Vikár Béla és a Kalevala
Van-e, ki e nevet nem ismeri? A kérdésre napjainkban már nem egyértelműen igen a válasz. Ha nevét ismerjük is, munkásságát egyre kevésbé, pedig nagyon sokat tett a magyar kultúráért és .a finn- magyar kulturális kapcsolatok elmélyítéséért. Vikár Béla kiváló ember, sokoldalú tudós volt, a haladás elkötelezett híve, kíváncsi a világra, mely körülvette, végtelen szorgalommal kereste az új utakat, és az új módszereket.,ez a szenvedélye vezette el Finnországba is.
Vikár Béla életútja és munkássága
1859. április 1-jén született a Somogy megyei Hetesen. Édesapja, Vikár János a pápai református gimnázium nagy műveltségű tanára, később református lelkész .Édesanyja, Szomjú Veronika is lelkész családból származott. Házasságukból 8 gyerek született, de csak 5 érte meg a felnőttkort. Petőfi műveinek szeretetét édesapja oltotta szívébe aki pápai tanár korában a Petőfi szerkesztésében megjelenő Életképek című lapnak pápai tudósítója volt Édesanyja a népdalok szeretetére tanította sokat énekelt neki gyermekkorában. Édesapját gyakran helyezték más-más községbe lelkészi szolgálatra, ahová családja is követte .ezért elemi iskoláit Hetesen kezdte el, majd több helyen folytatta.
Elemi iskolai tanulmányai befejezése után édesapja a pápai Református Gimnáziumba íratta ahol korábban ő is tanult. Nem sokáig maradhatott ott, mert járvány tört ki a városban, megbetegedett ő is. Szülei hazavitték, és teljes felgyógyulásáig 2 és fél évig otthon tartották. Ezek az évek azonban nem voltak elvesztegetett évek számára, mert édesapja gazdag könyvtárának minden értékes könyvét elolvasta ,és szorgalmasan tanult nyelveket is..
Felgyógyulása után a pécsi Főreál iskolában folytatta tanulmányait, ahol olyan kiválóan tanult, hogy a 8 osztályt 6 év alatt végezte el. Közben arra is volt energiája, hogy gyorsírást tanuljon. A legkorszerűbb Gabelsberg-Markovits-féle módszert sajátította el, melyet egy ember ismert Pécsen, tőle vett órákat. Erre a tudásra azért is szüksége volt, mert édesapja már nem tudta anyagilag támogatni pénzre volt szüksége a továbbtanuláshoz .Igazgatói engedéllyel diáktársait ő oktatta gyorsírásra, mellette más tanítványokat vállalt, hogy megélhessen.1877-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar és irodalom szakára iratkozott ahol Gyulai Pál, Greguss Ágost, Szász Károly és Budenz József professzorok magas színvonalú előadásait hallgatta. Akkoriban még nem készültek egyetemi jegyzetek, ő rájött, hogy gyorsírás tudományának itt is hasznát veheti. Engedélyt kért, hogy professzorai előadásait gyorsírással lejegyzetelje, és sokszorosíthassa diáktársai részére. Így közelebb került tudós tanáraihoz akik felismerték tehetségét, támogatták és új utak felé terelték.
Dr. Budenz József az összehasonlító nyelvtudomány európai hírű professzora a finn nyelv elsajátítására, és a finnek ősi eposza, a Kalevala lefordítására ösztönözte. Felajánlotta saját könyvtárát is, hogy kedvet csináljon neki a nagy feladathoz. Dr. Greguss Ágost professzor beajánlotta parlamenti gyorsírónak már 21 éves korában, és ő olyan jól érezte itt magát ,hogy nyugdíjazásáig ezt a munkát végezte Nagy kedvvel végezte ezt a munkát ,melyhez azért is ragaszkodott mert a parlamenti szünetekben elmélyíthette finn nyelvtudását,mivel a Kalevala fordítását minél előbb el akarta kezdeni. 1899-ben utazott először Finnországba. Karjalában ,a Ladoga tó északi partján élő népek nyelvjárását tanulmányozta, mert feltételezése szerint ők beszéltek olyan tájszólásban ,ahogy a Kalevala hősei, és ők énekelték a runókat olyan ritmusban, mint régen Az énekeket finn gyorsírással jegyezte le. Finnországba többször is visszatért felesége társaságában, aki segítségére volt a néprajzi gyűjtő munkában, és sok értékes fényképfelvételt is készített .Gyűjteményük egy része mai is megtalálható néhány finnországi múzeumban és Magyarországon is. Első finnországi útjukon meglátogatták a híres magyar festőművészt .Zichy Mihályt is aki a cári udvar festőjeként a finnországi Lachtán élt családjával.
Zichy Mihály megmutatta neki az előző évben díszkiadásban megjelent Sota Rusztaveli. Tariel a párducbőrös lovag című grúz eposzt, melyet ő illusztrált .Biztatta, ezt a csodálatos alkotást ültesse át magyar nyelvre .Tetszett ez a kihívás is Vikár Bélának, és a Kalevala lefordítása után bele is fogott ebbe hatalmas munkába.,mert előbb grúzul kellett megtanulnia. A magyarra átültetett mű 1917.-ben jelent meg.
1905-ben újra Finnországba látogatott, kutatásai folytatására, ekkor ismerte meg Akseli Gallen Kallelát a Kalevala festőjét, kinek a képei nagy hatással voltak rá. Életre szóló barátságot kötöttek .Felkérte készítsen illusztrációt a magyar Kalevalához is,ő ezt vállalta. A Kalevala első magyar nyelven megjelent részét a Kullervo történeteket is ő illusztrációival adták ki 1908.-ban. 25 évig foglalkozott a Kalevala fordításán, mely hűen adta vissza az eredeti művet. A könyv 1909-ben jelent meg az Akadémia gondozásában. Ezért a munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta még ebben az évben .Vikár Béla több finn művésszel is ápolt baráti kapcsolatot, Alpo Salio és Yrjö Liipola szobrászművészek de Emil Satale író is a barátai közé tartozott. Karjalában ismerte meg, a népfőiskolák működését, és hasonló Népfőiskolák felállítását Magyarországon is követendőnek is tartotta volna .Kaposváron Népfőiskola felállítására javaslatot tett, működése elveit kidolgozta .de ez az álma nem valósult meg.
Vikár Béla 1870-től Gyulai Pál professzora ösztönzésére kezdett népdalokat gyűjteni. A Kárpát-medence népi hagyományainak gyűjtését a XIX. században kezdték el, szinte az utolsó pillanatban. Kezdetben elegendőnek találták, ha csak a népdal szövegét jegyzik le. Ezt a munkát folytatta és forradalmasította Vikár Béla azzal, hogy a népdalok szövegét gyorsírással jegyezte le, és a szöveg mellett a dallamot is megörökítette. Gyűjtőmunkáját szülőfalujában, Hetesen kezdte el, majd Somogy megye kis falvait járta sorra eddig nem ismert népdalokat megörökítve. Nem volt zenei végzettsége, de felismerte a népzene értékét, és kötelességének tartotta ezeket a kincseket megmenteni, mert az idő múlásával feledésbe merültek volna. 1895-ben a gyűjtést Borsod megyében folytatta, de már nemcsak gyorsírással, hanem Edison találmányával, a fonográffal gyűjtötte a népdalokat.. Ezt a módszert ő alkalmazta először Európában. A fonográf használatát Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak is megtanította, akik Vikár Béla útmutatásai alapján vágtak neki évekig tartó gyűjtőkörútjuknak. Bartók Béla Vikár Béla hengereiről saját kezűleg kottázta le a dallamokat..
Vikár Béla az 1900-ban Párizsban megrendezett Világkiállításra is meghívást kapott ,hogy új népdalgyűjtési módszerét ismertesse az ott ülésező Etnográfiai Kongresszuson .Beszámolóját elfogadták, és követésre méltónak tartották.
A finn magyar kapcsolatok megalapozásán is sokat fáradozott. A finn folklór mozgalmat szerette volna magyar viszonyokra átültetni.
A II .világháború alatt sok súlyos csapás érte. Elvesztette szeretteit, lakását bombatalálat érte. Dunavecsén élő nővéréhez költözött, ahol nagy szegénységben éltek. Ekkor sem hagyta el humora és életkedve, készült kéziratai kiadására. Így jellemezte akkori helyzetüket: „Váratlanul egy betűtől függ az életünk.” Ma még megvagyunk, holnap megfagyunk.” 1945. szeptember 27-én hunyt el Dunavecsén. Nagyon várta nyugdíját, ám csak halála után érkezett meg.
„A kultúra nálunk sajna még mindig fényűzésszámba megy annál, aki neki él!”-hangoztatta.,de ez nem szegte kedvét. Vikár Béla a magyar kultúráért élt és dolgozott egész életében
Nevét és munkásságát negismerni,és megőrízni kötelességünk.
Budapest, 2015. május 10.