Repülés a célok felé
(Interjú Horváth Szabolccsal)
A tatabányai költőnek, irodalmi kör, és darts klub vezetőnek az 2025-ös év új kihívásokat hozott, és sikerrel zárta az év első negyedét. Vele beszélgetünk irodalomról, és a sportról, terveiről.
Köszöntelek, Szabi! Fél éve beszélgettünk utoljára, akkor könyvbemutatód volt – antológiamegjelenés –, és az általad vezetett Tollkoptatókról is beszélgettünk. Úgy tűnik, nincs megállás, nincsenek feladott célok, ráadásul mindemellett a tatabányai darts klubot is lassan 3 éve vezeted. Mindig van egy ötlet a fejedben, amit meg kell valósítanod! Talán az lesz a legjobb, ha az irodalommal kezdjük. Apránként robog előre a 11. köteted, az Át a szívemen. Hol tart most a kötet?
Üdvözöllek, és az olvasókat! Nagyon kis lépésekkel megyek vele előre. Aki nem tudná, annak elmondanám, hogy a korábban megírt verseimre válaszolok, reagálok verssel, számomra egyfajta levelezés önmagammal. Nagyon élvezem. A témák, a helyzetek adottak. Igyekszem belőle a legtöbbet kihozni.
Milyenek a visszajelzések?
Amikor elkezdek egy-egy verssel dolgozni mintha a bizonytalanság vizébe lépnék. Nem tudom, hogy milyen mély a víz. Nem tudom, hogy egy kis tócsa, vagy egy méretesebb kátyúban áll a víz, vagy ennél is rosszabb a helyzet. Az írással az a baj, hogy a visszajelzések, a „siker” később igazol vissza. Próbálok megbirkózni ezzel várakozással. A türelem sajnos nem a legjobb erényem.
Nagy inspiráció kellhet ahhoz, hogy a lassan 1500. megjelenő versed megírásáig eljuss, és a Holnap Magazinon is vélhetően neked van a legtöbb versmegjelenésed a fiatal szerzők között. Hogyan éled meg mindezt?
Gyakran elfeledkezem róla. Igyekszem mindig friss, és naprakész, friss tartalmat ad magamról, magamtól. De ez nem csak a saját dolgaim érinti. Ide sorolhatom a dartost és az irodalmi kört is. Tíz éve vagyok aktív tagja a Holnap Magazinnak. Nemrég töltöttem be a 35. életévem. Amíg érzek magamban erőt és motivációt addig fogok írni.
A tavalyi év végén írtál néhány novellát, aminek voltak is kisebb-nagyobb sikerei. Honnan jött az ötlet, hogy e téren is kipróbáld magad?
Volt mentorom Julianna szerette volna megélni, ha a novellázásba belekezdek. Többször mondtam neki, hogy azt én fogom eldönteni mikor jön el a pillanat, nem pedig ő. Tavaly elolvastam párat, jöttek az ötletek, minden a fejemben volt, a teljes cselekmény, csak a sztorit meg a párbeszédeket kellett kidolgozni igazából.
Melyik novelládat tartod az eddigi legjobbnak?
A tétel című novellám pályázatot is nyertem, antológiában is megjelent. Az élet „szülte”. Nem nagyon áll messze a valóságtól az a novellám. Nem szeretnék a részleteire kitérni, mert azok is elolvasták, akiről szólt. Talán ezt a beszélgetést is elfogják olvasni. A benne leírt történet nem nekem okoz kellemetlenséget. A karma dolgozik, a rossz akarat, a megbántás, megaláztatás a rossz szó, mindig visszaad valamit. Egy pofont, vagy egy gyomrost. Közel 20 éve írok. Valaki szereti. De hogy a kérdésedre is válaszoljak, nekem a Magasles és a Hölgy a kabinban című novellám a kedvenc. Előbbit elmondhatom, hogy a Stohl András korábbi autóbaleset is ihlette. Munkába menet az út mellett megláttam egy ilyen vadászlest, és akkor jött az ötlet. Baleset, képzelet, a két világ közötti lét. Így jött az egész.
És a két vadász… ki volt a két vadász a Novellában?
A baloldali vadász Szent Péter volt, míg a jobboldali Isten. Főszereplőnk pedig a „súlytalan létben” beszélgethetett a teremtővel.
Akkor elmondható, hogy kicsit a tűzzel játszottál. Mit szóltak ehhez, akik rájöttek?
Ha valamilyen hibát követtem el, bízom benne, hogy megkaptam érte a méltó büntetésem. Leszegett fejjel csinálom tovább a dolgaim.
A novelláid ezek szerint kicsit inkább a képzeleted szüleményei. Hogy látod, lesz olyan, amikor saját élményt viszel papírra?
Mindenkinek az élete egy regény, egy film. A nagyon ismertekéből film is készül. Engem a versek világa nyelt el, nem pedig a történeteké. 10/9 ember azt mondja, hogy verset nehezebb írni. Én is ezt mondom. Nem állítom, hogy mind a kettőt tudok. Az egyiket sokat gyakoroltam, a másik pedig jött. Kell egy jó alap, amire felkapja az olvasó a fejét, ott tartod a figyelmét, és adsz valamit, elgondolkozik rajta, tanul belőle. Én például elég sokat idézek naponta dalszövegből, zenéből, filmből, versekből, néha még regényekből is. Egyesek szerint beleszorultam a saját világomba és eldobtam a kulcsot. Ezáltal nem tudok kiszabadulni a ketrecemből, mást pedig nem engedek be.
Te hogy vélekedsz erről?
Tanult embernek tartom magam. Nem vagyok sem okosabb, sem butább az átlagnál. Vannak hibáim, és van amiben ügyes vagyok. Akikkel együtt nőttem fel, valahogy elkerülte őket a siker, bár hozzáteszem (szerintem) nem is nagyon tettek érte. Hogy kit engedek be? Azt tényleg nekem kell eldöntenem, hogy kit engedek magamhoz közelebb. Egyre nehezebben bízom. Meg kell ismernem a másikat. Egy esélyt mindenkinek adok.
Térjünk át az antológiákra: hamarosan négy antológiában fognak írásaid megjelenni. Beszélnél erről nekünk?
A Holnap Magazinon a zsűrinyertes, valamint az éves antológiában, a Helma kiadónál jelenek majd meg antológiában, valamint a korábbi Szárnypróbálgatók Országos Anyanyelvű antológia Fecskefészek címen születik újra. Közel 25-30 írásom fog megjelenni. Idén eddig egyszer szerepeltem antológiában, az Irodalmi Rádiónál.
Hogy ítéled meg: jó ez az arány a tavalyihoz képest?
Tavaly 9 antológiában jelentek meg írásaim. Ezt idén biztosan nem jön össze, de nem is bánom. Ha fent említett még négy antológia a polcomon lesz már örülni fogok.
Hány megjelenést tervezel még idén?
Ugyan az év első negyede ment le, de még további kettő-hármat.
Beszélgessünk egy kicsit az irodalmi körödről, a Tollkoptatókról is. Közeledik az első jubileum, amikor 5 évesek lesztek. Mi a terved ezzel kapcsolatban?
Többször elmondtam, hogy az első jubileumot biztosan megéli a kör, a másodikban már nem vagyok biztos. Nincs ismeretség, nincs utánpótlás, nincs érdeklődés. Nekem nagy élmény volt, hogy vezethettem olvasó kört, slam poetryt és irodalmi kört is. Ha el is veszik, megfúrják, tönkreteszik, el lehetetlenítik, volt, létezett, ment, működött. Az, hogy a „kutya nem emlékszik majd rá”, a legkevésbé sem érdekel. Az ünnepség? Torta biztosan lesz. Egy nagyon családias csoport a miénk. Van egy konkrét ötletem 2026-ra, de nem szeretném elárulni. Én szeretném megvalósítani, nem pedig mások.
Kanyarodjunk akkor a sportra, azon belül is a dartsra. 2025-ben új terembe költözött az egyesület, ami tulajdonképpen felemésztette a márciusi hónapodat is.
Igen. A terem amiben beszélgetünk jelenleg 8 darts tábla található. Még nem nyerte el végső formáját. Lesz még vele munka, de gyakorolni már tudunk benne. Egyre többen keresik fel a tatabányai Sport-Hotel Darts Klubot, azon belül is engem, hogy szeretnének megtanulni dartsozni, egy családias közösség tagjaivá, és versenyzőkké válni.
A teremre teljes rendbetételére három és fél hetünk ment el. Összesen 10-12-en dolgoztunk rajta munkaidő után. Köszönet érte a klubtagoknak, és azoknak, akik pénzt tettek ebbe a terembe! Igyekszünk majd játékunkkal meghálálni.
A tavalyi évben instruktor (edző) is lettél. Laikusként kérdem: hogyan kell elképzelni egy darts edzést?
Az első alkalommal általában mindenkit csak távolról szemlélek. Idegen helyen van, idegen környezetben. Vélhetően sosem dartsozott még ilyen teremben. Mindenki otthon, a négy fal között hobbiból dobálgat, hajigál. Szocializálódjon, oldódjon fel az új helyen. Az edzése végén elbeszélgetek vele, mióta dobál, mit gyakorolt eddig, mi a célja a dartssal? A folytatás nagyvalószínűséggel az, hogy együtt kezdünk el a jobbá válásán dolgozni.
Tizenöt éve vagy ebben az egyesületben és lassan 3 éve viseled az elnöki titulust is. Mennyire nehéz feladat ez?
Olykor élvezetes az elnöki munka, szeretem csinálni, de vannak nehezebb időszakok, pillanatok. Aki emberekkel dolgozik azokkal mind nehéz. Ráadásul én olyan emberekkel, SPORTOLÓKKAL is dolgozom, akiknek van egy főállása, és mellette szeretetből dartsozik. Ez szerintem még inkább megnehezíti ezt. Mert a szabadidejét, energiáját, és pénzét teszi bele ebbe a hobbiba, sportba, úgy hogy vélhetően nem sokat vesz ki belőle. Nem úgy mint más fősportnál. Visszatérve vannak pillanatok, amikor szívesen megfosztanám magamtól ezt a titulust, de valami mindig átlendít a nehéz időszakon. A szép és jó pillanatokért szeretem csinálni. Az pedig időről-időre akad.
Melyik volt a legnehezebb időszak?
Minden évben volt egy nehéz időszak. Amikor átvettem a csapat vezetését, már falakba ütköztem. Az ismeretség hiánya, a névtelenség. Nem tudták, hogy kik vagyunk, mit képvisel maga ez az egyesület… de két fő tervem bevált, működő képest, és megháromszoroztuk a taglétszámot. És amint látod az új terem is alkalmas mindenre.
Minek nehezebb lenned: klubvezetőnek, edzőnek, vagy játékosnak?
Mivel, hogy csak az idei évben 9 újoncom van, így mindenképpen edzőnek. Ha csak egy-kettő vagy három lenne könnyebb dolgom lenne, de igyekszem mindenkivel egyénileg foglalkozni. Felmérni a jelenlegi szintjüket és feljebb építeni azt. És akkor még nem említettem a már kész, vagy félkész játékosokat akik hetente vagy kéthetente versenyekre járnak és jó, vagy jobb eredményeket szeretnének elérni. Igyekszem az elmúlt 15 évből minden tapasztalatot, olvasott anyagot, tanult dolgokat átadni, de az évek. Nagyon sok rossz információ terjeng a neten. De a kedvencem még mindig az, amikor elgondolnak valamit, ami nem végülis nem úgy van, és kettőnk közt kialakul egy kisebb vita. Megpróbálnak meggyőzni az igazukról és én tudom rosszul.
Klubvezetőként csak papírmunkázol, szervezel, intézkedsz. Játékosként és klubtagként ÁLTALÁBAN 90%-ban csak magadra kell figyelned, a maradék 10% a csapat. Hogy nemrég költözés és teremfelújítás is volt így közel 50-50%.
Milyen edzőnek tartod magad?
Mivel emberekkel dolgozom, foglalkozom, így fontos a bizalom. Ha már nem bízik a játékos az edzőjében, akkor ott nem lesz eredményes a munka. Próbálok jó lenni, vagy jobb. Az utóbbi időben már a hétköznapi problémáikat is megbeszélik velem a fiúk. Itt már kicsit a mentális felkészülésükben is szerepet játszok, és igyekszem a mérkőzéseiken is végig mögöttük lenni, és segíteni. Egy-egy rossz mérkőzésen átlendíteni őket a nehéz pillanatokon. Nekik kell eldönteni, hogy jó edzőjük vagyok-e, nem nekem. Lehet nem rám hallgatni, és akkor köszöntem szépen és a ráfordított időt és energiát rászánom egy másikra.
Az idei évben megvalósítottad egy régi álmodat: megrendezésre került az első tatabányai diák darts kupa. Hogyan gondolsz vissza a versenyre?
Az említett ismeretség nélkül volt egy koncepcióm, amit előadtam a Városházán. Hogy szeretnénk bemutatni, megismertetni a sportunkat, nagyon népszerű a tévében, a klubunk pedig annyira még nem ismert mint kéne. Hátha egy kis utánpótlást is be tudunk csábítani. Véleményem szerint nagyon élvezték a gyerekek. Novemberben újra elővesszük a szervezést, a tervezést, és továbbfejlesszük azt.
A következő nagyobb versenyetek a III. Roznai István Emlékverseny, aminek szintén te vagy a fő szervezője. Hol tart most a szervezés?
A versenykiírást elkészítettem, a plakátot is megcsináltam, az egyesületekkel már beszéltem. Szerintem újra egy nagyszerű napot tudunk majd magunk mögött, bízom benne én is táblára tudok dobni, mert az előző két versenyen ez nem valósult meg, és mindig csak utólag kérdezte meg egy-egy ember, hogy én amúgy nem akartam játszani? Fel kellene rá játékosként is készülnöm, szeretnék is, és önmagamhoz mérten egy jó játékot nyújtani.
Ha jól értem, tavaly a soft csapattal a harmadik helyen végeztetek a másodosztályban. Jelenleg a másodosztályban a második helyen álltok, hátra van még két forduló, és ha így marad minden, akkor első osztályba juttok. Sikerülni fog szerinted?
Bízunk benne. Hátra van még 7 mérkőzés. Tiszteljük minden ellenfelünket. Becsülettel küzdünk, sportszerűen játszunk úgy gondolom. Eddig minden évben érmet hoztunk a soft csapatbajnokságban jó lenne nem megszakítani ezt a tradíciót. Természetesen a cél a feljutás. Meglátjuk hogyan alakul.
Személy szerint milyen álmaid vannak a darts-sal és a klubbal?
A 2022-es ígéretem az volt, hogy kivezetem a sötétség alagútjából a csapatot, mint klubvezető. Nem állítom, hogy sikerült, de LEHET. Amit elterveztem működik, működött. Egyre többen vagyunk, egyre több a siker. Tervek célok mindig vannak, a klubbal, játékosokkal. Egy irányba mindig menni kell. Elmondani a célokat nem szeretném.
Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!
2025.04.19.
M.B.