és egy pénzérmével is megajándékozta .Úgy látszik, hogy az áldás és az óra szerencsét hozott neki.
A kis Zichy Géza, testvéreivel ellentétben félénk visszahúzódó álmodozó gyerek volt. Már három éves korában anyja zongorájához ült ,és olyan szenvedéllyel kezdett el rajta játszani ,hogy ötévesen tanárt fogadtak mellé, hét évesen már hegedűt vásárolt magának.
Az a tragikus őszi nap
A kis Zichy Gézát szenvedélyes vadász volt,12 éves kora óta vett részt a vadászatokon Mint a legtöbb arisztokrata gyereknek, neki is volt saját kis szekere, melyen három szamarat és egy lovat befogva önállóan közlekedett. Vadászatokra a komornyikja is elkísérte .Alapvető vadászati szabály hogy szigorúan tilos töltött fegyverekkel utazni .Ezt a felelőtlen komornyik is tudta, mégis megtöltötte a fegyvereket, amikor a 14 éves Géza ki akarta a szekérből azokat onnan emelni ,a kocsi elé fogott egyik szamár váratlanul megugrott ,a fegyver elsült .a gyermek karja megsérült.. Az életét az mentette meg, hogy a közelben állomásozó ezred tisztje a lövést meghallotta és a segítségére sietett, a fő ütőeret leszorította ,majd kocsival orvoshoz szállította..A karját sajnos nem lehetett megmenteni,. Élete a baleset után
Zichy Géza nem törődött bele abba ,hogy ezután beteg emberként kell leélni élni az életét, mások segítségére szorulva .Megtanult egy kézzel körmöt vágni, gyümölcsöt hámozni, felöltözni,és visszatért a zongorához is .Emberfeletti ambícióval vetette magát a munkába,és. ügyetlen karját virtuóz játékossá fejlesztette ,és a kiváló zongoraművészek közé emelkedett. Végigturnézta Európát, telt házakban ünnepelték játékát ,és azt az embert, aki győzött fogyatékossága felett.. Liszt Ferenc a barátságába fogadta és többször is meglátogatta tetétleni birtokán .Zichy Géza. .Liszt Ferenc számára külön házat is építtetett ,melyet egy tó választott el a park többi részétől. Így biztosította számára, hogy nyugodt körülmények között komponálhasson .Még diadalkaput is emeltetett látogatása tiszteletére.
. Gróf. Zichy Géza példájával bebizonyította ,hogy fogyatékkal is lehet teljes értékű életet élni .Mindent elért életében, amit egészségesként is elérhetett volna.
Igaz óriási akaraterőre és gyakorlásra volt szüksége ,de célját elérte..Mindig megéri megpróbálni a bennünk szunnyadó képességünket a felszínre hozni ,és minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy kibontakoztassuk.
Pánti Irén