Párizsi aprók.
2., A halászó macska uccája
Igen, két cével, ha az ember a Földes Jolán világhírű regényének a címét akarja leírni. Amúgy ez Párizs legkeskenyebb utcája, egy saroknyira a rue Saint Severintől, ahol lakunk.
Ez az évszázados diáknegyed, a Quartier Latin, felső végén van a Sorbonne, alul a Quai Saint-Michel és a Ouai de Montebello ezek féloldalas utak a Szajna partján, túloldalán a Cité sziget, rajta a Sainte Chapelle és a Cathédrale Notre Dame de Paris, majd arra is sort kerítünk.
Elsőbben, egy kis bátorságot ajánlok mindenkinek, Párizs belvárosában öt idegenre jut egy városlakó, és még a helyiek is telefonon keresik meg a turista által kérdezett célpontot. Többnyire elnéző türelemmel. A fenti rengeteg francia szóból, ha az idegen, mondjuk jóízű, szögedi kiejtéssel olyanokat mond, hogy szen misel, notre dam, pláne előtte egy pardon, vagy szilvuplé, biztosan el lesz igazítva.
A címadó, híres macskás utca harminc méter hosszú és két lépés széles, még egy, kézzel húzott kordé sem tud átmenni rajta, a Saint Michel útba csatlakozik, illetve, a régmúlt századokban egyenesen a Szajnába futott bele. Ide járt le pecázni a tizenhetedik században élt vegyész tudós, kanonok. Az utcácska rendes nevén Rue d Chat-qui-Peche, mondhatjuk, hogy a pecázó macska, az ő emlékére készült a Szajna felől lévő sarokház tűzfalát díszítő, egy magas férfit ábrázoló falfestmény, aki az esős járdán kuporgó ázott macska fölé, udvariasan egy esernyőt tart.
Tegnap, direkt a macska miatt mentem arra, de már csak egy kifakult, sárga fedő mázolást találtam a kép helyén, jó, hogy megmaradt, ez a több éves fénykép róla.
Most csak az utcáról elérhetetlen magasságban, a falszegélyen gubbasztó fekete macska méretarányos szobra maradt meg. Akik a tíz nyelvre lefordított, díjakkal kitüntetett, megfilmesített regényt, vagy a főleg emigrációban élt írójáról tudnak valamit, megállnak a sikátor előtt egy fotóra.
Az utcácska 1540 óta ismert. A monda szerint egy tudós pap élt itt, aki sokat és eredményesen halászott, fekete macskája pedig olyan különös ügyességgel kapkodta ki a halakat az utca végén folyó Szajnából, hogy az őket figyelő diákok boszorkányságra gyanakodtak. Egyik este megölték és a folyóba dobták az állatot, ezzel egyidőben pedig, a kanonok is eltűnt valahogyan. Amikor aztán, sok hónap múlva a tudós visszatért, a vízbe fojtott macska, mintha mi sem történt volna, előkerült és tovább halászott vele, megerősítve, a boszorkányosság gyanúját.
Árnyalakja, még évszázadok múlva is fel feltűnt az utcában.
Az egy ideig itt lakó Földes Jolán, egy itt lakó emigráns magyar család életregényét írta meg, akaratlanul is híressé téve az utcácskát és az alkimista tudós macskáját.
Azért, az igazság nevében megemlíteném a félelmetes velencei sikátorokat, azok annyira keskenyek, hogy épp elfért benne egy gyalogos, nem véletlenül nevezik őket a mai napig, gyilokjáróknak. De ez nem Párizs, ugye, egy országgal odébb van. 😊
Már csak a szállásunkról ide vezető úttal tartozom.
A rue Saint-Séverin közepén, egy stúdió lakásban vagyunk, szemben az azonos nevű, gótikus templom, Párizs legszebb templomainak egyike, a Séverin. – nekem a három ilyen volt, a Notre Dame, a Sainte Chapelle, és Ő. Harangtornya a XIII.század óta áll, a köré épült templom az 1448-as nagy tűzvész után lett felujítva.
Ezekhez képest friss hír, hogy egy Danielle nevű hölgy itt ment feleségül Francois Mitterrandhoz.
Szóval a Severin az utcánk, a bejáratokat számzáras, tömör faajtók védik, benn évszázados, csámpás falépcsők vezetnek az emeletekre, a lakások nagy része stúdió, alkalmi turistáknak kiadva. A földszinteken algériai, arab, török, indiai és néha francia kiskocsmák, a személyzet már többnyire másod, vagy harmad generációs, de az étlapok választékáról kiderül a származásuk. Hiába keskenyek az utcák, négy öt asztal azért elfér a bejáratok oldalán, üres hely alig található, középen nemzetközi népség tolong, néha autój is, békésen bedugulva a gyalogosok közé.
A szuvenir üzletek, – aki egyet látott, mindegyiket látta, nélkülözhetetlen bigyókat lehet vásárolni, kis Eiffel toronytól kezdve a Mbappé arcképes PSG pólókig.
Nemrég egy vacsorázós-városnézős sétahajón közelről nézhettük a habokat, és nemhogy macskát, de még falevelet sem találtunk benne, igaz, az olimpia szabad vízi úszószámai óta, nagyon tiszta lett, ha nem is célszerű inni a vizéből, de mindenesetre a versenyzők úszhattak benne.
Telefontöltőnk pedig még mindig nincs, viszont tuti tanácsokat kaptunk merre keressük, de holnap is nap lesz.